Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

2. rész

- De, Renáta. Cortez Vikivel van...

Na igen. Valamivel nem számoltam. Miért is ez az egyik legrosszabb időszakom? - Ja igen, megvan. Mert Corteznek barátnője van, Arnold meg elmegy évvégén. Vagyis az álmomban totál így történt... Meglepő, eddig minden ugyanaz. Talán így is megszerezhetem, Anatai-Kelemen Ádámot?  Vagy az csak egy tündérmese? Jó döntéseket kell meghoznom... És mi van akkor ha, kicsit közeledem felé... Hisz elmondta, hogy már 9. - óta érdeklem. Úgyhogy... jelet kellene neki adnom, hogy igen is van esélye, ha szeretne tőlem valamit. Igen! Ezt kell csinálnom!

- Kinga! - szóltam utána, mikor ment volna ki az ajtón.

- Tessék, Renáta... Mit szeretnél? Végülis időm mint a tenger. - ironizált.

- Meg kell szereznem Cortezt!

- Igen? Eddig is ez volt a célod... - forgatta szemét.

- Nem, nem úgy. - legyintettem - Mire buknak úgy a fiúk?

- Öhm, legyen jó alakod, szép arcod, ne legyél sík hülye, légy igényes, hajad...

- KINGA! - szakítottam félbe.

- Renáta, beszélek. - szólt rám erőteljesen.

- Ma meg kell újulnom! - jelentettem ki. - Elmegyünk vásárolni... aztán segítesz nekem, hogy hogyan bánjak a fiúkkal...

- Renáta... - sóhajtott - nyugodj már le. - Minek vagy így bezsongva? - méregetett.

- Cortez, szeret! Vagyis úgy volt... - gondolkodtam.

- Renáta, te megőrültél... - húzta össze  szemöldökét.

- Az lehet... - megvontam a vállam - Na segítesz vagy nem?

- Jó... - adta be derekát.

Megbeszéltünk pár dolgot, hogy például: ne ugorjak a fiúknak ha valamit kérnek. Vagy álljak ki magamért és ne omoljak össze minden másodpercben amikor Cortez más lányokkal foglalkozik. Végülis, az Vikinek kellene fájnia, nem nekem.

Bármennyire is rosszul estek Kinga szavai még is meg kellett fogadnom. Bíztam benne, hogy ez segíthet. Az érzelmeimet parkoló pályára kell helyeznem és előbb magammal kell foglalkoznom, mint mással.

Mikor visszaértünk a terembe már feljöttek a többiek is. Asztalom felé vettem az irányt, azaz Cortez padja elé. Még mindig eszméletlenül jól néz ki. Mikor sétáltam helyemre, láttam... láttam, végigmért... Cortez? Cortez, nem ilyen. Leültem és éreztem, hogy a tekintete a hátamba fúródott.

- Reni... - köszörülte meg torkát Dave.

- Tessék?

- Köszi a matekot... - mosolygott rám majd a kezembe nyomta a füzetem. - Hát, ugye tudod, ma van földrajz... és holnap is lesz - húzta el száját. - khm, ide tudnád adni a beadandód? - kérdezte mosolyogva.

- Miből gondolod, hogy kész van? - nem tagadom tényleg megvan...

- Reni, - mosolyodott el. - ugye ezt csak viccnek szántad? - nevetett. Ez most komolyan, Dave? Ilyen tapló lenne?

- Tudod mit, csináld meg magadnak! - fakadtamki. A többiek szemöldöke az égig szaladt, Dave meg abbahagyta a röhögést. - Van kezed neked is, te is megtudod írni, nem? - tártam szét a karom.

- Hát, Reni... csalódtam benned... - szipogott. - Azt hittem, hogy barátok vagyunk.

- Igen, Dave azok vagyunk. - mondtam furcsállva.

- De a barátok segítik egymást! - üvöltött rám.

- Huhh... - rántottam meg szemöldököm és próbáltam visszatartani nevetésem. Ez azért gáz. - Látom, nem tudod mit jelent az a szó, hogy barátság... - tártam szét kezem, mire becsöngettek.