Szerelem a háborúban( Harry Potter fanfic.)

(9) Igaz szeretteink és bájitaltan problémák

Egy pihe - puha, meleg ágyban feküdt, de még így is fázott. Dorothea megpróbálta kínyitni a szemét, de nem tudta. A végtagjait se tudta mozgatni. Hallani hallott hangokat, igaz, nem éppen a legjobban. A torkában még érezte a szorító érzést.

- Szentséges Merlinre! Ezt a lányt megmérgezték! - soppánkodó hang. Madam Promfey. - Mi történt, Malcolm?

- Összeesett, s én ide hoztam! Kérem,segítsenek rajta - fiús, aggódó hang, Malcolm.

- Jaj, Dorothea, kislányom! - kissé síró hang. Hasret.

- Poppy,meg kell találjuk az ellenszert! - határozott,de mégis remegő hang. Mehmet.

Dorothea abban a pillanatban elájult és csak egy nappal később ébredt fel egészségesen. Hamar fel is tudott ülni; ismét a gyengélkedőn volt, az ágya mellett lévő kisasztalon pedig némi édesség és három levél is volt. Hamarosan megérkezett Madam Pomfreyhez.

- Áh, csak hogy felébredt! Megmérgezték őnt, Black kisasszony, reggelinél nem ivott véletlenül teát?

- Igen, ittam, de keveset, mert a Weasley ikrek véletlenül nekem jöttek és kiömlött. A tea meg volt mérgezve? - kérdezte a lány.

- Igen, egy igen erős méreggel,úgynevezett főnixrózsával. Szerencsére kevesett ivott,így még tudtuk őnt menteni. Ha kérdezné, délután van, néhány ember pedig itt áll az ajtó előtt. Hamarosan beengedem őket, de őn még holnapig bent kell maradjon! - mondta szigorúan Madam Pomfrey.

Madam Pomfrey kiment az ajtón. Dorothea kínyitotta az első levelet,ami Terrytől jött,miszerint Atessel és a többiekkel nagyon megijedtek és jobbulást kívántak. A második levél Leilaék levele volt,miszerint amikor felébred, azonnal jönnek őt megnézni és hogy remélik, hogy jól van. Dorothea elmosolyodott, és az utolsó levél után nyúlt, azonban három nem várt ember lépett be az ajtón. Damien volt az keserű tekintettel, mellette Narcissa és Lucius.

- Dorothea! - kiáltott fel Narcissa, majd megfogta a vállát. - Minden rendben? Megijedtem,amikor megtudtam, hogy mi történt!

- Igen, én jól vagyok, de ti mit kerestek itt?

- Ó, éppenséggel holnaptól már nem vagy a Roxfort diákja. Lucius bácsikám ki fog téged venni innen és elvisz a Durmstangba! - nevetett fel Damien, mire Dorothea elsápadt. - Soha többé nem fogsz találkozni ezekkel a mocskos népekkel!

Lucius közelebb hajolt hozzá. 

- Holnap elviszünk innen. Készülj fel, és pakolja össze!

Dorothea ránézett Narcissara,aki szomorúan nézett rá. Narcissa megpróbálta lebeszélni, de nem ment neki. A lány Damienre nézett, aki hidegen nézte őt. Hová lett a testvére? Mert az,aki ott állt előtte,már nem ő volt. Lucius éppen a pálcája után nyúlt, de Dorothea gyorsabb volt nála; elvette a pálcáját az asztalról, s ezt mondta:

- Nem megyek innen sohava, egy tapodtat sem!

- Tessék? Én vagyok a gyámod,aki felnevelt! - mondta dühösen Lucius,miközben szúrosan Dorotheara nézett. - Elmegyünk most azonnal, álljál fel! 

- Az igazi családom nem ti vagytok, hanem azok az emberek ott - mutatott a Black lány Damien mögé, akik hárman hátrafordultak. Hasret, Mehmet,Bahar,Alicia, Leila és Michael álltak ott, az arcukból le lehetett olvasni,hogy mindent hallottak. - Ők azok, akik megmutatták, hogy mi is az igazi tőrődés, szeretett egymás íránt, hogy milyen az,hogyha hagyod magadatt megszelíditeni! Jól csak a szívével lát az ember; ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Most pedig, ha nem probléma, az igazi családommal szeretnék lenni.