Te akartad ✓[Kuroo Tetsurou × Reader] //BEFEJEZETT//

// 24. //

El kell kezdenem a kapcsolataim újra építését. Ha a közelmúltban annyiszor elhatároztam, hogy nekem is kell tenni valamit a cél érdekében, akkor ez most sincs másképp. Én csesztem el és én hozom helyre. Most csak rajtam áll vagy bukik a dolog. Persze az is benne van, hogy a másik személy megbocsájt e. Viszont mégis ott lesz az, hogy én megpróbáltam. Szívem szerint Kurooval kezdeném. Eddig úgy voltam vele, hogy nem érzek iránta barátságnál többet. Azonban egyre biztosabb az, hogy ez nem igaz. Minél többet gondolkozom ezen annál jobban rá eszmélek, hogy én tényleg bele szerettem ebbe az idiótába. Megtörtént a világ nyolcadik csodájának vélt dolog. [Teljes Név] szerelmes lett Kuroo Tetsurouba. De persze csak is én vagyok olyan hihetetlenül ügyes, hogy ezt is elrontsam. Most viszont helyre hozom. Azaz... Pont, hogy nem most. Magányra van szüksége. Szokták mondani, hogy az idő enyhíti a sebeket. Én is megpróbálkozok ezzel. Nem fogok azonnal rohanni hozzá és bocsánatért esedezni. Megvárom míg normálisan tudok vele beszélni. Meg kell várnom. Nehéz. Sosem hittem volna, hogy a távolság ilyen nehéz is lehet majd. De eljött ez is. Bárhogy nézem Kuroo megváltoztatta az egysíkú és unalmas életemet. Már általános iskolában is velem volt. Talán ha ő nem jön oda hozzám az egész életem máshogy alakult volna. Nem volt rajta kívül sok barátom. Szinte azoknak a felét is rajta keresztül ismertem meg. Szerves része volt az életemnek. Aztán ott volt az a bűvös három év. Az amikor nem hallottunk egymás felől. De ezek szerint egyikünk se felejtett. Ő talán nem is akart. Ezzel szemben én mindig azon voltam, hogy megtegyem. Viszont mindig belém kapott az a szomorú érzés, hogy ezt nem tehetem vele. Annyi együtt töltött évet nem dobhatok csak úgy a kukába. És jól is tettem, hogy nem felejtettem el. Hiszen újra tudtuk kezdeni. Most pedig őszintén bízok abban, hogy ezt is túléljük. Ez előtt három évig nem vettem róla tudomást. De újra kezdtük. Nem tudom eldönteni, hogy ez, vagy a megcsalás a nagyobb bűn. Azt viszont el tudom dönteni mit akarok. Vagyis inkább kit. Mert igen. A hetek alatt sikerült elérnie azt, hogy végre kimondjam, igaz, hogy csak magamban, de akarom Kuroot. Nem csak úgy mint egy barátot. Hihetetlen, hogy ilyet elért nálam. De ő valójában sosem adta fel. És jól tette. Hálás vagyok neki, hogy nem adott fel és nem lépett túl rajtam. Ezért én se tehetem ezt. Nem fogok rajta túllépni. Hagyok neki egy kis időt átgondolni a dolgokat. Aztán beszélek vele. Ha törik, ha szakad én beszélek vele!

Előbb viszont egy könnyebb dologgal kezdek. Méghozzá Sachikoval. Nem tudom mi üthetett belé. Világ életében támogatott és segített nekem. Most más volt. Ez pedig nem normális. Ő ok nélkül nem ribancozna le. Tudom, hisz ismerem már. Szinte olyan jól mint a tenyerem. Kibékülök vele. Akkor is ha olyan volt velem amilyen. Akkor is ha megbántott. Mert egy ilyen naív ember vagyok valójában. Hiszek abban, hogy sikerül. Amíg pedig nekem van ebbe hitem addig minden rendben van. Miután viszont elvesztem azt akkor kezdődnek majd a bajok.

Hétfő van. De ez a hétfő most nem az "utálom az iskolát és hagyjanak békén", hanem egy hatalmas nagy dologra való rájövés napja. Mi is ez a titok? Hát valami olyan ami miatt leesett az állam.

- Neked tetszik Bokuto?! - kiabáltam el magamat a lányt nézve. Ezért volt rám mérges. Az embert megbolondítja a szerelem. Eddig haragudtam rá. Most azonban már képtelen vagyok. Ennek a tudata valahogy felül írt nálam mindent. Vigyor kúszott az arcomra, de valahogy képtelen voltam elhinni.

