Kpop Yaoi One-Shots

Rapport~ChaNiel

~Külső szemszög~

A Rapport egy nagyon híres kávézó Seoulban, amit két srác, Choi Jong Hyun és Ahn Daniel hozott létre. Changjo és Niel nagyon közeli barátok, egy 5 (régen 6) tagú banda tagjai, a Teen Top-é.

~Changjo szemszöge~

2009, december. A hónap,amit soha nem felejtek el. Ekkor ismertem meg azt a személyt, aki később életem szerelme lett. Ahn Danielt. Igen, eleinte csak egy kis fellángolásnak gondoltam, de 2013-ban jöttem rá arra, hogy én bizony szeretem Nielt.

Mérhetetlen mennyiségű féltékenység volt bennem, amikor mással láttam, szomorú voltam amikor sírt, vagy maga alatt volt. Ha nevetett, mindig vele nevettem. Nem csak azért, mert ő is, hanem ez szívből jött, mert boldog voltam vele együtt.

Imádom a telt ajkait, amik biztosan mézédesek, barna íriszeit amikkel ha rám néz el tudnék olvadni, és hangját, amivel ha megszólal vagy énekelni kezd tele leszek érzelemmel.

2018. július 30.
Hivatalosan is ma nyílik a Rapport. Sokat dolgoztunk hajnalokig, hogy kész legyen. Nagyon hálás vagyok hyungnak, hogy ennyit segített és feláldozta az éjszakáit miattam. Valahogy meg kell hálálnom neki...

~Niel szemszöge~

Choi Jong Hyun. Az a fiú, akiért bármennyit megéri dolgozni, bármeddig megéri fent lenni és bármeddig megéri várni rá.Nem is én lennék. Beleszerettem a csapattársamba. Ha elmondanám neki,az is lehet, hogy kilépne a bandából, meg meg is szakítaná velünk a kapcsolatot. Velem legalább is biztos. Attól hogy még legjobb barátok vagyunk, attól ugyanúgy megszakíthatja velem a köteléket.

Épp a Rapport magánterületi részén ültem fent az emeleten egy forrócsokival a kezemben, és az ablakot bámultam. Lent nem lehetek, mert sok a vendég. Olyan szép a kilátás. Ki is mentem az erkélyre. Nagyon sokáig fent voltunk, azután pedig nem tudtunk aludni, így inkább elfoglaltuk magunkat. Changjo valahova eltűnt még napfelkelte előtt, azóta se jött vissza...
Vajon mit csinálhat ennyi ideig?

-Niel hyung~-csengett a fülemben az a hang, amit imádok hallani.

-Tessék? Mi a baj?-szóltam vissza az erkélyről.

-Le tudnál jönni légyszíves? Vagy én menjek fel?-olyan aranyooos, az én érdekeimet is nézi :3

-Ha nem baj, akkor fel tudnál te jönni? Olyan jót ülök itt fent.-nevettem el a végét.

-Már jövök is! -és ő is elkezdett kuncogni.

Amikor odajött hozzám, egy borítékot nyújtott át nekem.

-Jonghyun ez mi?-néztem a fiatalabbra meglepődve.

-Mivel nem tudtam, hogy mivel tudnám neked meghálálni ezt a sok segítséget, így reggel azért tűntem el, mert próbáltam neked valamit keresni ajándéknak, de végül maradtam egy másik megoldásnál. Szeretném ha legalább ezt elfogadnád.-guggolt le elém és engem nézett kiskutyaszemekkel.

Kinyitottam a borítékot, és egy levél volt benne.

"Ahn Daniel. Nagyon szépen köszönöm, amiért ennyi éjszakádat és szabadidődet feláldoztad. Nem is tudom, hogy mivel hálálhatnám meg, ezért szeretném, ha ma átjönnél hozzám vacsorára este 8-ra."

-Na?-pislogott rám nagyon aranyosan, amin akaratlanul is mosolyognom kellett.

-Rendben, elfogadom, de semmi többet! Ez nekem pont elég, még ennyi se kellene! Szívesen segítettem!-öleltem meg a maknaet.

