Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 17. //

Értetlenül néztem a fiú hátát és komolyan elvesztettem az értelmes gondolkodás összes lehetőségét. Eddig soha az életben nem érdekeltek különösebben az idióta, perverz viccek. Ez viszont más volt. Eddig tényleg csak viccelt. Most azonban más volt. Hallottam valami egészen mást a hangjába. Túlságosan is őszinte és vágyakozó volt ahhoz, hogy csak poénnak vegyem. Beférkőztek a fejembe a ma délelőtt történtek is. Az amit Sachiko mondott nekem, vagy inkább amire felhívta a figyelmemet. A labilis érzelmeim, az a beszélgetés, a fiú látványa és az előbbi mondata eléggé felkavartak bennem mindent. Ez pedig sajnos kívülről is látszódott. A fejem rettentően vörös volt és a testem is remegett enyhén. Nem a félelemtől, ez más volt. Inkább az a jóleső borzongás. De miért is esne jól az ha pont Kuroo Tetsurou sutogna a fülembe? Kezdek szabályosan megőrülni. Nem érzem magamat úgy mint egy idióta, szerelmes tinilány. Azt viszont érzem, hogy ez a dolog igenis hatással volt rám. Most úgy kéne tennem mintha mi sem történt volna, mert igazából tényleg nem sok minden történt. De még se tudom megtenni. Csak itt állok, leblokkolva, előre meredve és azon kattogok folyamatosan, hogy mi is az ami jelen pillanatban lejátszódik bennem. Nem kaptam vigyorgó rohamot, de nem is vagyok dühös. Nem vagyok szomorú és nincsen bűntudatom sem. Nem is akarom, hogy a fiú jöjjön vissza és csinálja megint ezt, vagy valami mást. Konkrétan olyan mintha kiszipolyoztak volna. Kavarognak bennem az érzelmek, mégis üresnek érzem magamat. Egyedül a torkomba dobogó szívem és a fülemben lüktető vér igazolja azt, hogy az előbb igenis történt valami. Komolyan szerencsétlen vagyok. Más lány mit csinálna ebben a helyzetben? És én mit csinálnék? Jó lenne egyáltalán ha azt csinálnám mint más lányok? Meg vagyok zavarodva. Kuroo pedig biztos, hogy nagyon jól szórakozik. Nem haragszom rá, de ezúttal egy kicsit sok volt belőle. Nem azt mondom, hogy olyan tolakodó mint amikor megcsókolt. Viszont ez sem volt sokkal jobb. Konkrétan egy burkolt célzást adott arra, hogy nagyon is szívesen bújna velem ágyba, akár most azonnal. Persze tudom, hogy milyen is ő valójában. Régen is hasonló volt, most pedig újra kiismerhettem. Én viszont nem olyan vagyok mint a többi lány. Nem Sachi vagyok aki tudna egy ilyen helyzetet kezelni. Talpraesett és kifejezetten bulizós lány vagyok, de vannak olyan helyzetek amik túlmennek rajtam. Például egy flörtölést kezelni, vagy netán egy kapcsolatot. Addig semmi bajom amíg egy fiúval csak haverkodom. Na és utánna? Egyenlő egy természeti katasztrófával és egy világvégével. De ha nem is ezzel akkor azzal biztosan, hogy totál életképtelen idióta leszek.

- [Név] jössz? - nézett rám hátra Tetsurou. Kezei piros melegítője zsebében pihentek. Fekete pólója néhol kiemelte az izmait. Nekem pedig egy kicsi Sachiko a fülembe suttogta a tényt, miszerint lehet nekem tetszik Kuroo, csak ellenzem ezt magamtól. Fene ebbe a lányba! Egyszer tuti megölöm. De előbb ezt a kakas utánzó majmot itt előttem, mert most nyírta ki az egész lelki világomat.

- Ne csináld ezt többet... - mondtam ki véletlen. Halk voltam, de a csendben talán mégis hangos. Bele haraptam az ajkamba. Nekem tehetségem van értelmesen megszólalni. Kuroo egy ideig értetlenül nézett, majd szerintem eszébe jutott, hogy mit is mondott nekem. Fáradtan sóhajtott fel. Nekem pedig ez még kellemetlenebb lett.

