Szerelem a háborúban( Harry Potter fanfic.)

(2) A különös beosztás

Egészen be volt már esteledve, amikor odaértek a pályaudvarra. Egy nagy fenyőerdő vette körbe az iskolát, Dorothea egyelőre csak ennyit látott. Miközben Leilaval,Michaellel és Malcolmmal leszálltak a csomagjaik nélkül a vonatról, különösen figyelt arra,hogy Damien vagy Draco ne vegyék észre. A felsőbbévesek balra,míg az elsőévesek jobbra indultak egy durmogó hang irányába.

- Hagrid,itt vagyunk! Gyere, Dorothea,bemutatjuk Hagridot, az iskola kulcs - és házőrzőjét! - jelentette ki Leila. Dorothea felnézett; egy vagy két méteres emberrel találta szembe magát, aki rámosolygott. Barna, gobomcós haja volt és barna szeme.

- Szerbusztok! Te biztosan Dorothea Black vagy, Damien húga. Jó sok munkát adott az egész iskolának a testvéred... No, viszont most ne fecsegjünk! Elsőévesek, indulunk! Te ott,meg van még a békád?

Elindultak. Leila és Michael,miután szóltak,hogy elmennék megkeresni néhány barátjukat, előrébb mentek, így Dorothea Malcolmmal maradt. Eleinte szép csendben mentek egymás mellett, amíg Dorothea meg nem szólalt.

- Milyen a Roxfort? Nem untad meg, hogy itt laksz?

- Megunni a Roxfortot? Lehetetlen! - nevetett fel a fiú. Dorothea felhúzta a szemöldökét. - A Roxfort olyan, hogy sosem lehet megunni. Számomra ez az otthonom. Most,hogy itt fogok tanulni, még inkább meg fogom szeretni. Melody, a húgom is itt lesz az iskolában, ő jövőre lesz 11 éves. Á, itt a tó!

Megálltak,bár leghátul álltak, így is meglátták a sima felszínű tó kristálytiszta víztükrét. Hagrid mindenkit, egymás után, névsor szerint csónakokba helyezett. Dorothea Leilaval, Michaellel és egy Hannah Abbot nevű lánnyal került egy csónakba; természetesen,miután megbízónyostak arról, hogy nem fognak elsüllyedni. A diákok és Hagrid elindultak a csónakokban a tavon.

- Remélem hamar odaérünk! Kicsit tengeri beteg vagyok - mondta a mellettük lévő csónakban Daphne Greengrass, akiről látszott,hogy nincs a legjobb állapotban. - Dorothea! Hát itt vagy!

- Kérlek, ne mond el Draconak,hogy ott maradtam mindvégig - suttogta Dorothea, mire Daphne bólíntott. Hamarosan kiértek a barlangból, és mindenki számára csodálatos látvány tárult a szemük elé. Egy káprázatos kastély volt a szemük előtt, rengeteget aprónak tűnő ablakkal és fényekkel. Dorothea ámulva nézte a többi diákkal a látványt; Leila, Michael és Malcolm ellenben viszont ezt kiáltották:

- Végre itthon vagyunk!

Hamarosan kiértek a csónakokkal a partra. Átmentek egy nagy kapu alatt, és hamarosan a kastély bejáratához értek. Hagrid bekopogott,mire egy szigorú kinézetű, zöld taláros nő nyította ki az ajtót. Dorothea sejtette,hogy vele nem érdemes packázni.

- Az elsőévesek, McGalagony professzor.

- Köszönöm, Hagrid - mondta McGalagony professzorasszony, mire Hagrid elment.

A nő beinvitálta az elsőéveseket egy felettébb nagy csarnokba, ami nagyobb volt a Malfoy Kúriánál is. Egy nagy ajtó mögül gyerekzsivaj hallatszott; valószínűleg arra volt a nagyterem. McGalagony professzorasszony azonban egy másik,kisebb terembe vitte őket. Elég szűkősen fértek el, de így is jutott mindenkinek egy kis hely.

- Üdvözlök minden újonnan érkezett elsőévest a Roxfort Varázsló és Boszorkány Szakiskolában! A nevem Minerva McGalagony, én vagyok az iskola igazgatóhelyettese. Mielőtt elfoglalnák a helyűket a nagyteremben, beosztjuk őnöket a négy ház valamelyikébe: a Griffendélbe, a Mardekárba, a Hollóhátba vagy a Hugrábugba. Kérem, várjanak itt néhány percig, utána velem együtt bejönnek a nagyterembe!

McGalagony azzal távozott a teremből. Az elsőévek suttogva kezdtek el beszélni; legtöbbjük Leilat hallgatta, aki a Tesztek Süvegről beszélt. Dorothea hirtelen egy sovány,vékony fiú mellett találta magát. A fiún kíváncsian nézte őt; fekete haja olyan kócos volt, hogy még Malcolménál is jobban, smaragdzöld szeme illett a fekete keretes szemüvegéhez.