- Nem akarod esetleg hangosabban kérdezni? - vörösödött le teljesen Sachi és össze vissza kapkodta a fejét.

- Bocsi. - kértem gyorsan elnézést. - ... Úristen! - vigyorogtam továbbra is. Erre újra rám nézett. Már nem láttam a szemében haragot. Pedig amikor oda mentem hozzá akkor még ott csillogott a tekintetében.

- Szólj majd ha túlléptél rajta. - sóhajtott egy kisebbet, mert tudta, hogy ez nem lesz egyszerű menet.

- Oké.... - bólintottam. - ... Wáóó. - ájuldoztam még mindig. Erre újabb meglepetés történt. Sachi elnevette magát. Erre én is csatlakoztam. Ugyan azt nem értettem, hogy mi is történik. De néha nem is fontos tudni. Az a lényeg, hogy őszinte legyen a pillanat. És ez az volt.

A nap hátralévő részében pedig már újra olyan volt mint a hétvége előtt. Ezzel pedig a könnyű részét letudtam a dolognak.

Kettő viszont még hátra volt. Az egyik Kuroo, a másik pedig Bokuto. Az utóbbi a nap folyamán próbált velem beszélni, de nem figyeltem rá. Akashi nem értette a helyzetet. Gondoltam. Bokuto valószínűleg semmit nem mondott neki. Akkor harmadikként ő is csatlakozik a listához. Ne értsétek férre Bokutoval nem akarok kibékülni. Neki csak a tudtára akarom adni, hogy csalódtam és, hogy vége van. Mindennek vége van kettőnk között. De ő ráér a végén. Addig pedig nem veszem majd figyelembe. Egyenlőre rá sem bírok nézni. Lehet nem is én vagyok a barátságok legnagyobb elrontója. Sőt! A fiú torony magasan fölöttem végzett. A kirándulás alatt még azt mondogattam, hogy milyen kedves és nála jobb nincs. Most meg... Rá sem ismerek. Valóban rossz ember ismerő lehetek. Ezt pedig a környezetemben bárki megmondhatja.

• //// •

Eltelt a hét. Bokuto az agyamra ment. Sachival pedig minden tökéletes. Akashinak beszámoltam mindenről. Először szabályosan azt hitte, hogy hazudok. Hiszen ezt ő sem nézte volna ki a barátjából. Amikor viszont bizonyossá vált az igazság csúnyán össze vesztek. Ezt nem akartam. De úgy éreztem, hogy a fekete hajúnak is joga van tudni az igazságot. A köztük lévő barátságnak még talán van jövője. Azt majd ők megoldják.

Nekem viszont most ezen kívül más is foglalkoztatja a gondolataimat. Azaz mondhatjuk, hogy egy dolgon kívűl semmi más nem érdekel. Az az egy dolog pedig ez:

Tetsu: [Név], beszélnünk kéne... Nem kellett volna neked olyanokat mondanom.

Amikor megkaptam tőle ezt az üzenetet vasárnap este azt hittem rosszul látok. Nem hittem volna, hogy az után amit tettem és amit mondott még ő fog elsőnek lépni. Valahol viszont ez megnyugtatott. Ezek szerint talán több esélye is van a köztünk lévő dolgoknak mint hittem.

Me: Megérdemeltem, ezért ne is emésztd magad. Beszélni pedig már én is szerettem volna.

Gépeltem be hosszas gondolkodás után. Tényleg így gondoltam. Megérdemeltem. Talán még kevés is volt ez ahhoz képest amit én tettem vele az évek alatt. Sőt, biztos, hogy kevés.

Tetsu: Eljössz holnap az edzésemre?

Sok időbe telt mire ezt leírta. De megtette és elküldte. Én pedig nagyon boldog lettem ettől. Tisztában voltam vele, hogy ez neki elég nagy megaláztatás volt. Hiszen a fiúk nem futnak a lány után. Tetsurou pedig mégis megtette. Nem fér a fejembe miért, de sokkal jobban akarhat engem mint ezen a bolygón bárki más. Néha elgondolkozok azon, hogy túl jó hozzám. Nézhet ki úgy mint egy rosszfiú, de egyáltalán nem az. Velem sosem volt az. Rámenős és türelmetlen. De ugyanakkor mérhetetlenül kedves és ragaszkodó személy. Nem hazudok ha azt mondom, hogy a kérdése láttán könny szökött a szemembe. Nem a szomorúságtól. Hanem a boldogságtól. Gondolkozás nélkül írtam vissza neki, hogy mindenképpen ott leszek.