Magamnak Akarlak~

♤8♤

Vége a napnak. Lassan ballagunk Zack-el a folyosón. A rajz óra jó volt. Csendélet-et kellett rajzolni. Milyen jó, hogy tudok rajzolni.

Csendben sétálunk egymás mellett, mintha ma mi sem történt volna. Noah-val beszélgettünk még instán, és meg egyeztünk, hogy hétvégén valamikor össze futunk. Igazán kedves, és jó fej.

Valamiért kínosan érzem magam Zack társaságában. Hm.. Nem is tudom miért?! Mondjuk random rá jön a 'lekaplak, mert mért ne' érzés, és utána úgy tesz, mintha semmit nem csinált volna. Nagyon kedves..

A nap folyamán egy pici eső esett, de hamar elállt. A járdák és az úttestek halványan vizesek, de legalább egy kicsit felfrissült a levegő.

- Maaaaaaaaaark!- üvöltött rám valaki, mire teljesen megijedtem. Zack-kel kérdőn néztünk hátra, ahol a vigyorgó bátyámat pillantottam meg. Megálltunk, és bevártuk Liam-ot.- Oh, helló.- fordult Zack felé.- Liam vagyok, Mark tesója.

- Szevasz. Én Mark barátja, Zack.- fogtak kezet. Remélem úgy értette hogy haverom..

- Végre. Már azt hittem az öcsém sosem fog barátkozni.- ütött egyet a fejemre gyengén. Aztán hárman indultunk el.

- Áá ugyan. Könnyen lehet vele barátkozni. Persze ha az ember nem hülye, és nem kerüli el.

- Hah. Gondolom azért ő sem tesz sokat az érdekben, hogy társas lény legyen.

- Ne is mond.- nevettek fel, mire dühösen szét tártam a karomat.

- Ha nem tűnt volna fel, itt vagyok én is!- háborodtam fel.

- Tudjuk, na.- mosolygott rám Liam.- És? Leszoktál már arról a szarról?- kérdezte, de mire válaszolni tudtam volna, Zack be előzött.

- Ha az energyre gondolsz, akkor nem.- rázta a fejét. Persze ásd még nekem a gödröt. Majd bele doblak..

- Az istenért! Mondtam már hogy hanyagold!- förmedt rám.

- Te is cigizel, akárcsak ez a barom!- mutattam rá Zackre.- Sőt. Ő még energyt is iszik!

- De ő.. Hány éves vagy?- kérdezte Liam, a vadul mosolygó gyökér felé nézve.

- 19 leszek.

- Ő nagykorú!- fordult vissza hozzám. Eltátott szájjal bámultam rájuk.

- Legyetek ellenem, persze!- gyorsítottam a lépteimen, mire csak nevetést kaptam. Bunkók. Igazságtalanság..

¤¤¤

Szinte berontok a házba, ahol anya meglepődve néz rám. Gondolom nem értette mi bajom. Mögöttem pedig belépett ez a két jó madár. Tuti Liam behívta. Argh!

Morogva lépkedtem a szobám irányába, és szinte lyukat égettek a hátamra a tekintetek. Besetaltam a szobámba, és ledobva magamról a táskámat, huppantam le az ágyamra.

Én kinyírom őket. Mert idősebbek nálam, azt hiszik lenézhetnek. Pedig nem! Nagyon nem. És milyen jó már... Most már ketten szekálhatnak. Yeeeh.

- Szép szoba. De ez is sötét.- hallottam meg egy hangot magam mögül. Zack.. Rá néztem, és karba tett kezekkel dőlt az ajtófélfának.

- Menj ki.- intettem kifelé.

- Hajh.- indult meg, és lehuppant mellém.- Most bedurciztál?- kérdezte nevetve. Dühösen fordítottam el a fejemet.- Rosszabb vagy mint egy kis gyerek, akit meglöktek az oviba.