Szent Johanna Gimi |ff.| [BEFEJEZETT]

6. rész

- Képzeld el! Cortez, is az enyémet! - mondta, mire ledöbbentem... Szóval igaz. Arnoldnak tetszem. Arnoldnak ki az egyik legjobb barátom.

Ledöbbenten figyeltem. Nem gondoltam volna. De igaz... mit nem akarok elfogadni. Ezek után... ezek után, tudok majd rá legjobb barátként tekinteni? Miért? Miért pont a legjobb barátom?

- Micsoda? - kérdeztem sokkos állapotban. Arnold csak megrázta fejét és felém lépett.

- Sajnálom, hogy így kellett megtudnod... - csóválta fejét, majd még egyet lépett.

- Hát, azt én is... - motyogtam.

- Kérlek, Reni... ne hagyjuk, hogy a barátságunk emiatt kimúljon. - nézett rám könyörgően.

- Remélem nem fog... - kimondtam, mire Arnold elmosolyodott. Ezek után szinte lassítva láttam mindent. Arnold felém lépett és megsimította arcom. Csak néztem rá kikerekedett szemekkel. Gyengéden megfogta derekam és maga felé húzott. Lehunyta szemét...

Na baszki...

Cselekednem kellett. Már centik választották el száját a számtól. Megtámasztottam kezemmel mellkasát és nagyobb lendülettel ellöktem magamtól. Hátrálni kezdett.

- Arnold, mi a jó Istent csinálsz? - förmedtem rá. Álmomban tudtam mi lesz a vége... Cortez megutál, és persze az is számít, hogy Arnolddal jóba legyek. De ezek után nem hiányzott semmiféle "búcsúcsók". Az nem így történt... gondoltam megúszom. Hát nem. 

- Én, én csak... gondoltam... - hebegte.

- Ne, ne gondold... Tudod te is jól, hogy mit érzek Cortez iránt. Sikerült, ezt nagyon szépen elrontani. Erre meg átjössz megcsókolni? Szép a mai napom mondhatom. - És napnak még nincs vége.

- Sajnálom... én nem akartam.

- Ne, is akard... Tudod te is nagyon jól, hogy mi lett volna a vége. - emeltem fel hangom.

- Tudod mit, ugyan olyan vagy mint a többiek. Te is csak Cortez után loholsz. Nem is értem. Miért nem olyan fiú után érdeklődsz akinél van esélyed. Szerinted, olyas fajta lány, mint te, az után megfordul? Érdeklődik utána? Nem. Szégyen. Azt hittem, hogy te más vagy. Veled lehet, majd valami. De nem... Te is, Cortez egyik kis utánfutója lettél. Csorgatod utána nyálad, és ha egyszer mondjuk elkéri a házidat ugrasz. És ő ezt ki is használja. Nyisd már ki a szemed! - üvöltötte.

Sosem hallottam így beszélni. Nagyon rosszul esett amiket mondott. De van benne valami. Tényleg kis utánfutója lettem. Ma meg sikerült meg is tudnia, hogy mit érzem iránta. Gratulálok, Reni.

Észre sem vettem, de egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nagyon fájt amiket mondott.

- Arnold, szeretném, ha többet nem keresnél... - mondta szinte suttogva.

- Ohohóó, nem is állt szándékomban, ezek után. - nevetett fel. - Viszlát, Reni. - mosolygott gúnyosan.

- Szia, Arnold.

Becsuktam az ajtó és felrohantam a szobámba. Hátam a falnak nyomtam és lecsúsztam a földre. Mély, keserves sírás... ez az amit csináltam nagyon - nagyon sok órán keresztül. Egyszer elhalkult, majd újra felerősödött.

Csengetést hallottam. De jó, anyáék így találnak rám.

- Gyere, nyitva van! - üvöltöttem sírós hangon. Az ajtó kinyílt, majd se szó se hang. Rohanást hallottam, aztán kicsapódott az ajtóm.

- Reni? - kérdezte döbbentem. Gondolom szép látvány valakit összekuporodva a földön látva sírni. Felnéztem...

- Cortez?