𝑶̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒌𝒖𝒔𝒛𝒂́𝒍𝒗𝒂 ~ 𝑽𝒂𝒓𝒈𝒂 𝑹𝒐𝒍𝒂𝒏𝒅 | BEFEJEZETT |

11. Anya és apa

Roland pár napja elég furcsán viselkedik. Ha telefonál, mindig elvonul, hogy ne halljam. Nem értem mi titkolni valója van előlem.

-El kell mennem, majd jövök!- lép be a nappaliba, majd indul is az ajtó felé.

-Hová mész?- sietek utána kíváncsian.

-Csak Tomival találkozok- néz rám, miközben felveszi kabátját- Légy jó- nyom egy csókot számra, majd távozik.
Gyanús vagy nekem te Varga!

-Tomival találkozol, hát persze- puffogok magamban.
Nem akarok a féltékeny barátnő lenni, aki követi minden lépését, de érzem, hogy nem őszinte. Valamit nagyon nem mond el nekem.

Hirtelen felindulásból fogtam a kabátom és azzal a lendülettel bezártam az ajtót, majd beültem a fekete autómba. Útközben felhívtam Petrát, hogy otthon van e. Leparkolva pesti lakásuk előtt siettem be házukba, mivel kint elég hideg volt és a hó is elkezdett esni.

-Na mizu?- nyitott ajtót barátnőm.

-Elegem van!- vettem le bokacsizmámat és kabátomat, majd a felém rohanó Liát kaptam fel az ölembe- Szia nagylány- nyomtam arcára egy cuppanós puszit.

-Viki, kifested a körmömet?- néz rám boci szemekkel.

-Milyen színűre szeretnéd?- kérdezem nevetve. Anyja csak a fejét csóválja.

-Kérsz egy teát?- indulunk be a nappaliba, ami egybe nyílik az ebédlővel és konyhával.

-Az jól esne, átfagytam- dörzsölöm kezeim, hiszen hiába vettem fel a fűtést a kocsiban, ennyi idő alatt nem melegedett fel- Tomi nincs itthon?- kérdezem hirtelen felindulásból.

-Nem, elment Rolival, vagy nem tudsz róla?- kérdezi homlokát ráncolva.

-De igen- bólintok, mintha csak elfelejtettem volna, de Petra átlát rajtam.

-Kivele- néz rám ellentmondást nem tűrően- Megint féltékenységi rohamod van?

-Ez nem az!- háborodok fel egyből- Csak furán viselkedik mostanában- nézek magam elé csalódottan, leülve a pulthoz.

-Ezt hogy kell érteni?- vesz elő három bögrét és teafiltert, amíg a víz forr.

-Eddig, ha telefonált sosem vonult el. Van, hogy fél órákra is. Kétlem, hogy Tomival vagy bármelyik haverjával beszélne ennyit- nézek rá kétségbeesetten.

-Mit gondolsz kivel telefonál ennyit, ha nem a barátaival?- néz értetlenül.

-Akkor miért vonul el?- kérdezek vissza, amin elgondolkodik.

-Gondolod hogy...?- megakad, ő se akarja elhinni.

-Nem tudom, de ha igen, akkor ennek nagyon nem lesz jó vége- csóválom fejemet- Forr a víz- bökök háta mögé, mire gyorsan lekapcsolja és kitölti a bögrékben elhelyezett filterekre.

-Nem hinném, hogy megcsalna- teszi elém a bögrét.

-Akkor mégis mi az anyámat titkol?!

-Anya!- szalad be Lia- Rózsaszín vagy piros legyen?- mutatja neki a két körömlakkot.

-Piros semmiképp- veszi el kezéből- Mellesleg ez az enyém- néz rám sóhajtva.

-Tea után megcsináljuk, jó?- mosolygok a szőkeségre.

-Jó- fut be örömködve a szobájába.

-Szóval szerinted Petrával beszélget- ülünk le közben a nappaliban a kanapéra.

-Tudsz jobbat?- kevergetem a forró italt.

-Mielőtt kérdőre vonnád, jobb lenne meggyőződni erről, nem gondolod?