Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

9. rész

Megragadtam pólója nyakát, és közel, nagyon közel húztam magamhoz, annyira, hogy szánk szinte súrolták egymást, majd...

Majd megszólaltam.

- Na, mi van, Cortez? - éreztem, hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt.

A szemkontaktust végig tartottuk. Néha - néha beleharapott alsó ajkába.

Válaszolni nem válaszolt, csak elmosolyodott.

Körülöttünk egyre több szem pillantott ránk. Tetszett, hogy most az egyszer én hülyítem őt, és nem fordítva.

- Gondolj bele... - néztem mélyebben a szemébe. - Elkezdünk csókolózni, eleinte csak érzelmekkel, majd egyre hevesebben. - suttogtam. - Beletúrok a hajadba, te meg megmarkolod a combom. Pólód alá nyúlok és megérintem a kockás hasad. - nyaltam meg felső ajkam. - Csókunk még hevesebbé válik, aztán felkapsz az öledbe. Végig puszilod a nyakam, majd visszatérsz a számhoz. Ráharapok alsó ajkadra, és a neved mondogatom. - mosolyodtam el. - Később aztán a csókunkba nyögök... Utána meg később folytathatnánk... mondjuk máshol. - kacsintottam.

A fiú arcán a mosoly egyre szélesebb lett. Arról nem is beszélve, hogy Kinga terve bejött. Elég jól... A mondandómat csak neki mondtam, a többiek nem is sejthették, miről beszélek.

Corteznek nem is kellett több. Megragadta derekam, de gyorsan kapcsoltam így a kezem a mellkasára helyeztem. Eltoltam magamtól. Értelmetlenül nézett rám összehúzott szemöldökkel. Imádom, hogy nem érti mi történik. Hátrálni kezdtem, majd hangosabban mondtam neki.

- Ki is vágyik jobban erre a csókra? - tártam szét a karom vigyorogva. És beléptem az osztályterembe, otthagyva a megsemmisült fiút.

Kintről hallottam pár "húú" - gatást. Nem sokan hülyítik be, a nagy, menő, szépfiú Cortezt. Nekem pedig sikerült. Büszkén jelentem. Ajjaj, mi lesz így szegény egójával...

A teremben Kinga vigyorgó arcával találtam magam szembe. Széttárta karját és felém ordította.

- Így kell ezt! - biccentett felém. Azt hiszem ez jót jelent nála. Ritka eset.

Órán nagyban figyeltem és próbáltam jegyzetelni. El sem hiszem, hogy ilyet mondtam Corteznek. Totál bevette. Abból a közelségből meg plusz pont nekem, hogy megtudtam szólalni és nem kaptam le egyből. Ez mondjuk részlet kérdése. Nagyon nehéz volt kibírni.

Bambulásom, egy szék rugdosása zavarta meg. Ki más volt, ha nem Cortez. Mit sem törődve vele, beljebb húztam magam a székemmel együtt. Így már nem érte el. Haha.

xxxxx

Utolsó óráról kicsengetve, a szekrényem felé vettem az irányt. Nem messze tőlem hallottam, hogy Dave nagyban mesél a mai esetről.

- Ezt, a videót nézzétek! - nevetett Dave.

- Ők most akkor csókolóztak? - kérdezte Ricsi.

- Nem tudom, de nagyon érdekelne... - nevezett Zsolti.

A többieket nem érdekelve odamentem Dave - hez.

- Milyen videó? - kérdeztem idegesen.

- A mai incidens meg lett örökítve. - mosolyodott el. Aztán felém mutatta. A videón Cortezzel szerepeltem, mily meglepő.

- Jól van, annyira nem érdekel. - hazudtam.

- Akkor se fog érdekelni, ha megmutatom, Vikinek? - mosolyodott el ördögien Dave. Komolyan mondom, ez a gyerek kattos.