Szerelem a háborúban( Harry Potter fanfic.)

(15) Normális tanév - lehetetlen!

Nem tudta, meddig zokogott magánkívűl. Talán percek, vagy órák múltán hallotta,hogy az Atahan család megérkezik. Nem nézett rájuk, egyszerűen nem mert belenézni a szemükbe. Megcsinálta azt,amit kellett. Végleg otthagyta maga mögött a múltat, otthagyta a Malfoy Kúriát, a testvérét, Luciust, Narcissat, Dracot, és sajnos Dobbyt is. Érezte,hogy valaki leül mellé, és egy erős kezet megfogta a vállát.

- Tudom,hogy nehéz, de megcsináltad. Csak egy kérdésem lenne: miért?

Dorothea letörölte az arcáról a könnyeket, majd felnézett. Mehmet várakozva nézett rá; látszólag érdekelte a válasza. Mellette Hasret ült aggódó arccal, a konyhában pedig a fogadott testvérei vették le éppen a kabátjukat.

- Gyűlölöm Luciust tiszta szívemből. A többiek... nos, Narcissa még valamelyest szeretett, de hála a bácsikámnak, ő is elkezdett megváltozni. Draco... Dracoval kilenc éves korúnkig legjobb barátok voltunk, minden együtt csináltunk. Aztán egy nap Lucius megkért minket,hogy verjünk még két házimanót. Draco,aki sokszor hallgatott az apjára,megtette, és ekkor kezdett lefelé indulni a lejtőn.

- Malfoy olyan, mint az apja! - jelentette ki félhangosan Michael. - Amikor elkezdtek sértegetni mindnyájunkat, Mr. Weasleyyel elkezdtek veszekedni, aztán pedig összeverekedtek!

- Tessék? Épp maradt még a bolt azután? - döbbent le Dorothea, mire Bahar bólíntott.

- Valamelyest igen. Mr. Malfoy egy pumuklival gazdagodott,míg Mr. Weasley egy nagy dudorral a fején, de alapjában véve nem voltak súlyosak. Mrs. Weasley pánikolt, Fredék szurkoltak,mi meg már inkább nem mondtuk semmit, csak biztonságba húzódtunk a többiekkel meg Malfoyyal. Anyáék próbálták őket leszedni egymásról, de ők is megjárták egy cseppet.

Csak akkor vette észre a nevelőapja orránál némi odaszáradt vért, míg az anyja karján egy lila színű zúzódást, de ők csak legyintettek. Bahar folytatta:

- Hála Merlinnek, megérkezett a semmiből Hagrid,aki végül szétválasztotta őket. Malfoyék és Damien sietősen leléptek, majd utánuk mi is, a boltos legnagyobb bánatája, de anya egy egyszerű pálcalendítéssel helyretett mindent. Tényleg, azt hogy csináltad?

- Sok gyakorlással,hogy elegendőt tanultok,akkor nektek is menni fog - mosolygott a gyerekekre Hasret, mire Alicia megszólalt.

- Tényleg, hamarosan kezdődik az iskola, és én még nem írtam meg vagy három házi feladatot!

- Hármat?  Kisasszony, mégis mit csináltál délutánonként a szobádban? - kérdezte Mehmet enyhe szigorral, miközben felállt Dorothea mellől.

Alicia zavartan felnevetett, majd felszaladt az emeletre. A szülők a fejüket csóválták,miközben Bahar elment lepakolni a megvásárolt tankönyveit. Leila közben egy jó nagy, megpakolt táskát nyomott Dorothea kezébe:

- Mielőtt hazajöttünk,kifizettük helyetted a könyveket.

- Oh, köszönöm! - nézett rá hálásan a lány,mire Michael megfogta az ikertestvére vállát.

- Asszem jobb lesz,hogy mi is megírjuk Pitonnak azt a tömérdek bájitaltant.

Azzal ők is felmentek a lépcsőn. Dorothea egy varázslattal fellebegtette a tankönyveket, majd a nevelőszülei felé fordult.

- Beszélhetnénk egy kicsit?

Hasret és Mehmet bólíntottak. Mindnyájan leültek a kanapéra, a két felnőtt a kanapé két végében, Dorothea középen. Kicsit nehezére esett erről beszélnie,de tudta,hogy ő sem titkolhatja a végtelenségig. Szép lassan lehúzta a blúz ujját a válláról, s újra látta a Cruciatus átok nyomát. Teljesen vörös volt, pedig már 3 éves volt a seb, emellett pedig még mindig fájt neki.