Kinéztem az ablakon. Ő most komolyan itt van 22:39 - kor?
Nagyokat pislogva néztem ki az üvegen.
Cortez felpillantott a szobámba, nagy vigyorral az arcán serényen integetett.
Jézusom...
Széttártam a karomat, aztán felhúztam a szemöldököm. Egy "te mit csinálsz?" - ot tátogta, de valószínűleg nem értette mert, csak kérdőn nézett rám. Mutattam az ujjammal, hogy egy perc.
Felkaptam egy vastag pulcsit és a leghalkabban lerohantam a lépcsőn, aztán ki a házból.
- Te mit keresel itt? - öleltem meg nevetve.
- Mondtad, hogy majd beszélünk... Hát itt van a "majd". - vigyorgott.
- Öhm, nem fázol? - egy szál pulcsiban didergett.
- Nem, eskü melegem is van. - nevetett.
- Gyere! - ragadtam meg kezét és a ház felé húztam. - Most jöttél el Zsoltiéktól?
- Ja.
- Éssss a kabátod? - pillantok rá a vállam felett.
- Otthagytam. - von vállat.
Furcsán néztem rá. Mikor beértünk a szobámba egy takarót terítettem a hátára.
- Így jó? - kérdeztem, mire megrázta a fejét. Esküszöm egyre furcsább...
- Akkor... hozzak vala... - nem tudtam befejezni a mondatom mert, az ölébe húzott.
- Így sokkal jobb! - puszilta meg a nyakam.
- Cortez! - nevettem. - Mi - minden rendben..?
A fiú arca elkomorodott...
- Nem... Kelj fel! - mondta nyugodt hangon, majd elnevette magát.
Kérdőn néztem rá és kiszálltam az öléből.
- Csak hülyéskedtem! - rántott vissza, de nagy lett a löket így hanyatt estünk az ágyon.
Ez rendkívül furcsa... nagyon furcsa.
Cortez felém kerekedett és így nézett le rám.
- Maradsz estére? - kérdeztem. Jesszus, anyáék meg fognak holnap ölni.
- Ha már megkérdezted... - vigyorgott. - a válaszom, igen! - nyomott egy puszit a számra.
- Reméltem, hogy ezt mondod. - mosolyogtam. - Nézünk egy filmet?
- Pff, filmet? - forgatta szemét. - Én most mást néznék meg... - nyalta meg alsó ajkát.
- Cortez... - néztem rá unottan. Próbáltam kibújni kezei közül, de nem ment.
- Várj! Nem is tudom, hogy mondjam... - vett egy mély levegőt. - Szóval, tudod... már kilencedik óta, pontosabban szeptember 8. - án felkeltetted a figyelmemet. És azóta, több ként tekintek rád mint egy barátra. A suli-bulin mikor táncoltunk egy különös érzés fogott el. És akkor jöttem rá, hogy én teljesen beléd estem... - nézett a szemembe végig. - nekem ez az érzés új... sosem szerettem még senkit így. Vikit sem! - nevetett fel. - Sajnálom, ha valamikor bármivel megbántottalak... mert, én! Antai - Kelemen Ádám, Cortez... - mosolygott és behunyta a szemét. - Téged Rentai Renáta, Regina... - nevetett halkan. - Nagyon szeretlek!
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.
De ami ez után történt...
- Hallod, Reni! Kérlek! - rázogatott. Hangja halkabb lett és arca elmosódott. - Kérlek! Kelj fel! Ez nem játék!
Hirtelen kipattantak a szemeim.
Hol vagyok?
- Hála istennek, hogy fel keltél! - ölelt meg Cortez...
Gondolataim cikáztak...
Párizs, miért vagyok Párizsba?
Némán néztem magam elé.
- Hé! - emelte meg arcom a fiú. Ez... ez a mostani Cortez. Arca idősebb. - Már vagy 12 órája alszol! Tudod, hogy megijesztettél?!
Képtelen voltam felfogni azt, amit mondd...
- Minden rendben? - fürkészi az arcom.
Csak megráztam a fejem.
- Mi történt? Jól vagy? - puszilja meg a homlokom.
- Azt hiszem... azt hiszem álmodtam... 10. - esek voltunk...
______
VÉGE
______

JE LEEST
Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]
TienerfictieMi van akkor, ha egy álom megmutatja a jövőd? Hiszel benne de mégsem úgy történnek a dolgok... A sok-sok félreértés után, rendbe lehet hozni az életed vagy minden a romokba vesz? A történetben megtudhatod, hogy hogyan fog alakulni a 10.-es Rentai R...