Sexy Mother F*cker - Larry Stylinson Befejezett -

Louis, van valakid?

Ahogy nevetett, hátradöntötte a fejét. Majdnem visszaköhögtem a teát, amit a hülye poénjai miatt alig tudtam amúgy is lenyelni.  Lábait feltette a fotel karfájára, én pedig a széken húztam fel törökülésbe a végtagjaimat, miközben a bögrét tartottam a kezemben és igyekeztem nem kiönteni a benne lévő folyadékot. Már elég későre járt és Liam-nek megint nem szóltam, de majd holnap mindent elmondok neki...vagy nem biztos, de inkább mondjuk az előbbit.

- Jó újra nevetni látni.- ittam bele az italba. Megtámasztotta fejét a kezén és úgy emelte rám zöld íriszeinek pillantását. 

- Csak veled vagyok ennyire felszabadult.- mondta, mire érdeklődve néztem rá- Komolyan, nem viccelek.- ült feljebb, majd könyökén találta meg a támaszt az ülőalkalmatosságban- Sosem volt nekem még egy olyan ember az éltemben, mint Te.

- Nekem se olyan, mint Te.-biccentettem felé- Ilyen bolond sem volt.

- Ne sértegess Louis, mert kedvelsz.- mosolyodott el önelégülten. Istenem, ez a srác!

- Minek mondtam...- forgattam meg szórakozottan a szemeimet, Ő pedig felnevetett.

- Kedvelsz engem Louis! Kedvelsz engem!- kezdte el kiabálni, mintha minimum egy nagyobb tömeg hallaná.

- Shhh, Harry!- tettem le a mellettünk lévő kis asztalra a bögrét- Harry!

- Louis Tomlinson kedvel engem!- folytatta. Felkeltem a székről, majd odamentem hozzá- Louis kedvel! Kedvel engem!- kezemet a szájára tapasztottam.

- Harry, esküszöm, hogy megverlek!- ráztam meg a fejemet nevetve, Ő pedig lefejtette ujjaimat magáról.

- Nem teszed, mert kedvelsz engem.- mosolygott rám édesen, ezzel pedig megint egy pillanat felejtetett el velem minden mást.

- Istenem, az idegeimre mész!- ráztam meg a fejemet. Hirtelen ötlettől vezérelve felültem ágyékára, majd megfogtam a kezeit. Teljesen elvesztem azokban a smaragd íriszekben, miközben azon gondolkodtam, hogyan lehet ez a hülye ennyire csodálatos.

- De tudod azt is, hogy én is kedvellek. - visszamosolyogtam rá. 

- Még szép, engem ki nem?- nem hagytam Őt erre válaszolni, hanem ajkaira hajoltam. Kezeit a derekamra vezette és úgy húzott magához közelebb. A szívem ismét ezerrel dobogott, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretem az érintését. 

Megsimítottam az arcát, miközben hagytam, hogy teljesen magához öleljen engem. Olyan tökéletesnek éreztem mindent, pedig egyiken sem mertünk beszélni. Egyiken sem mondtuk ki a gondolatainkat, de lehet nem is voltak lényegesek. Nem voltunk a szavak emberei, de még nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.  Az érzékeim teljesen tompák voltak, de abban biztos voltam, hogy csak Őt akarom. Viszont a szívem...a szívem az retteg. Meg vannak az okaim arra, hogy miért nem voltam nagyon sokáig érzelmes ember. Lehet olyannak látnak, akiről minden lepereg, miközben igazából csak sebeket hagy rajtam. Attól tartok, hogy Harry is csak szórakozik velem. Hogy bármelyik pillanatban egyszerűen elmehet, letagadhatja, hogy ismer vagy ilyesmi. Nem osztom meg vele  ezt a kétségemet, mert nem akarom megsérteni. Kezdek benne bízni, mert nem hiszem, hogyha átverne, akkor arra ennyi energiát fektetne. Szeretne a szívem összes szilánkja újra szeretni, esetleg egyben lenni...régen összetörtek, de azt hiszem Harry összetarthat.

A mobilom csörögni kezdett a asztalon, Harry pedig elhajolt tőlem. 

- Vedd fel, okés? - mosolygott rám, engem pedig megint csak teljesen elbűvöltek édes kis gödröcskéi. 

- Okés.- egyeztem bele, mert nem akartam ezen "vitázni" vele. Lemásztam róla, Ő pedig odébb ment, hogy a telefonnal a kezemben vissza tudja mellé ülni.- Szia, Li.- vettem fel.

- Louis, merre kódorogsz még mindig?- kérdezte- Éhen halok , tesó.

- Ne haragudj, nem sokára megyek haza.- nyugtattam meg Őt- De ha akarsz, akkor egyedül is ehetsz.- Harry csak úgy véletlenszerűen belebökött az oldalamba, mire kicsit felnevettem.

- Kérdezhetek valamit?- hallotta meg a vonal másik végéről Liam hangját.

- Persze, mondd.- egyeztem bele gyanútlanul. 

- Van valakid?- még a levegő is belém fagyott. Nagy eséllyel Harry is hallotta, mert tenyerébe temette arcát, de arra nem is mertem gondolni, hogy miért, Ő pedig inkább csendben maradt- Louis? Ott vagy? 

- Ja, persze. És nincsen senkim, Liam. Komolyan.- nem tehetek róla, nem mertem azt mondani, hogy van. Ki tudja Harry mit gondol arról, hogy együtt vagyunk-e vagy sem. Bár olvashatnék a gondolataiban, csak pár percig!

- Rendben.- mondta- De figyelj. Ha bárki van, aki iránt érzel valamit, akkor kérlek szólj. Nem akarom, hogy megint úgy félre menjen, mint.. tudod.- Harry felkapta a fejét erre a mondatra, mire inkább odébb húzódtam tőle, aztán pedig felkeltem és átsétáltam a stúdió másik részére.

- Tudom, hogy féltesz, de tényleg nincsen baj. - nyugtattam meg Őt, hiszen tényleg nem szerettem volna, ha feleslegesen aggódik- Fél óra múlva megyek, csak még veszek valami csokit.

- Akkor már nekem is.

- Alap.- nevettem halkan- Szia.- bontottam a vonalat. Nagyot sóhajtottam, majd visszafordultam Harry-hez.

Ugyan úgy ült ott és engem vizslatott szépséges smaragdjaival. Lesütöttem a tekintetemet, majd a dzsekimért nyúltam, hogy elinduljak hazafele. Azonban az ajtó felé közeledve, elém állt. Nem néztem fel rá, egészen addig még meg nem fogta az arcomat, majd irányította figyelmemet maga felé.

- Nem szeretném, ha elmennél.- mondta halkan, én pedig nem tudtam megszólalni- Kérlek Louis. Szeretnék neked adni valamit. Valami egészen különlegeset.- érdeklődve néztem rá.

- Mit?- kérdeztem tőle, mire csak óvatos mosolyra húzta cseresznyepiros ajkait.

- Az első alkalmunkat.