Szép nyári idő köszöntött a Malfoy Kúriára. Az udvaron lévő virágok tündökéltek a napfényben, míg az első napsugarak az ablakok felé közeledtek. A lakók azonban egymás után zárták be az ablakokat, hogy nehogy egy ártatlan napsugár megártson nekik. Egy valaki nem zárta be az ablakot, sőt, kínyította,hagyd jöjjön be a friss levegő.
Nem volt túl nagy szobája; fellettébb kicsi volt, fehér falakkal. Egy átlagos ágy, fekete szekrény, fekete íróasztal és egy zöld szívű szőnyeg volt elhelyezve benne a szerény szobában,ahol kulcsra zárt ajtón élt Dorothea Black. Most is, amikor csak tehette, kikönyökölt az ablakon, hogyha már egyáltalán nem mehet ki, akkor legalább az ablakonból érezze a nyári örömöket. Ő maga nem sokat változott; még mindig ugyanolyan fekete hajú, barna szemű lány volt, aki már olyan titkokat tud, hogy már sokkal fejlettebb volt.
A piros bőrkötetetes könyv jelenleg az ágyán pihent, kínyítva a pálca nélküli varázslatokhoz. Sok mindent megtudott az ígézőkről, mint például azt,hogy pálca nélkül varázsolnak, álmaik vannak és mindig nagy dolgokra hívatottak. Dorothea szíve mélyén szép lassan rádöbbent, hogy talán ő is ígéző lenne; azért találta meg vajon a könyvet? Azért tudta beleírni a nevét az arany kötetes könyvbe? Azért voltak egész évben álmai? Mert ígéző lenne? Ezeket a kérdéseket megválaszolatlanul hagyva kezdett el titokban pálca nélküli varázslatokat tanulni, amiben segítőtársa, Dobby, a házimanó is nagyban segédkezett. Igaz, még nem sok varázslatot tanult így meg, dehát türelem rózsát terem, ha legalább ki se szabad mennie a szobájából és nem levelezhet a barátaival.
Lucius, bár végül úgy döntött,hogy nem viszi el Dorotheat a Durmstrangba, rögtön bezáratta a szobájába, ahonnan csak egyszer jöhetett ki vacsorázni. Akkor felettébb sok ételt kapott a tányérjára, amit redkívűl furcsállt is, de hamarosan megtudta,hogy miért. Amikor visszament a szobájába, rögtön észrevette,hogy valaki bent volt, miközben vacsorázott,az a valaki pedig Damien volt. Dorothea mindent alaposan megvizsgálta; semmi nyomott nem talált annak,hogy valamit elvitt, a piros könyv is a helyén volt.
A lány nagyott sóhajtott,majd az ágya felé fordult,hogy tovább olvassa a könyvet, amikor elcsodálkozott. A takarón ugyanis egy nagy fülű, zöld szemű, rongyba öltöztetett házimanó állt, akit éppenséggel Dobbynak hívták. Főhősnőnk elmosolyodott:
- Jó reggelt, Dobby! Jöttél,hogy segítsz gyakorolni? - mivel választ nem kapott, leült a házimanó mellé. - Valami baj van?
- Dobby szólni akart, hogy a Dorothea kisasszony össze kell pakoljon! Dobby el kell vigye innen az Atahan családhoz! - sipákolta a manó kissé halkan, hogy ne hallják meg a házban lévők. - Az Atahan család, Potter úrfi és Black kisasszony veszélyben vannak, nem térhetnek vissza a Roxfortba! Nem, nem mehetnek vissza, Dobby megakadályozta,hogy Potter úrfi visszamenjen az iskolába!
Dorothea teljesen ledermedt. Nem mehet vissza a Roxfortba? Ez valami vicc? A lány azonnal meg állította Dobbyt, hogy kárt tegyen magába, majd megfogta a vállát.
- Dobby, nyugodj meg! Mond el szépen mindent. Először is, Tudjukki keze van a dologban?
