𝑶̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒌𝒖𝒔𝒛𝒂́𝒍𝒗𝒂 ~ 𝑽𝒂𝒓𝒈𝒂 𝑹𝒐𝒍𝒂𝒏𝒅 | BEFEJEZETT |

19. Új esély

V I K T Ó R I A

Két hét telt el mióta Roland felkeresett. Azóta nem vettem fel neki a telefont és nem válaszoltam az üzeneteire sem. Nem volt hozzá lelkierőm, pedig mindennap hozta szegény postás a nekem küldött virágokat és bocsánat kérő leveleket, de el se olvastam. Nem voltam rá képes. Ebben a két hétben szinte ki se mozdultam a házból, semmihez sem volt kedvem. Roland teljesen padlóra küldött.

Petra és Dia hiába próbáltak rendbe szedni, nem jártak túl sok sikerrel. Bíztató beszédekkel árasztottak el, de az eredménye nem túl sok volt, talán, hogy már nem pizsamában, hanem otthoni melegítőben tengettem napjaimat. Végülis már ez is haladás, nem?

Az étkezésekkel is meggyűltek a problémáim, barátnőim felváltva jöttek mindennap, hogy pár falatot le tudjanak tuszkolni a torkomon, mivel hirtelen három kilót is fogytam akaratomon kívül. Tényleg semmihez nem volt kedvem, még enni sem.

Amikor már nem nagyon tudtam, mit kezdeni magammal, felnéztem az online hírekbe, ahol a második cikk Rolandról szólt. Kíváncsiságomnak nem tudtam határt szabni, így azonnal megnyitottam, hogy elolvashassam. Nem túl pozitían írtak róla, miszerint a teljesítménye nem túl kimagasló az utóbbi hetekben és kikerült a kezdő csapatból, a legutóbbi mérkőzésen már a cserék között sem szerepelt és remélik, hogy minél elõbb helyre rázódik. Ezek szerint nem csak engem viselnek meg a történtek, neki is vannak érzései.

◽️◽️◽️

Hirtelen felindulásból egyik délután átmentem Szalaihoz, aki meglepődötten nyitott ajtót, de mikor meglátta arcomat kérdés nélkül engedett be a lakásba.

-Mi történt?- ad kezembe egy bögre teát, majd leül mellém a kanapéra és kikapcsolja a tévét, amiben valami sportműsor ment éppen.

-Roland...- szakad fel belőlem egy hatalmas sóhaj és próbálom visszatartani könnyeimet.

-Mi van vele?- kérdezi értetlenül.

-Láttam csókolózni Petrával- mondom ki egy szuszra és hirtelen meg is könnyebbültem.

-Melyik Petrával?- kérdezi félve, hiszen ő személyesen nem csak az én Petra barátnőmet ismeri, hanem minden valószínűséggel Roland volt barátnőjét is, csak most éppen nem tudhatta, kiről beszélek.

-Az exbarátnőjével- mondom ki fájdalmas hangon.

-Ez komoly?- döbben le kikerekedett szemekkel, de válaszként csak bólintottam- Szakítottatok?

-Visszaköltöztem Balázs házába- bólintok aprót.

-Figyelj, szerintem Roli nagyon bánhatja ezt és nem akarta ezt, biztos van rá magyarázat- kezde bele, de leintem.

-Ádám, a saját szememmel láttam!

-Na és mi van azzal, hogy ő kérdés nélkül megbocsátott az angliai dolog után?!- idézi fel a nem kívánatos emléket, amit szerettem volna inkább végleg elfelejteni, ahogy Roland tette és nem hánytorgatta fel egyszer sem.

-Az más!- vágom rá rögtön, ami eszembe jutott. Tudtam, hogy igaza van, de nem voltam képes beismerni magamnak sem.

-Nem más Viki!- néz értetlenül- Ugyanez volt a szituáció!

-Én legalább megmagyaráztam neki!- válaszolom sértődötten.

-Ismerlek annyira, hogy biztos vagyok benne, esélyt sem hagytál neki arra, hogy megmagyarázza! Igazam van?- próbálja elkapni tekintetemet, amit végül sikerül neki.

-Most akkor szerinted mit kellene tennem?- nézek rá kétségbeesetten.

-Kissé dejavum van, de szerintem ezt vele kellene megbeszélned. Roli szeret téged ez nem kérdés, irigyelem, hogy ennyire tud szeretni valakit őszintén.