Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

19. rész

- Akkor megyek... - suttogom, mire Cortez felnevet és a nyakamba puszil.

Elköszöntünk a fiú nagyszüleitől, majd Zsoltiék garázsa felé vettük az irányt.

Út közben sokat beszélgettünk. Legszívesebben elmondtam volna neki az "álmomat", de féltem, hogy hülyének néz mint, Kinga. Úgyhogy inkább hagytam.

De nem is tudom. Ez valahogy fura. Tényleg ilyenek lennének a többiek? Cortez jobban kimutatja az érzéseit, Dave bunkó, Virág meg magasról tojik a fejemre? Nem tudom...

Furcsa... nagyon furcsa.

- Itt vagyunk! - mutat az ajtóra és biccent felé. - gyere menjünk! - húz be.

- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.

Hali, csá, csoki féle köszönéseket hallhattunk, aztán leültünk az egyik kanapéra.

- Megyek próbálni! - puszilja meg Cortez a homlokom.

Ja igen, a Jalapeno... Szegényeknek biztos érdekes így Viki nélkül. Szépen elintéztem... Ha-ha

Elővettem a könyvem, majd belelapoztam. Pár sort olvastam, amikor valaki mellém csapódott.

- Szia, Renáta! - mosolyog rám Kinga. Biccent a mikrofon előtti fiúra. - Ahogy látom sikerült becserkészned. - nevet. - Büszke vagyok rád!

Wow ez tényleg Kinga?

- Nem volt könnyű! - gondolok vissza az elmúlt másfél évre.

- Na, de mesélj! - fordul teljesen felém. - mi történt?

Nagyban beszámoltam mindenről, amikor feltűnt, hogy valami itt nincs rendben.

- Hol van Virág? - állok fel.

- Öhm, nem tudtad? - vakarja meg tarkóját. - Ricsivel összeveszett... lehet szakítottak... velem nem beszél.

- MI!? Most azonnal meg kell nézem!

Tudom, az utóbbi időben nem voltunk annyira jóban, de mégis a legjobb barátnőm. Az mondjuk eléggé bánt, hogy egy szót sem szólt erről...

Felpattantan és sietősen Cortez elé léptem.

- Én most elmegyek... Otthon leszek. - magyarázom.

- Okés, de ugye nincs semmi baj?

- Nem... tudom. Majd beszélünk!

- Rendben! - mondja, mire hajolok hozzá, hogy megpusziljam az arcát, de ő elkapja a derekam és... és hát az ajkait az enyémnek nyomja.

Szívem hevesebben vert. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok... Csak ő volt és én.

Nagy nehezen elszakadtam tőle. Mélyen a szemébe néztem, Cortez csak elvigyorodott.

xxxxx

Virág szobájába berontottam, mikor odaértem. A sötét helyen összekuporodva az ágyán sírt. Szörnyű volt így látni.

Oda siettem hozzá és erősen megöleltem.

- Semmi baj... - simogattam a hátát.

- R - Reni?! - néz rám kisírt szemmel.

Némán bólintottam.

- S - sajnálom... é - én nem tudom mi volt velem az elmúlt időben... nem f - fo - foglalkoztam veled... bocsáss meg! - akadt el a szava mélyebb légvételnél.

- Nyugi, már itt vagyok! - tolom el kicsit magamtól, hogy a szemébe nézzek. - De most mondj el szépen mindent!

Mély levegőt vett.

- Rendben... - mondta el a történetet.

Szerencsére csak összekaptam, semmi komolyabb. Késő estig nála voltam. Nagyon sokat nevettünk, de a legjobban annak örültem, hogy visszakaptam a régi Virágot.

xxxxx

Otthon végre békességben tudtam olvasni. Na, aha persze. Csak hittem. Megállás nélkül csörgött a telefonom.

Cortez.

- Szia! - köszöntem.

- Hali, kezdek megfagyni... - didergett. - beengednél?

Kinéztem az ablakon. Ő most komolyan itt van 22:39 - kor?