Már vagy 10 perce ölelkeztünk, nem mondom hogy, nem tetszett, de fura volt.

Úgy éreztem, hogy kezd átázni a vállamnál a pólóm. Changjo sír.

-Heey Changjoo~-toltam el magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni. Valóban pirosak, könnyesek és duzzadtak voltak.

-Mi a baj?-töröltem le a könnycseppeket az arcáról.

-Va-vahn e-gy va-lakhi a-akit sz-szere-tek.-szipogta.

-Mennyi az idő?-gondolkoztam el.

-Dé-hlután ha-th.-még mindig nem tudott normálisan beszélni.

-Mi lenne ha előrébb hoznánk azt a vacsorát és egy kicsit feldobnám a kedved+segítenék a szerelmi ügyben is?-mosolyogtam rá reménnyel teli arccal, de ez csak a látszat volt. Changjo szeret valakit, aki nem én vagyok. Szerencsés egy lány lesz.

-Ben-ne va-gyokh-ölelt meg újra.

Összepakoltunk, szóltunk az alkalmazottaknak, hogy majd zárjanak be, és elmentünk Jonghyunhoz.

Úgy döntöttünk, hogy kimchi és ramen lesz a vacsora. Miután befejeztük a főzést  megvacsoráztunk, és Changjonak is jobb kedve lett.

Még mindig nem felejtettem el, hogy szerelmi baja van.

-Changjo,szóval akkor segítsek megoldani az érzelmi ügyedet? Tudok egyáltalán segíteni?

-Tudsz. Nagyon is sokkal.

-És mégis hogyan?

Erre nem felelt, csak felkelt, odajött hozzám, és államat felemelve kényszerített arra, hogy nézzek a szemeibe. Arcával közeledett az enyém felé, majd mikor csak pár centi választotta el ajkainkat, rámnézett és azt mondta:

-Szeretlek, Ahn Daniel.-lehunyta szemeit és gyengéden megcsókolt.

Először meglepődtem,de amikor épp el akart válni én átkaroltam a nyakát és viszonoztam a csókot. Lassan mozgattuk párnácskáinkat, mikor végignyalt alsó ajkamon, én értettem a célzást és leengedtem államat, ezzel megadva neki az engedélyt. Hosszú, érzelmes csókban forrtunk össze, ezt én szakítottam meg óvatosan.

-C-Cha--nem hagyta, hogy befejezzem, ugyanis egy szájrapuszival elhallgattatott.

-Csssh Niel-shii~-bújt bele a nyakamba.

-Changjo, én csak annyit akartam kérdezni, hogy én vagyok az, aki miatt te a kávézóban sírtál a vállamra borulva?

-Igen Niel, te voltál az. Te vagy az, akit teljes szívemből szeretek és bármitől vagy bárkitől megvédek. Szeretlek. Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire. Féltem elmondani, mert azt hittem, hogy megutálsz majd, kilépsz a bandából és megszakítasz velünk minden kapcsolatot.-lábadt könnybe a szeme.

-Te is viszont szeretsz Ahn Daniel?-nézett rám félve.

Én erre nem mondtam semmit,csak megcsókoltam, amit nem volt rest viszonozni.

-Ez elég bizonyíték arra, hogy imádlak, Choi Jong Hyun?-csókoltam le az előjött könnycseppeit és jó szorosan megöleltem.

-Amúgy én is ugyanezeket játszottam le a fejemben, hogy mi lesz, ha megutálsz.-kuncogtam a mellkasába.
Ránéztem az órára, ami este fél 9-et mutatott.
-10-kor zár a Rapport, nemde?

-De. Miért?

-Csak gondoltam megihatnánk egy forrócsokit :3-pusziltam meg az orrát amin elmosolyodott.

-Menjünk.-húzott fel a székről.

Felvettük a cipőinket, és immár egy párként sétáltunk Seoul utcáin kézenfogva.

~Vége~

by:jihayongswifeu