Sexy Mother F*cker - Larry Stylinson Befejezett -

Kérlek, érezni akarlak

- Szerencsés srác lehet, ugye?- zökkentett ki a sokkból az eladó hölgy.

- Tessék?-kérdeztem teljesen zavarodva.

- Ez a Louis.- mutatott az újságra- Biztos boldog, hogy Harry szerelmes belé.- bólintottam.

- Igen, ha tudná mennyire az.- tettem vissza a példányt- Most mennem kell.- kissé meglepődött, hogy végül nem is vettem semmit, de nem kérdőjelezett meg.

Nem hiszem el ezt a srácot! A nyomdában pedig hogy nem vették észre? Belém szeretett? Jézusom, már megint ez a rengeteg kérdés!
Szinte sprintelve igyekeztem hazafele, mert mindenképpen beszélnem kellett Liam-el. Harry azt írta azért nem megy, mert beleszeretett egy srácba, vagyis belém. De hisz láttam a gépet felszállni, a mobilját sem vette fel. Mégis elment? 
Olyan sötét volt már, én pedig annyira kétségbeesve kóvályogtam az utcán, hogy az már röhejes volt. Fogalmam sincsen, hogy mit kellene gondolnom.
A mi lakásunk felé már alig voltak lámpák, a lépcsőház ajtó előtt pedig szinte sötétség volt. Ezért is rohantam neki valakinek. A szívem majd leállt, mert azt hittem, hogy valami kétes alak, aki éppen be akart jutni, de legnagyobb szerencsémre nem így volt.

- Lou, jól vagy?- lépett oda hozzám, de én magam elé tartottam karjaimat. Már megint a sírás szélén álltam, de most azért, mert itt volt előttem. A szívem pedig ki akart ugrani a helyéről. 

- Mit művelsz, Harry?- kérdeztem a hajamba túrva- Úton kéne lenned New York-ba!

- Shhh, ne is akarj magyarázkodni!- csittegett le és felmutatta telefonját- Meghallgattam az üzenetet.- lesütöttem a tekintetemet. Kezeimet piszkálva próbáltam kitalálni, hogy mit is mondhatnék, még ő közelebb lépett hozzám- Önző vagy?

- Miért nem mentél el a géppel?- kérdeztem halkan, mire nemtetszően felhorkant.

- Istenemre esküszöm Louis, ha nem fejezed most be, akkor muszáj, hogy megcsókoljalak. Valahogyan be kell fognom a szád.- érdeklődve néztem a csillogó szempárba- De előtte még mindenképpen szeretnék beszélni, mert túl sokáig voltam csendben. 

- Hazz...- nyeltem nagyot, hiszen tényleg meg lehetett volna fulladni már a némaságunktól.

- Elhiszed nekem, hogy sosem voltam szerelmes?- fogta kezei közé arcomat- Hogy pont emiatt vagyok gyáva? Mert félek az új dolgoktól.

- De ez nem kifogás, Tim-nek nem fog tetszeni, hogy itt maradtál.- fogtam meg csuklóit, mert mindennél jobban érezni akartam bőre puhaságát.

- Mi a francot keresnék én abban nagy városban, mikor életem apró kis szerelme nincsen mellettem?- kérdezte már-már nevetve, mire halványan  elmosolyodtam- Komolyan, Louis. Én nem fogok elfutni többé.- komolyodott meg- Csak rád tudok gondolni, mióta először beszóltál nekem. Mióta először megcsókoltalak. Mióta először beléptél a stúdió ajtaján.- mondta- És nem érem be csak az emlékeddel.- hajolt ajkaimra, én pedig egyből közelebb húzódtam hozzá, még az éjjel fagyja forróságba futott át karjai között. 

- Ez azt jelenti, hogy..- kerestem a szavakat reménykedve mikor kicsit odébb hajolt.

- Igen, Lou.- felelte- Én is szeretlek. Mindenkinél jobban.- ezeket a szavakat hallani olyan volt, mintha ezer meg ezer tonna súly hullott volna le a vállaimról.

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem, angyalom.- öleltem magamhoz amennyire szorosan csak tudtam. Egyszerűen imádom, hogy nem kell hozzá lábujjhegyre állnom, hanem lejjebb hajol hozzám. Ő az egyetlen, aki így ölel meg, és ez nem is tudja mennyire jól esik nekem. Majdhogy elszakítottam a rajta lévő dzsekit, annyira szorítottam magamhoz, de ez vele sem volt másképp. Tényleg szeret, miért nem mertem ezt előbb bevallani magamnak?