- Nem - nem! Nem Tudjukki keze van a dolgokban! Tegnap Dobby szörnyű dolgokat hallott, elment figyelmeztetni az Atahan családot,hogy nem mehetnek vissza az iskolába! Alicia kisasszony azt mondta,hogy ma reggel vigye el Dobby Roxmortsba Dorothea kisasszonyt,hogy ne menjenek vissza a Roxfortba!
Dorothea sejtette,hogy Alicia hazudott kedvenc manójának, de ezt inkább nem tette szóvá, nem akarta Dobbyt megbántani. A zöld szemű házimanó folytatta:
- Aztán Dobby elment Harry Potterhez, de ő nem akart Dobbyra hallgatni! Így... Így... Rossz Dobby, rossz Dobby!
Dobby ismét el kezdte megát ütögetni, mire Dorothea megrázta a fejét és ismét leültette az ágyra.
- Dobby, mit csináltál Harrynél?
- Dobby Harry Potter rokonainak a fejére ejtette a tortát, így a Potter úrfi nem tud elmenni a Roxfortba! - hirtelen a manó elkezdett halkan sírni. - Dobby nagyon rossz manó, Dobby elárulta az Atahan családnál Dorothea kisasszony képességeit, Dobby sajnálja!
- Hogy mit csináltál? - akadt ki a fekete hajú lány. - Istenem, egy fél napig magyarázhatók el mindent nekik... És Harry is, remélem jól van... Rendben, nyugodjunk meg, gyere Dobby, segítesz?
Hamarosan el kezdtek mindent összepakolni; alig egy fér órával később szinte már semmit nem volt a szobában. Dorothea még gyorsan betett magának egy plusz pennát és a piros könyvet, majd gyorsan belenézett a szekrényre akasztott tükörre. Egyből látta,hogy úgy néz ki, mint egy málhás ló: egyik kezében a ládájának a szélét szorongatta, hátán ott volt a megpakolt hátizsákja, zsebében pedig ott volt a pálcája és a egy nagy csomag zsebkendő. Végül Dobby felé fordult:
- Indulhatunk!
A házimanó megfogta Dorothea bluzujját és a ládáját, majd a lány érezte,hogy megfordul körülötte a világ. Minden összeforgott körülötte, a hányingert azonban elég jól legyűrte. Ez az állapot csak pár percig tartott, ugyanis amikor már kínyította a szemét, zöld fenyőfákat látott maga mögül; a pályaudvaron voltak, most a Roxfort Expressz és a rengeteg diák nélkül. Dorothea már épp megköszönte volna a manó barátjának a segítséget, amikor észrevette,hogy Dobbynak már nyoma sincs mellőle.
- Jól van, itt vagyok az állomásnál és nem tudom,hogy merre van Roxmorts. Remek - motyogta az orra alatt Dorothea, miközben a ládáját maga mögött húzva elindult balra.
Szépen lelépdelt a lépcsőn, majd észrevette a fák mögül a Roxfortot, amit annyira szeretett. Semmit nem változott az iskola külleme, hangulata, ugyanolyan hívogató volt. Éppen elindult volna az iskola felé, hogy segítséget kérjen, amikor hirtelen egy brumogó hangot hallott a háta mögött.
- Dorothea, hát te itt vagy? Micsoda meglepetés!
A lány megfordult. Egy két méter magas ember állt mögötte nagy kabátban, fekete szakkállal és erdész kinézetű külemmel. Hagrid volt az, az iskola Kulcs - és Házőrzője. Dorothea és Hagrid megölelték egymást.
- Szervusz Hagrid! Leilaékhoz jöttem, de nem tudom,hogy merre van Roxmorts! Nem tudnál segíteni?
- Oh, dehogynem! Jómagam is épp a faluba indultam Malcolm és Melody nagyapjához. Na, gyere!
Erre Hagrid megfogta Dorothea ládáját és útnak indultak.
YOU ARE READING
Szerelem a háborúban( Harry Potter fanfic.)
FanfictionEgy történet boszorkányok és varázslók álmairól. Egy történet egy csodálatos szerelemről. Egy történet a háború valódi értelméről. Egy történet egy elfeledett népről. Egy történet egy lányról, aki megpróbálta. Mardekár és Griffendél, az örökös ellen...
