Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

8. rész

Legfőbben Arnold és Kinga tekintetén akadt meg a szemem.

Mindketten afféle: "mivan?!" tekintettel néztek rám. Egyikük sem tudta, hogy mi az igazság.

Arnold gondolom azért furcsállta mert, egy nap két ember csókolt volna meg(?!). Ebből az egyik elutasított engem. Biztos nagyon örült volna neki, csak hát nem ez történt.

Kingánál meg egyszerű. Nem dicsekedtem neki a tegnap történtekkel. Hát... lehet el kellett volna mesélnem.

Virággal nem vagyok nagyon beszélő viszonyban. Nem tudom miért? Ő, inkább elvan Ricsiékkel. Látszólag fülig bele van esve a fiúba. Mondjuk ez kölcsönös, szerintem. Mázlista...

Óra végéig, megtapasztalhattam milyen érzés ha valakit bámulnak. A többiek lyukat égettek a hátamon. Eszméletlenül kínos volt...

Mikor meghallottam a csengő hangját nem tudtam, hogy most örüljek vagy sírjak. Mivel, eltelt egy óra és már csak öt lesz, lassan haza mehetek, de szünet van és tuti, hogy a tegnapi nap lesz a téma tárgya.

Komótosan pakolásztam a táskámba, mire egy erős szorítást éreztem a karomon. Kinga kirángatott a helyemről majd gyors bementünk a mosdóba.

- Most azonnal elmesélsz mindent! - nézett rám gyilkos pillantásokkal.

Egy szuszra elmondtam neki a tegnap történteket. Többször válaszra nyitotta száját, de felemeltem mutatóujjam, hogy még nincs vége, így gyorsan vissza is csukta.

- Hát... ez kínos! - vakargatta meg tarkóját. - De! Van egy ötletem. - mosolyodott el ördögien.

- Hallgatlak... Ennél jobban úgy sem lehetek szerencsétlen. - forgattam a szemem. Mire megpaskolta a vállam.

- Hidd el, ezek után úgy sem leszel. - ismerem Kingát... és ilyenkor semmi jó sincs az eszében. Kezdek félni tőle.

Kivágódott az ajtó és Virág lépett be rajta.

- Sziasztok! - szökdécselt be.

- Virág, az Isten szerelmére! - förmedt rá, Kinga - ha megbocsátasz... KITAKARODNÁL?! - üvöltött rá.

Leesett állal néztem rá. Virág legördítette ajkait sarkon fordult és kiment a mosdóból. Ránéztem a mellettem álló lányra széttárt karokkal, amolyan "ezt most miért kellett" - nézéssel.

- Úgyis kikotyogta volna a fiúknak a tervet. - legyintett. Kinga benyitott a WC-kbe, hogy nincs e rajtunk kívül más. Mikor megbizonyosodott róla, hogy nem elkezdte.

- Oké, most nagyon figyelj. - fordított maga felé, hogy szemébe nézzek. - Mivel mindenki úgy tudja, hogy Cortez offolta a csókodat, így be kell bizonyítani, hogy ő is ugyan úgy vágyik rá. - értelmetlenül néztem rá. - Szóval... - elmondta az egész "haditervet".

- Jézusom, Kinga! Ez nem én vagyok... - csaptam a homlokomra. - Ezt, senki sem venné be. Nem néznék ki ilyet belőlem.

- Pont ezt a lényeg! Most azonnal kimész és megcsinálod amit mondtam!

- De mi van ha... - tűrtem el egy hajszálam.

- NINCS SEMMI DE!

- Oké, tudod mit! Megcsinálom. - Ahogy kimondtam gyors léptekkel mentem a folyosón Cortez felé.

Megálltam előtte. Egy pillanatig hezitáltam, de nem vártam sokat.

Megragadtam pólója nyakát, és közel, nagyon közel húztam magamhoz, annyira, hogy szánk szinte súrolták egymást, majd...