𝑶̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒌𝒖𝒔𝒛𝒂́𝒍𝒗𝒂 ~ 𝑽𝒂𝒓𝒈𝒂 𝑹𝒐𝒍𝒂𝒏𝒅 | BEFEJEZETT |

1. Szép lábbeli

Miért is hittem azt, hogy a költözés ilyen egyszerű lesz?
Németországból hazajönni Magyarországra úgy, hogy még nincs lakása az embernek, elég nagy merészség. Még részemről is.
Nem is értem, hogy lehetett ennyi eszem.
Még szerencse, hogy Balázs segít nekem. Igen, Dzsudzsák Balázs az unokatestvérem. A szüleim kiskoromban meghaltak autóbalesetben, így Balázs szülei neveltek fel, tehát mi ketten olyanok vagyunk, mint a testvérek. Olyan, mint egy igazi bátyj, aki folyton vigyázni akar a kis hugára még ha csak hat év is van köztünk.

-Mindent behoztál?- kérdezi Balázs az utolsó dobozt is letéve kezéből. Igen, amíg nem sikerül lakást találnom, nála fogok lakni.

-Igen, ez volt az utolsó- huppantam le fáradtan a kanapéra.

-Segítsek berendezni a szobád?- nézett rám félve, hiszen tudom mennyire nem szereti az aprólékos munkát.

-Megoldom- legyintettem- Csak segíts behozni a maradék dobozokat.

Balázs mindig ilyen segítőkész volt. Ha bármire szükségem volt, egy szavamba került és ő már ott is volt, hogy segítsen rajtam. Nagyon hálás vagyok neki mindenért.

-Viki!- kiabált Balázs- Gyere enni!

-Megyek!- kiabáltam vissza neki.

Igen, mi így kommunikálunk... Ez valami családi vonás lehet.

-Mit csináltál?- bújtam háta mögé és a nyakába csimpaszkodtam, mint mikor ötéves voltam.

-Tükörtojást párizsival, remélem jó lesz pirítóssal- nyomott egy puszit homlokomra, majd kezembe nyomott két tányért miszerint terítsek meg- Ugye tudod, hogy senki nem veszi el előled?- nézett rám furán, mivel csak úgy toltam befelé a vacsorámat.

-Már éhes voltam- vontam vállat, nevetve.

-Figyu, holnap nekem délelőtt edzésem lesz, eljössz?- vitte az üres tányérokat a mosogatóhoz.

-Szerintem inkább kipihenném a mai napot, ha nem gond- töröltem meg számat a szalvétába.

-Nyugodtan. Hétvégén a meccsre azért jössz, ugye?

-Naná, hogy megyek -vigyorogtam.

-VIP jegyed van, ne feledd- nézett elismerően.

-De ugye nem kell odamennem nekem is öt órával előbb?

-Velem fogsz jönni, hogy ne kallódj el- mire elhúztam a számat- másfél órával előbb, nem halsz bele.

-Majd meglátjuk- ásítottam egyet diszkréten, majd bebattyogtam a fürdőbe lezuhanyozni.

Annyira fáradt voltam, hogy majdnem Balázs tusfürdőjét nyomtam magamra, ami elég fura lett volna.
A meleg vizet magamra engedve szinte el tudtam volna aludni.
Szerencsére hagytam meleg vizet Bazsinak is. Lemostam arcomat, majd hajamat kifésültem és felvettem a kedvenc kis köntösömet, amiben Balázs szerint úgy nézek ki, mint egy négyéves. Szerintem semmi baj nincs azzal, ha az ember 27 évesen unikornisos köntösben rohangál a házban...

-Mész aludni?- nézett rám a tévé előtt fekve, valami meccset nézve.

-Aha, leragadnak a szemeim- dörzsöltem meg arcomat.

-Kutyádat is vidd- szólt nevetve- Meg akarta enni a sósmogyorómat.

-Mackó, gyere- hívtam kiskutyámat, aki odaszambázott a lábamhoz, én pedig ölembe véve indultam az emeletre.

-Jó éjt- intettem le Balázsnak.

-Aludj jól Viki- küldött egy puszit, majd visszaszegezte szemét a képernyőre.