Sexy Mother F*cker - Larry Stylinson Befejezett -

Ő is szerelmes

- Kész.- csuktam be a mappát, majd felé fordultam a székkel. Még szerencse, hogy Tim szerzett egy újat, a régi már rendesen omladozott. Ráadásul ez az a tipikus kerekes, gurulós irodai szék, sokkal kényelmesebb- Tényleg nem kellett volna maradnod.

- Én ajánlottam fel.- tette el telefonját, majd felkelt a fotelből- Megnézhetem?

- Persze, addig elszaladok mosdóba.- álltam fel és az ajtó felé indultam.

Most nem időztem el annyira sokat kint, hiszen egyetlen percet sem akartam vesztegetni, amit vele tölthetek. Már csak egy hetem van. Amiket múlthéten csináltunk, csodálatosak voltak. Kezdek egyre bizakodóbb lenni és lehet még egyszer meg kellene próbálnom. Csak hogy biztosra menjek: tényleg nem szerelmes. De akkor is annyira reménykedek. 

- Már meg is nézted?- csuktam be magam mögött az ajtót.

- Te meg már végeztél is?- kérdezett vissza, mire felnevettem.

- Oké, oké jogos.- bólintottam, de még mindig furcsáltam kicsit, hogy ennyire hamar megnézte az összeset. Vagy csak pár érdekelte volna?- Hé..- álltam meg előtte. Miért felejtem el mindig, hogy ennyivel alacsonyabb vagyok nála?

- Igen, Louis?- mosolyodott el. Oh, igen. Ezzel vett le már az első nap a lábaimról. Az illegálisan édes mosolyával, hülyeségeivel, becézéseivel. Minden emlék a felszínen van és én többet akarok belőlük.

- Elmegyünk a titkos helyre ketten?- a "titkos hely,, hallatán felnevetett, én pedig nem túl kedvesen pillantgattam rá.

- Persze.- bólintott végül, de még mindig nevetett rajtam- Olyan voltál, mint egy kis óvodás.

- Harry, én megütlek!- léptem el tőle, ő pedig egyből utánam jött- Styles, hagyjál!

- Nem akarod Te azt.- fogta meg a kezemet, én pedig lesütött tekintettel fordultam vissza felé- Bárhova elmegyek veled.- komolyodott meg, mire egy pillanat alatt megenyhültem- Gyere.- biccentett kifele- És igen. Foghatod a kezem.- tette hozzá pimaszkodva, nekem pedig nagy eséllyel égni kezdett az egész fejem.

- Még mindig fennáll a megüthetlek dolog.- szóltam rá, de figyelembe sem vett. Pont ezt akarta. Hogy úgy csesztessük egymást, mint régebben. Összetörte a szívemet, de tisztáznom kellett magammal: tudja, hogy el fog innen menni. Még én görcsösen kapaszkodok a történetünk összes szálába és nem akarom Őt elengedni. Pedig én is tudom, hogy el kell.

Nevetve mentünk ki az épületből és be sem zártuk az ajtókat. Ez volt az utolsó dolog, amivel foglalkoztunk. Minden egyes mondatba, amit a másik mondott belekötöttünk. Olyanok voltunk, mint a legjobb barátok, akik be vannak rúgva és azt sem tudják mit csinálnak. 
Egy idő után karjába kapaszkodtam, ezzel csak még közelebb húzva magamhoz. Elfelejtettem mindent. Hogy egy hét múlva elveszítem, nélküle kell majd lennem.. ez abban a pillanatban nem számított, hiszen ott volt mellettem és úgy viselkedett, mint aki szeret. Mint aki tényleg szeret. 

A csillagok száma helyet cserélhetett volna a percek számával. Habár nekem az örökké valóság sem lenne elég mellette. Vele végre érzem, hogy élek.
Késő éjjelig voltunk ott, ahol sok minden elkezdődött köztünk. Csak néztük az eget és beszélgettünk. Sokszor teljesen értelmetlen dolgok jöttek a szánkra, de pont így volt minden tökéletes. Nem erőltettünk semmit, egyszerűen hagytuk a komoly témákat. Hogy én mennyire nem akarom őt elengedni magam mellől, de mennyire nem!

***

Másnap ebédszünetben Zayn-nek öntöttem ki a lelkem, aki szinte fel sem bírta fogni a hallottakat. Konkrétan ott lemaradt, hogy mennyire szerelmes vagyok. Aztán ez az egész New York-os dolog...nem is tudom mi jöhet még.