Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

13. rész

Kinga: Hallottam mi történt! Egy hét és farsangi buli. Addigra ha nem leszel túl rajta bajok lesznek, kapsz két napot. Sírd ki magad, aztán beszélünk.

xxxxx

Hétvégém nem sokból állt. Konkrétan egész nap a szobámba voltam. Házikat csináltam, olvastam, filmet néztem, takarítottam és pakoltam. Ja és sírtam. Na meg persze ettem.

Hétfő, kedd, szerda, csütörtök... mind nagyon gyorsan elrepült. Dolgozatok felelések halmaza lepett el minket, így az önsajnáltatásra sem maradt időm. Csakis tanultam.

Cortez kerülte a szemkontaktust. Egyszer sem beszéltünk sőt, szerintem nem is nézett rám.

Virág elvan Ricsivel. Sülve - főve együtt vannak. De már hivatalosan is.

Kinga pedig nem hagyta, hogy búslakodjak. Folyton hívott ide - oda, de eleinte kénytelen voltam elmenni mert, tanulnom kellett. Aztán, befenyített, úgyhogy mentem vele délutánonként futni.

15:37 az idő. Kicsapódik az ajtóm. Kinga vérben úszó szemével találom magam szemben.

- Renáta! Mégis mikor kezdesz el készülődni, a farsangi bulira? - közeledik felém. Majd kikapta a könyvet a kezemből, és arrébb dobta azt.

- Hé! - szólok rá.

- Álljál fel, hozd ide az angyal ruhád és ki sminkelek. - utasít.

Ja igen, az idei évi farsang arról szól, hogy a lányok angyaloknak, a fiúk meg ördögöknek öltöznek.

- Nincs ruhám, megmondtam, hogy nem megyek. - nézek rá értetlenül.

- Komolyan? Egy fiú miatt? - nevet fel.

- Cortez nem csak "egy fiú"... - dünnyögtem.

- Ch! Szánalmas vagy. - forgatja szemét.

Kinga széttúrta a szekrényem, majd egy fehér földig érő selyem ruhát húz elő. Nekem tényleg van ilyenem?

Addig anya felment a padlásra és lehozta az angyal szárnyam, mi szerintem utoljára óvodába volt rajtam, ugyan így farsangkor.

Kinga egy egyszerű ezüst sminket csinált, és matt, vörös rúzst tett az ajkaimra.

xxxxx

Mikor odaértünk, megálltunk a csarnok előtt és bátorítóan megszorította a kezem.

- Készen állsz? - kérdezte Kinga.

- Nem, de menjünk! - mosolyodtam el.

Az osztályunknál mindenki ott volt kivéve Cortezt. Elvileg, majd egyszer jön... És, hogy én vagyok a szánalmas mert, nem akartam miatta jönni. Ch.

- Elmegyek innivalóért... Valaki kér valamit? - próbáltam túlordítani a hangosan dübögő zenét.

- Aha, egy Fanta. - Mosolyogva szólt nekem Zsolti.

- Én is! - Szólalt meg Dave. Gúnyos mosollyal vettem ki kezéből a pénzét.

Büfé sorában álltam mikor megpillantottam, a bejáratnál egy ismerős alakot.

Cortez.

Mellette Edina. Ők most komolyan együtt jöttek?!

Dina nevetve ragadta meg a fiú karját, mikor találkozott a tekintetünk. Mélyen a szemembe nézett és mosolyogva megszólalt.

- Cortez! Gyere menjünk táncolni! Szeretem ezt a zenét. - nyávogta.

A fiú válaszára sem várt és a tánctérre húzta.

Bevittem az italokat a többieknek, majd leültem Virág mellé.

- UUUU! Reni! MOST AZONNAL MEGYÜNK TÁNCOLNI!!! - visította nekem.

- Ne... én n... - Virág megragadta a kezem és elkezdett húzni maga után.

Ütemesen ugráltunk a zene ritmusára. Nagyokat nevettünk egymás tánc mozdulatain. Hiányzott már a régi Virág, kinek nincs elcsavarva a feje.

De nem sokáig élvezhettem társaságát mert, megérkezett az emlegetett szamár. Ricsi. Lekérte Virágot majd elmentek a büfébe.

Indultam volna vissza a többiekhez, de egy erős kar visszahúzta a derekam...