𝑶̈𝒔𝒔𝒛𝒆𝒌𝒖𝒔𝒛𝒂́𝒍𝒗𝒂 ~ 𝑽𝒂𝒓𝒈𝒂 𝑹𝒐𝒍𝒂𝒏𝒅 | BEFEJEZETT |

15. Miért csináltad?

Mérhetetlenül boldog vagyok, amiért Roland nem igazol Spanyolországba. Csúnya dolog ilyet mondani, de talán így a legjobb.
Viszont átgondolva a dolgot, megfogalmazódott bennem, hogy csak miattam utasította vissza a szerződést.
Nem akarok a karrierje útjába állni. Mindenben támogatni akarom őt.

-Roland- ülök le a kanapén tévéző férfi mellé.

-Hm?- biccent felém mosolyogva, de a képernyőt nézi.

-Miattam nem mész Spanyolországba vagy pedig magad miatt?

-Viki- teszi le az asztalra a távirányítót és teljes testével felém fordul, hogy szemembe tudjon nézni- Fontos vagy nekem, szeretlek. Tudom, hogy nem akarsz hátráltatni semmiben, hiszen ismerlek. De döntöttem. Nekem most a Fradi többet ad, mint bármelyik másik csapat. Az meg persze nem utolsó szempont, hogy a barátnőm is itt van- ölel magához.

-Szeretném, ha tudnád, hogy mindig mindenben támogatni szeretnélek- karolom át derekát mosolyogva.

-Tudom- néz rám, majd egy apró csókot hint ajkaimra.

-A szüleid egyébként tudtak erről?- kérdezem óvatosan, hiszen nem tudom meddig feszegethetem a témát.

-Nem tartom velük a kapcsolatot- von vállat semleges arccal, én pedig nem puhatolózok tovább.

~•~

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet Viki- csóválja fejét Petra, miközben kedvenc éttermünkben fogyasztjuk el ebédünket a Duna partján.

-Miért nem? Neki legalább vannak szülei.

-Ebben igazad van, de Roland allergiás erre a témára- figyelmeztet, hiszen az a tervem, hogy felkeresem a szüleit, hogy végre kibéküljenek.

-Tudod Petra, teszek rá. Becsülje meg a szüleit bármi is történt köztük.

-Szerintem akkor sem kellene ebbe beleavatkoznod- csóválja fejét vészjóslóan.

-Majd meglátjuk. Előbb fel kell őket keresnem- vonok vállat el nem állva tervemtől.

-És hogy akarod ezt?- néz rám kíváncsian egy sóhajtás után. Én csak magabiztosan nézek rá- Nem! Felejtsd el!- dől hátra székében.

-Petra!- kezdenék bele, de nem engedi.

-Nem segíthetek. Sajnálom.

-Ne csináld már, csak segíts megszerezni a címüket.

-Ha igaz, Pesten laknak a külvárosban. Ennyit tudok én is.

-Hogy tudtál ennyi információt magadban tartani- forgatom szemem cinikusan.

-Kérdezd erről Balázst, ő biztos jobban tudja.

-Nem kérdeznéd meg te is Tomit?

-Nem ígérek semmit- válaszol, majd int a pincérnek, hogy rendezzük a számlát- Mennem kell Liáért azt oviba.

-Pusszantom- mosolygok, majd miután kifizettük az ebédet, külön váltak útjaink. Petra elment az oviba, én meg beültem az új fekete autómba és feltekertem a fűtést.
Gondolkodás nélkül hívtam fel Balázst, nem törődve azzal, hogy nála késő éjszaka van.

-Viki- hallom meg kómás hangját- Baj van?

-Nincs.

-Persze. Na, mesélj.

-Te tudod, hogy Rolandék gyerekkorában hol laktak?

-Miért érdekel ez téged?- tér ki a válasz elől.