Sexy Mother F*cker - Larry Stylinson Befejezett -

Hogy én mennyire szere...

Gyalog indultam el hazafele, mert semmi kedvem nem volt az éjszakai buszozáshoz. Csakhogy nem valami kedves alakok jöttek el mellettem és néztek vissza rám valamit sutyorászva.  Ha Harry nem jön utánam és áll meg mellettem, akkor szerintem kirabolnak vagy meg is késelnek. De azért egy majdnem 190 centi magas, izmos, tetovált srác eléggé elrettentő lehet nekik. 

- Nem értem miért játszod a hőst, mikor láthatólag lenne jobb dolgod is.- fontam össze magam előtt a karjaimat, mert elég hideg volt már így éjszaka, rajtam pedig csak egy farmer dzseki volt, mert nem számítottam arra, hogy ilyen későn indulok haza.

- Oh, talán szeretnél meghalni egyedül az utcán? - kérdezte felvont szemöldökkel- Én láttalak utoljára, nem szeretnék tanúnak menni a rendőrségre.

- Haha.- forgattam meg szemeimet a rettentően humoros viccén- De komolyan. Nem kell elkísérned, haza tudok mennyi egyedül.- és azt hiszem ekkor esett le- Várjunk.. meg akarod tudni, hogy hol lakom!

- Dehogy.- tette maga elé a kezeit, játszva a jót, akinek semmiféle hátsó szándéka nincsen.

- Aha, persze.- bólogattam- Értem én. De a kapu kódot úgy sem fogod megtudni.

- Majd az egyik néni beenged.- mosolygott rám szórakozottan. Elgondolkoztam.

- Nincsenek is idős nénik a házban.- mondtam neki, győztes mosollyal.

- Akkor majd a bácsik.- vágta rá egyből.

- Oké, bácsik talán vannak...- húztam el a szám, mire csak felnevetett és lazán átkarolt.

- Jaj Louis, hogy én mennyire szere...- és elhallgatott, én pedig elfelejtettem levegőt venni. Csak egymásra néztünk és vártuk, hogy  a másik szólaljon meg- Szeretem amikor zavarba tudlak hozni.

- Jaja...- bólintottam.

- Ugye nem hitted, hogy mást mondok?

- Én? Dehogy.

- Akkor jó.

- Köszi, hogy hazakísértél.- álltam meg a lépcsőház ajtaja előtt és szembefordultam vele- Tényleg nem mutatom meg a kapu kódot.- szögeztem le szórakozottan.

- Oké, oké. Majd kiderítem én magam.- kacsintott.

- Akkor öhm...szia meg minden.- túrtam zavartan a hajamba, majd indultam volna meg befele, de megfogta a karomat. Érdeklődve fordultam felé.

- Ez nem egy randi volt, egyáltalán nem, de szeretnéd, ha lennék olyan undorítóan kedves, esetleg romantikus, hogy megcsókoljalak, mielőtt elmegyek?- igyekeztem fékezni a vigyort az arcomon.

- Nekem nem muszáj.- vontam meg a vállam, de tekintetem várakozva fürkészte őt. Túlságosan megbolondított ma este. 

- Kihasználod a kérdésem, mi?

- Még szép.- nevettem fel halkan.

Megfogta az arcomat, aztán közelebb lépett, és óvatosan ajkaimra hajolt. Az a nem nagyon romantikus dolog, eléggé azzá sikerült. Éjszaka volt, csak ketten voltunk, Ő pedig olyan érzékien csókolt meg, ahogyan még sosem, senki. Magyarul túlságosan tetszett, de nem a testemnek. A lelkem teljesen beleesett.

- Jó éjt.- mondta elhajolva tőlem.

- Jó éjt.- feleltem szemébe nézve. Valahogy.. más volt a tekintete.

Megvártam, még egészen messzire ér az alakja, aztán végre bementem a lépcsőházba. Nem kapcsoltam villanyt, mert nem akartam, hogy az üvegben lássam, mennyire is piros az arcom. Neki vajon feltűnt? Ahj, biztosan. Ez az egész most komolyan megtörtént?

Ahogy ledőltem az ágyra, a fejemben a gondolatok kattogni kezdtek. Annyira...mármint mi a francért érzem azt, hogy valami megváltozott? Hogy az egész több volt, mint szexuális aktus? És ez a csók.. felajánlotta, ráadásul. A gyomromban megjelentek a pillangók, amiről mindenki annyit mesél...szent Isten. Jobb lesz, ha hamar elalszom.

Reggel azt sem tudtam hol vagyok. 8 óra...Jézusom, elkéstem!

Egyből kipattantak rendesen a szemeim, magamra rángattam a ruháim, fogmosás helyett pedig egy rágót vettem be, aztán rohantam is. Szerencsére éppen időben ( ha lehet így mondani) beértem a stúdióba, lehet még nem is tűnt fel senkinek, hogy vagy 1 órát késtem.  Harry-t nem láttam sehol, de neki is nem is volt fontos ilyen korán bejönnie, szóval nem fordítottam rá különösebben figyelmet. Zayn egy "jó reggelt,, kávéval köszöntött, amiért most különösen hálás voltam neki. 

- Na, srácok!- kiáltottam oda a a fiúknak- Kezdünk, nem csapd le csacsizunk!- tártam szét a karjaimat röhögve.

- Igenis, uram!- játszották túl a szerepet. Zayn megtámaszkodott a vállamon.

- A perverzzel mi van?- kérdezte, mire furcsán néztem fel rá.

- Milyen perverzzel?- elgondolkodtam, aztán eszembe jutott- Ja, Harry! Ötletem sincs, nem láttam Őt még ma.

- Épp ez az. Én sem.- magyarázta- Mindegy. Biztos elaludt. Szokása.- mondta, mire bólintottam egyet.

- Vagy ki tudja, elvitték az ufók.- vontam meg a vállamat, mire Zayn megforgatta a szemeit.

- Louid, eltúlzod.- figyelmeztetett- Történt valami?- ennyi erővel lehetnék szúnyogháló is. Nem tudtam, hogy ennyire átlátszó vagyok az embereknek.

- Talán.- vigyorogtam rá.

- Vagyis igen, szóval húzzál fotózni Carlos-ékat, utána meg ebédszünetben az enyém vagy.- szögezte le.

- Ahogy gondolod.- ráztam le magamról karját, majd a gépemért léptem, hogy végre elkezdhessem a tényleges munkámat is.

A nap átlagosan telt. Ebédszünetben beszámoltam Zayn-nek pár dologról, aki kicsit meglepődött. Állítása szerint egyáltalán nem Harry-re jellemző az ilyen akció. Persze azt nem csicseregtem el neki, hogy mit műveltünk a stúdióban és nem is hiszem, hogy szívesen meghallgatta volna. Mindenesetre azt tanácsolta, hogy ne aggódjak, Harry majd beér végre már és akkor beszélhetek vele. Addig fotóztam a srácokat, és már egyre több időt fordítottam az újság elrendezésére és tartalmára. Összességében jól sikerült. És amilyen jól megcsináltam, haladtam vele, annyira rossz lett minden a nap végére, mikor is Harry-vel kellett volna egyeztetnem a dolgokat. Minden a feje tetejére fordult.