- Akkor mégis mit csináljak? - kérdezte meg teljes testtel felém fordulva. Nem tudtam neki mit mondani. Hogy mit csináljon? Nem mondhatom azt, hogy kezeljen barát ként. Mert tudom, hogy úgysem tud. Várakozva nézett egy ideig, de végül csak idegesen fordult el. - Ezek szerint semmit. Remek. - beszélt gúnyosan, majd elindult előre. Nem hiszem, hogy csak ez a mondatom ekkora sértettséget váltott volna ki belőle. Van valami még. Ma olyan fura. Már akkor az volt amikor a kapuban láttam. Már csak pár lépés választotta el a teremtől, de utánna szóltam.

- Várj már! - siettem oda hozzá és újra megragadtam a kezét. Vissza húztam. Vagyis csak akartam. Megállt, de nem engedte, hogy magam felé fordítsam. Márpedig ha ő nem akarja nem sokat tudok ellene kezdeni. Ő egy izomagy hozzám képest. - Mi is a bajod neked tulajdonképpen? Mert nem hiszem, hogy ez a mondat piszkálja ennyire a csőrödet. - kérdeztem meg tőle. Nem fordult meg még mindig. Mivel a kezét fogtam még mindig, éreztem ahogy megfeszíti az izmait. Továbbra is csendben maradt. Aggódóan néztem rá, a kezét jobban megszorítottam. Alig érezhetően az ő ujjai is érintették az enyémet, de végül vissza egyenesítette őket. Lehajtott fejjel nézte a földet. Én pedig csak a tarkóját tudtam nézni. Nem tudtam eldönteni, hogy ideges vagy szomorú. - Kuroo? - kedves hangon kérdeztem, de ő konkrétan nekem ugrott. A kezét kitépte az enyémből és idulatosan fordult felém. Egy lépést hátrébb mentem, mert hirtelen veszélyezve éreztem magamat a fiú közelébe.

- Nem.rád.tartozik! - hangsúlyozta egy kissé szótagolva is. Erre egy kicsit bepöccentem.

- Már hogyne tartozna? Szerintem vagyunk olyan jóban, hogy ne kelljen titkolózni. - értetlenkedtem. Az első mondatot kissé indulatosan tettem fel, de a végére vissza vettem.

- De nem elég jóban. - húzta el a száját, hangja pedig továbbra is gúnyosan csengett. Ezzel egyértelműen arra célzott, hogy már próbálkozott egy párszor nálam, talán túl sokszor is.

- Nem tehetek ró... - kezdtem el, de mérgesen szakított félbe.

- De tehetsz róla! Nagyon is tehetnél róla! - nem tudtam rá semmit sem mondani. Valóban tehetnék, elég sokat. - Elküldhetnél végre a fenébe, vagy engedd meg, hogy közeledjek. Vagy csak egyszerűen mond el ha van valaki más! - váltott kissé hisztérikusra a hangja. Én pedig hirtelen rá se ismertem az előttem állóra. A mindig magabiztos és megrendíthetelen srác most az utolsó vékony kis szálba próbál kapaszkodni, és nem a mélybe esni. Szinte süt az arcáról, hogy a teljes kétségbeesés miatt sírva is tudna fakadni. De ennek az egésznek nem csak én vagyok az oka. Ebben teljesen biztos vagyok. Titkol valamit. Az, hogy velem össze veszett az csak egy remek kiváltó ok arra, hogy egy kis feszültséget ki tudjon adni magából. Ezeket a dolgokat azonban egy ilyen helyzetben nem vagyok képes normálisan átgondolni. Már maga a tény sem tetszik, hogy én vagyok a feszültség levezetésre jó eszköze. Viszont az mérhetetlen fájdalommal tölt el, hogy így kell őt látnom. Mélyet lélegeztem, hogy meg tudjam őrizni a hidegvérem.

- Nincsen másik fiú.... És nem lennék képes arra, hogy elküldjelek. - tartottam egy kis szünetet a mondat közepén. A végébe pedig halványan bele is pirúltam. Kuroo nem mondott egy ideig semmit. Egy kicsit vissza vett magából és nem igazán tudott mit reagálni.

- .... Akkor enged meg, hogy közel legyek. - mondta halkan és meggyötört hangon.

Itt is van az új rész!
   És JÉZUS ATYA ÚR ISTEN!!!! megvan az 1K olvasottság eme csodás kis könyvön! Nagyon-nagyon-nagyon, és még sokezer nagyon, örülök neki, hogy már ennyien bele lestetek, vagy aktívan olvassátok is a történetet.

Igyekszem minél hamarabb hozni a folytatást és izgalmas részekkel jönni. ;)

És tényleg nagyon imádlak benneteket!!! ♥️♥️