Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 14. //

Nem akartam megsérteni Bokutot azzal, hogy én is lelépek a buliáról. Akármennyire is szerettem volna Kuroo után menni, nem tehettem. Hiszen első sorban nem miatta vagyok itt. Ez most nem róla szólt. Én pedig nem tudok ketté szakadni, hiába szeretnék. Ezért is döntöttem úgy egy perc után, hogy oda megyek a többiekhez. Már ott ültek körben, az ajándékok pedig középen foglaltak helyet. Azzal szórakoztak, hogy Bokuto megpróbált rájönni kitől is kapta. Igazából élveztem az ott töltött jópár órát, de közben folyamatosan a kezemben volt a telefonom és vártam, hogy Tetsurou írjon. De nem jelentkezett.

A buli végén Akashi haza kísért és még egy ideig beszélgettünk is a házam előtt állva. Végül ő köszönt el elsőnek, hiszen még haza is kellett érnie.

- Akkor minden rendben köztetek? - kérdezte meg még utoljára. Erre elmosolyodtam. A fiú mindig olyan volt mintha nekem is és Bokutonak is a bátyja lenne.

- Szerintem mostmár igen. - erre egy halvány mosoly jelent meg az ő arcán is. Elé léptem és gyorsan megöleltem őt. Erős karjait körém rakta és megához húzott. Végül végleg elköszönt és hazafelé vette az irányt. Megvártam míg egy pár házzal arrébb ér, majd elindultam be a házba. Váltottam egy pár szót a szüleimmel, aztán felmentem a szobámba. Már elég későre járt, de azért mégis elmentem lefürdeni.

A telefonommal a kezemben haladtam be a fürdőszobába. Barátnőm kérdezgette, hogy mi volt a bulin, hiszen ő nem tudott eljönni. Nagyban írtam neki az üzenetet, amikor is észre vettem, hogy Kuroo elérhető. Amint begépeltem a választ át léptem a fiú chat ablakába. Egy ideig csak néztem, végül rá vettem magamat és írni kezdtem neki.

Me: Tudom, hogy haragszol rám, de tudnod kell, hogy csak a düh miatt mondtam azt amit. Sajnálom.

Lehet, hogy teljesen szánalmas az amit most csinálok, de nem akarok velük rosszban lenni. A másik fiúval sikerült kibékülnöm, erre a másik nem szól hozzám. Nekem ők jelentik a világom egy darabját, nem szeretném, hogy kilépjenek az életemből. Egy nyolc évig tartó barátságot túl fájdalmas lenne elveszíteni. De akkor én mi is vagyok Kuroonak? Azt mondta nem barát ként tekint rám. Tehát ha ő nem lenne itt mellettem barát ként akkor neki az ugyan olyan lenne mint most. Akkor neki ez nem is számít? A kétes gondolatok tömegesen kezdtek el a fejembe özönleni. A szívem össze szorult és egyre jobban kezdett úrrá lenni rajtam a félelem. Még mindig nem látta azt amit neki írtam. Már éppen kapcsoltam volna ki a mobilomat, mardosó könnyekkel a szememben, amikor megjelent egy üzenet.

Tetsu: Én sajnálom.

Halvány mosoly jelent meg az arcomon és szaggatottan fújtam ki a levegőt. A megkönnyebbülés átjárta a testemet. Gyorsan begépeltem a választ.

Me: Nagyon mérges vagy?

Félve vártam, hogy mit fog rá reagálni. Fogalmam sincs, hogy mennyire tapostam bele a lelkébe. Csak az a szomorú, hogy nem ez volt az első eset. Az alkalmazás kijelezte, hogy ír. Aztán eltűnt. Majd megint hozzá kezdett. Végül nem történt semmi. Már azt hittem, hogy itt hagyott és nem is fog nekem válaszolni. Ekkor azonban újra gépelni kezdett. Hosszasan írt, de végül csak egy mondat lett belőle.

Tetsu: Hát nem fogok vigyorogva ugrálni.

Őszintén leírta. Meg voltam róla győződve, hogy majd azt írja semmi baja és nem haragszik. De nem. Tényleg megmondta, hogy nem esett neki jól a dolog. Egyik részem örült ennek a mondatnak, hiszen az igazat mondja. A másik részemnek viszont bűntudata volt. Most erre mit írjak vissza? Azt már írtam, hogy sajnálom. Most megint írjam le? Hirtelen eszembe jutott valami.

Me: Hétfőn van edzésed?

Kérdeztem rá. A Fukorodaninak hétfőn csak reggel lesz, mert az edző megy valahova, így nem lesz kötelező ott lenni. Persze a fiúk valószínű ott lesznek, hiszen egy napot nem hagynának ki.

Tetsu: Van.

Jött a roppant egyszerű válasza.

Me: Akkor elmegyek megnézni! ;)

Tetsu: És délutánra is elrabolhatlak?

Szinte magam előtt láttam azt a pimasz mosolyát amíg a válaszra vár. Nekem egy óriási vigyor jelent meg az ajkaimon, hogy a fiú újra a régi kezd lenni. Ezek szerint elég lesz engesztelésnek az, hogy vele töltök majd egy délutánt. Ugyan nem tudom, hogy ő ezt minek fogja értelmezni. Mert nálam csak egy egyszerű baráti találka. Az ő szemében azonban randi is lehet.

Me: Talán.

Írtam le a sejtelmes válaszomat. Még váltottunk pár üzenetet, majd kikapcsoltam a készüléket. Az aznapi programom már csak a fürdés, sorozat nézés és alvás volt.

Nem értem Kuroo logikáját. Más már hagyta volna az egészet. Más már elküldött volna a francba. Ő pedig nem. Ha neki kell valami azért addig töri magát amíg meg nem kapja. Ha nem sikerül neki egy ütés a röpiben addig csinálja amíg jó nem lesz. Hiába nem sikerült megkapnia engem már három éve, ha a vallomástól számolom, de még mindig nem adja fel. Nem tudom, hogy ennek a tulajdonságnak örülnöm kéne e, vagy sem. Mégis valahogy jó érzéssel tölt el, hogy valaki ennyire küzd értem. Soha nem volt még olyan fiúval dolgom aki ennyire biztosan tudta, hogy mit akar. Valahogy tetszik ez a dolog. Végülis melyik lánynak ne tetszene ha valaki így küzdene érte? Bokuto azt mondta megérti és majd kiheveri. Ő nem. Tudja nagyon jól, hogy nem érzek iránta úgy ahogy ő irántam. És érdekli? Egyáltalán nem. Zavarja, hogy tudom mit érez és, hogy hogy viszonyul hozzám? Hidegen hagyja. Sőt még a tudtomra is adja zavartalanul. Mi a célja ezzel? Miért olyan biztos benne, hogy én is szeretni fogom őt?