Szerelem a háborúban( Harry Potter fanfic.)

(16) Egyszerű hétköznapok

Dorothea nem különösebben várta a csütörtököt. Először is ekkor lett volna az első órája nem csak Pitonnal,de Locharttal is, másodszor pedig nem a szíve szücske ez a két tanár. Kicsit irigyelte a Hollóhátos társait,akik rögtön Flitwickel kezdik, de mit tehetett volna? Így gyorsan elbúcsúzott Terrytől,és Leilaékkal már el is indultak volna,ha hirtelen a griffendéles fényképezőgépes kisfiú nem kerül a szemük elé.

- Oh, várjatok! Igaz,hogy ti vagytok az Atahan ikrek, Dorothea Black és Malcolm Dumbledore? Lefotózhatlak titeket? El szeretném küldeni az apukámnak a fotót!

- Persze, nyugodtan, és utána órára kell menjünk! - mosolygott rá halványan Dorothea.

Gyorsan megálltak egymás mellé, majd Katt! meg is volt a fénykép. A kisfiú őszintén boldognak látszott a fotótól.

- Apa ennek nagyon fog örülni! Tudjátok,apám egyszerű tejesember, nem is tudtuk,hogy varázsló vagyok, egészen amíg meg nem érkezett az egyik tanárúr. Egyébként a nevem Colin Crewey, és az álmom az,hogy híres fényképész legyek!

- Fényképész? Na ne röhögtess, sárvérű! - jelent meg hirtelen Colin mögött Alexander Montinique, kezében a pálcájával, a szemén pedig a szemfedőjével. - Te semminek sem vagy jó!

A Nagy Teremben lévők, mint mindig,ismét a társaságra nézett. Dorothea már ezt eléggé megszokta,mint ahogy azt is,hogy valamelyik mardekáros mindig az útjukba kerül. Malcolm, mint jó Griffendéles,Colin mellé állt.

- Mit akarsz már megint, Montinique?

- Oh, én semmit, csak tájékoztattam ezt a sárvérűt,hogy ő soha nem lesz fényképész,akár ez az álma, akár nem! - nevetett gonoszul Alexander,mire Colin dühösen topantott egyet.

- Ha nekem az az álmom,hogy híres fényképész legyek, és még a híres Harry Potter is rám nézzen, akkor én meg fogom valósítani. Nem fogom hagyni,hogy egy nálam idősebb eltiporjon,mert mugliszületésű vagyok. Az anyukám biztosan büszke lenne rám,ha láthatna, ahogy ezeket a szavakat mondom!

Azzal sértődötten elszaladt. A Nagy Terem szép lassan elkezdett kiüresedni, csak kevesen maradtak még. Köztük volt a társaság és Alexander Montinique,akik közül Leila elég dühösen nézett a nála két évvel idősebb fiúra.

- Mond,miért csináljátok ezt ti ott, a Mardekárban?

- Mardekár Malazár is gyűlölte a sárvérűeket,ezért is akarta kirúgni őket az iskolából! Mi, Mardekárosok,akik dicsőítik a házunk alapítóját, úgy teszünk,ahogy ő tette!

- Aha, szóval úgy tesztek,mintha ti lennétek a világ közepei? - tapintott a lényegre Malcolm, ami útólag gondolva rossz ötlet volt,mert azonnal Montinique pálcájával került szembe.

És ekkor történt a baj. Dorothea odanyújtotta a kezét,hogy leállítsa őket,amikor hirtelen mind a ketten a levegő emelkedtek; Alexander a Nagy Terem ajtajának, míg Malcolm a tanári asztalnál csapódott. Leila ijedtében hátraszökkent, míg Michael olyan arcot vágott,hogy valószínűleg ki is szaladt volna a világból. Dorothea ledermedt,úgy maradt kinyújtott kézzel. Hamarosan az utolsó két tanár, Hasret és Lochart odaszaladtak; míg a férfi Malcolmhoz, Hasret Montiniquehoz szaladt.

- Ez mégis mi volt? - kérdezte Lochart,miközben felsegítette a Dumbledore fiút. - Ki kezdte?

- Tanár úr, anya , Montinique elkezdte sértegetni Colint, Malcolmmal veszekedett, meg akarta támadni, aztán Dorothea kinyújtotta a kezét és mind a ketten elrepültek! - fejezte be egy szúszra az elmesélést Leila,mire a még mindig holt sápadt Dorothea bólíntott. Alexander azonban a fejét kezdte rázni.