Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

16. rész

- Cortez... k-kórházban van... - suttogja. Abban a pillanatban, nem érdekelt, hogy mennyire haragszom rá. Egy barátom bajban van. Barátom..? Vagy több? Már nem tudom...

Ijedtemben kicsúszott a kezemből a telefon. Nagyokat pislogtam, és próbáltam felfogni az előbb hallottakat.

Az nemrég osztottam ki, most meg valami baja esett... Hihetetlenül nagy bűntudatom van.

Felvettem a telefonomat a földről és újra beleszóltam.

- Melyik kórház?

Amint hallottam a választ, leszaladtam a lépcsőn.

- Apa! Vigyél el, kérlek a kórházba!

- Mi történt?

- C - Cortezzel történt valami! - túrtam idegesen a hajamba.

- Reni, holnap iskola van... Majd suli után meglátogatod... Lehet be sem engedn... - nézett rám anya.

- Nem érdekel! - vágta bele mondatába, kicsit magasabb hangnemben. Sosem kiabáltam velük... Őszintén most sem akartam, de nem bírnám ki, hogy ne tudjak semmit a fiú állapotáról. Mennem kellett... a szívem felé húzott...

Öt perc múlva már, átöltözte és elkészülve ültem a kocsiba. Nagyon ideges voltam, hogy mit csinálhatott magával ez a szerencsétlen.

Combomon doboltam az ujjaimmal, és az elsuhanó fákat néztem.

Kis idő múlva a kórház elé értünk, majd gyors léptekkel mentem be az ajtón.

Az osztálytársaimhoz léptem. Épp Ricsi vigasztalta Virágot.

- Oké, valaki tudja mi történt vele? - néztem körbe a társaságon. Hangom meglepően nyugodt volt.

Mindenki Ricsi felé nézett. Összehúzott szemöldökkel vártam a választ.

- Épp egy új trükköt gyakoroltunk... - vett egy egy mély lélegzetet - , mikor az nem úgy sült el, ahogyan vártuk... A deszka kicsúszott a lába alól, és a korlátba verte be a fejét... - sóhajtott.

- De ugye nincs nagy baja? - kérdeztem aggódóan.

- Az arcán és a testén több horzsolás is van, és a feje tuti szétnyílt... a lábát fájlalta... De nem hinnem, hogy eltört. Mire kiértek a mentősök, eszméletét vesztette...

Sokkolva hallgattam végig a történetet, mikor egy nővér jött oda hozzánk, hogy egyesével vagy párosával, mehetünk be Cortezhez.

Már mindenki volt bent a fiúnál. Csak én nem. Nem tudtam, hogy beszéljek vele a mai történtek után.

Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam.

A látvány nem volt szép. Cortez feje teteje be volt töltve, szint úgy mint a jobb lába.

Lassan felé sétáltam, amikor láttam, hogy mosolyog.

- Jézusom, mit csináltál magaddal? - nevettem.

- Látod, ez van, amikor kiosztasz. - mutat magán végig vigyorogva. - Csak ennyit kellett csinálnom, hogy meglátogass. - poénkodott 

- Ugye, tudod, hogy nagyon hülye és béna vagy?! - guggoltam mellé.

- Te meg vicces. - forgatja szemét mosolyogva.

- Na gyere ide... - öleltem meg. - Hogy vagy és mikor mehetsz haza?

- Holnap délben már otthon lehetek... Nincs komoly bajom. A lábam csak megzúzódott. Nem vészes. De azért éjszakára bent tartanak. - magyarázta. - Miért? Meglátogatnál otthon is?

- Nem, csak gondoltam illedelmes leszek... - nevettem fel. Öleltem tovább.

Pár perc múlva megszólalt.

- Téged, bármikor szívesen látlak, szerény kis lakásomban. - Holnap suli után érted megyek. - jelenti ki.

- Nem kellene erőltetned a lábad...

- Nem érdekel! - mondja és egy puszit nyom az arcomra.