𝑶̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒌𝒖𝒔𝒛𝒂́𝒍𝒗𝒂 ~ 𝑽𝒂𝒓𝒈𝒂 𝑹𝒐𝒍𝒂𝒏𝒅 | BEFEJEZETT |

14. Maradok

Reggel a gyenge napfényre ébredtem, ami beszűrődött a redőnyön keresztül. Félig Roland csupasz mellkasán feküdtem, aki még békésen szuszogott mellettem.
Kicsit körbe néztem a szobában, ha már tegnap este nem volt alkalmam.
Minden olyan rendezett és igényes volt. Csak ruháink voltak szétdobálva a padlón, amire akaratlanul is elmosolyodtam és zavarba jöttem még úgy is, hogy senki sem figyelt. Megpillantottam telefonomat az éjjeliszekrényen, ami Rolandé mellett volt. Gondoltam óvatosan átnyúlok felette megnézni az időt, de túl messze volt. Kicsit fentebb tornáztam magam a fehér takarót magamhoz szorítva. Egyik kezemmel Roland válla felett támaszkodtam, a másikkal a telefon irányába nyúltam, mikor hirtelen elkapta derekam és visszarántott, ami belőlem egy nagy sikítást váltott ki. Ő csak hangosan nevetni kezdett.

-Hová készülsz?- teszi feje alá mindkét kezét és csábos mosollyal figyel.

-Sehová, csak az időt akartam megnézni- mászok vissza mellkasára és kezeimet mellizmára helyezem.

-Szombat van, szabad napod van. Élvezzük ki, hogy senki nem zavar minket- csukja le mosolyogva szemeit.

-Este jön Lia- suttogom gonosz vigyorral, mire kipattannak szemei, én pedig elnevetem magamat.

-Biztos nem tudják a nagyszülőkhöz lepasszolni?- torzul el arca.

-Biztos- nevetek és egy rövid csókot nyomok ajkaira.

-Na, mi ez a spórolás?!- húz vissza azonnal és heves csókcsatába kezdünk.

-Este csinálok gofrit Liának- mondom két csók között.

-És nekem mit csinálsz?- szakad el egy pillanatra, mialatt fentebb ül és ölébe ültet.

-Mit szeretnél?- túrom szét egyébként is kócos haját. Arcáról teljesen eltűnt a reggeli kóma.

-Megmutathatom- csókolja végig nyakam, majd mellkasomat, amit sóhajtva élvezek.
Kezeit csípőmre vezeti, egyikkel óvatosan fenekembe markol, mire egy hangos nyögés hagyja el ajkaimat és újra megcsókolom.
Nagy kezeivel megemel, majd belém vezeti magàt. Levegőt is elfelejtek venni. Lassan magára húz, így teljes hosszát élvezhetem.
Homlokomról elsöpri a kócos tincseket, majd óvatosan mozgatni kezd magán a csípőmnél fogva. Engedem, hogy ő irányítson, én csak élvezem a pillanatot.
Testünk szinte egyszerre remegett meg és kapaszkodtam meg vállaiba a gyönyörtől, ami egész testemet átjárta. Lihegve szorított magához és csókolta nyakamat, amíg rendezni tudtuk légzésünket.

-Korán kezdted a napot- nézek gyönyörű szemeibe, majd letörlöm halántékát, amin apró izzadtságcseppek jelentek meg.

-Nem tehetek róla, hogy ilyen bomba barátnőm van- húzza pimasz mosolyra száját, majd leemel magáról, én pedig szorosan mellé fekszem és magamra húzom a takarót. Ő nem egy fázós típus, csupán derekáig takarózott be.

-Nem kell a púder- nevetem el magam, majd fölém támaszkodik- Na mi az?- érdeklődök sokat mondó mosolyát látva arcán.

-Mit szólnál még egy menethez?- húzogatja szemöldökét viccesen, amin muszáj vagyok nevetni.

-Még be kell vásárolni- simogatom meg borostás arcát.
Bevallom tetszett a látvány, ahogy izmos testével, ami ki volt tetoválva fölöttem támaszkodik.

-Az ráér, de én nem- jelenti ki, majd mielőtt bármit is mondhatnék elhallgattat ajkaimra tapadva.
Belemosolyogva a csókba vezettem le kezeimet izmos fenekére, amikbe most én markoltam.
Egy hangos morgás hagyta el száját, majd újra együtt éltük át a megismételhetetlen pillanatot.

-Ez...- gurult le mellém zihálva- Nincsenek rá szavak.

-Most már tessék kikelni az ágyból- adok puszit arcára, majd magam köré tekerem a takarót és összeszedegetem ruháinkat.
Roland könyökén támaszkodva figyeli tevékenységemet, végül megszólal.