Kpop Yaoi One-Shots

The Day I Meet You~TaeSeong

Nem volt kedvem most 00:17-kor keresni egy képet Taehwanról és Hyeseongról, szóval addig a The day i meet you lesz a rész borítója

~Taehwan szemszöge~

A mai nap is ugyanolyan, mint a többi. Unalmas, egyhangú szöuli emberek, kissé borús idő így szeptember végén.

Szokásom szerint kimegyek a parkba, és a legeldugottabb helyre ülök. Miután odaérek és elfoglalom törzshelyem, csak bámulom az előttem elhaladókat.

Egyszer csak egy szőke hajú, rózsaszín pulcsis fiú kelti fel a figyelmem. Fekete (gondolom) divat szemüveget visel egy fehér szaggatott nadrággal. Így tök aranyosan néz ki, de van egy kis baj:szomorú. Kis pufi hörcsög pofija van, ami még cukibbá teszi.

Zsebéből előveszi a telefonját, amivel kirántja a fülhallgatóját, az pedig a földre esik. Ő mit sem vesz észre ebből, és tovább megy. Magamból kiindulva nagy szüksége lehet rá. Ennek tudatában felveszem, és utána megyek.

-Bocsánat, elejtetted a fülhallgatód.

-Oh, nagyon szépen köszönöm!-hajol meg legalább háromszor.

Istenem, milyen kis cuki hangja van!

-Semmiség. Magamból kiindulva biztos nagy szükséged lehet rá.

-Valóban... Nem tudok nélküle élni. Park Hye Seong vagyok.-nyújtja felém kezét.

-Lee Tae Hwan.-ahogy kezünk egybe simul és egymás szemébe nézünk, mindkettőnk arcára kiül egy különös, apró pír.

Az ő ajkain egy kisebb, rejtett mosoly jelenik meg, és a szemeit is lesüti.

-M-meghálálhatnám valamivel?-kezét elhúzza, és pulcsija alját kezdi el nézni és piszkálni.

-Nem szükséges, semmiség volt.

-Menjünk fel a lakásomra, meg szeretném köszönni! Persze csak akkor, ha van kedved és időd.

-Időm mint a tenger, kedvem is van. Szóval, hát, legyen, elfogadom. Köszönöm.

-Gyere, nem lakom messze! Te messze laksz? Hupsz, el is felejtettem. A hyungom vagy?

-Nem, nem lakok olyan távol, kb öt-tíz perc. Nem tudom, 1994. január 15-én születtem. És te?

-Én 1996. január 17-én. Szóval, hyung-
-Bocsáss meg, hogy közbeszólok, de nem igazán szeretem a hyungot. Akkor túl idősnek érzem magam. Folytasd kérlek. - kisebb fogvillantós mosolyt küldök felé, mire zavartan elkapja a fejét.

-Sz-szóval csak azt szerettem volna kérdezni, hogy mivel foglalkozol?

- Hát, jelenleg gyakornok vagyok egy kiadónál. Veled mi a helyzet?

-Én tánctanár vagyok.

-Wow, az tök jó. Én csak hobbiból táncoltam, de az entertainment felfigyelt rám egy iskolai előadáson.

-Az is szuper! Gyere, itt vagyunk! Az ajtó kinyitása után illedelmesen előreenged, amit egy meghajlással köszönök meg.

-Rendszerető vagy?

-Eléggé. Ennyire meglátszik?-pici kuncogása az arcomra is mosolyt csal.

-Érezd magad otthon! Csinálok forró csokit. Vagy te Inkább teát szeretnél?

-Igen, ha nem baj...-kicsit kínosabb vigyorra húzom az ajkaim e mondat után.

-Nem probléma, épp azért kérdeztem. Szeretnél velem jönni a konyhába?-esküszöm elolvadok ettől az aranyos, ártatlan kinézetétől!

Várjunk...szerelmes lennék?

Miközben készíti az italokat nem igazán beszélgetünk, viszont amikor lopva rám pillant csak annyit lát, hogy én folyamatosan őt nézem. Ahogy elemezgetem arcát, kisimulnak a vonásai, így még nyugodtabb és védtelenebb a képet ad.

Amikor elkészül, leül mellém és elém teszi a teát.

-Köszönöm.

-Igazán nincs mit. Remélem ízleni fog.

-Biztosan.-a csábos kacsintás egy kis mosollyal most sem maradhat ki. Meg is hozza a kellő hatását, ugyanis szégyenlősen hajtja le fejét, hogy még véletlenül se lássam édes arcát.

-Ne takard el az arcod!

-De ahj... De, eltakarom!-elfordul és elkezdi inni a forró csokiját.

-Hyeseooong, fordulj ideee!

Szépen lassan megfordul és a szemeimbe néz.

-Van egy kis forró csoki-bajszod.

Kezével nyúlna a rész felé, de én időben megállítom.

-Hagyd csak, majd én.-ezt kimondva fogom meg karját és birtokba veszem ajkait.

Kb három másodpercig tartom, utána pedig nyelvemmel végigszántom az orra alatti részt, ezzel eltüntetve a bizonyos habot.

-Finom ez a forró csoki.-nyalom meg számat elég látványosan.

-K-kérsz még?-egyem meg, többet akar!

-Ha lehet...

-Neked bármennyit...

Nekem se kell többet mondani, párnácskáit újra magamévá teszem, és egymást ízlelgetve cirógatjuk egymást.

-Park Hye Seong.-nézek a szemeibe.

-Eljönnél velem egy randira?

Látószervei könnyesek lesznek, ajkait mosolyra húzza.

-A legnagyobb örömmel.-most pedig ő kezdeményez csókot.

-Én vagyok a világ legboldogabb embere.-egyszerre hagyja el szánkat a mondat.

Ölembe húzom, majd halálra ölelem és csókolom a számomra egyetlen fontos embert.

~Vége~

by:jihayongswifeu