𝑶̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒌𝒖𝒔𝒛𝒂́𝒍𝒗𝒂 ~ 𝑽𝒂𝒓𝒈𝒂 𝑹𝒐𝒍𝒂𝒏𝒅 | BEFEJEZETT |

12. Megígérem

-Miről szeretnél beszélni?- ül le ágyam szélére Roland óvatosan.

-Kettőnkről- ülök fentebb kicsit. Tudom, mit csinálok. Ez a helyes döntés- Eleget szenvedtem mások miatt, nem szeretnék miattad is- erre csak aprót bólint, majd kimondom a végítéletet- Ezért jobb lenne, ha külön folytatnánk.

Egy percig szinte csak némán meredt rám, majd megrázta fejét.

-Most ugye csak szórakozol?- nyitja nagyra szemeit- Ezt nem teheted.

-De igen, Roland így lesz a legjobb mindkettőnknek hidd el- fogom vissza könnyeimet.

-Viki kérlek- nyúl kezeimért, amiket elhúzok és könnyes szemeibe nézek- Ne tedd ezt velem...

-Te tetted meg velem. Ki tudja mióta csalsz a volt barátnőddel- gurul le egy könnycsepp arcomon, amit azonnal le is törlök.

-Félre érted, én...- nem érdekelnek a kifogásai, félbe szakítom.

-Az üzenetek és a hívogatások magukért beszélnek. Ezen nincs mit félre érteni. Most pedig menj el kérlek- biccentek az ajtó felé.

-Nem engedem, hogy tönkre tedd, ami köztünk van- áll fel megsemmisülten. Azt hiszi nekem könnyű volt meghozni a döntést?

-Te már megtetted- szúrom oda az ablakomat szuggerálva.

-Még nem végeztünk!- jelenti ki, mire odakapom tekintetem. Arcáról lerí a düh. Nem mondott többet, csak kisétált a szobából, majd hallottam, ahogy becsukja maga mögött a bejárati ajtót, nem a leghalkabban.

Ekkor kitört belőlem a sírás, szegény kutyám elég furán nézett rám.
Tudtam, hogy nehéz lesz meghoznom ezt a döntést, de muszáj voltam. Ez így nem mehet tovább.
Sírva hívtam fel Petrát, aki belekezdett a kis beszédébe, milyen úton módon nyírja ki Rolandot.
Őszintén, nem tudott megvígasztalni. Én szakítottam, mégis fájt. Fájt, mert elveszítettem...
A telefonban Petrát Balázs váltotta, aki mint kiderült már beszélt barátjával és mindent tud.

-Hogy érzed magad?- kérdezi félve.

-Szarul, de büszkén- szipogom- Inkább mesélj te. Te sem vagy valami marha vidám.

-Ja, emlékszel Szandrára?

-A holland csaj, persze- lelkesedek be, hiszen Balázs végre talált magának valakit.

-Tegnap találkoztam vele.

-Ez nagyon jól hangzik- örülök meg.

-Aha és tudod ki volt még ott?

-Ki?- kíváncsiskodok.

-A férje- mondta ki fintorogva, én pedig elnevettem magam.

-Szivatsz! Te férjes asszonnyal kavarsz?

-A fene se gondolta- szidkolózik.

-Néha úgy érzem, tényleg mi vagyunk a világ legszerencsétlenebb emberei ilyen téren-sóhajtok nagyot.

-Nézd Viki, Roland rendes srác. Szerintem jobb lenne, ha meghallgatnád, elvégre azt mondta, esélyt se adtál neki.

-Mert nem akarom hallgatni a süket dumát!

-Jó, én csak azt mondtam, hogy nem feltétlen kell egyből nekiugranod. Hallgasd végig. Nem hiszem, hogy olyan megerőltető lenne.

-Ezt még át kell gondolnom Balázs. Nem szeretnék úgy járni, mint Alex után.

-Azt a problémát is te generáltad a hülyeséged miatt!- neveti el magát.

-Tudom- sójatok- De nem szeretnék hülyeséget csinálni.