Magamnak Akarlak~

◇13◇

- Anyaaaaaaa. Újabb vendég.- nevettem el magam. Semmi reakció. Benéztem a konyhába, de ott sem volt. Zack-kel a nappaliba indultunk, de ott sem volt.- Szóval lepihent.- jegyeztem meg.

- Nem probléma. Úgy sem akarok sokáig zavarni.- legyintett mosolyogva Kémény. Halványan mosolyogva indultam meg a szobámba, mire a fiú is mellém lépett. Be lépkedtünk az ajtómon, és lehuppantam az ágyra. Zack pedig mellém.
- Na és mit csináljunk?

- Nem tudom. Kérdezzünk egymástól. Úgy sem ismerlek túlzottan.- vonogattam a vállam. Kuncogva eldőlt az ágyon, és rám nézett.

- Akkor kezd te.

- Uhm... Kedvenc szín?

- Nem túlzod el.- nevette el magát.- Fekete, kék, zöld. Neked?

- Fekete. De szerintem ez egyértelmű.- mosolyogtam.

- Hobbid?

- Rajzolás, éneklés meg a zene. Ja, és az olvasás. Neked?

- Gitározás. Más nagyon nincsen. Mit szeretsz nézni? Pl film, sorozat satöbbi.

- Akció filmeket imádom, és az animéket.

- Kedvenc anime?- kérdezte mosolyogva. Egyből felcsillantak a szemeim.

- Te is nézel?- aprót bólintott.- Ez aaaaaaaz! Végre! Valaki!- ujjongtam, amit nagy nevetéssel fogadott.- Egyébként a Naruto, és a Bnha. Neked?

- Tokyo Ghoul, Naruto.- válaszolta, mire teljesen bele merültünk az anime témába. Végre egy ember aki szereti az animéket. Kezdem azt érezni, hogy jóba leszünk Zack-kel.

¤¤¤

Elegem van. Bosszant. Felakasztom magamat. Éppen misét tart arról, hogy milyen jók is a horror filmek. Olvasni elég őket, nem hogy megnézni. Hülye leszek egyet is végig bámulni.

- Légyszi, Markie!!!- könyörgött nekem.- Csak egyet!

- Nem, mert akkor félni fogok éjszaka, és nem alszok el. Nem mintha sokat szoktam volna, de akkor is. A válaszom nem!

- Akkor itt alszom.- jelentette ki egyszerűen.

- Normál esetben azt mondanám hogy ez aranyos, de se te, se én nem vagyok normális.- sóhajtottam fel.

- Naaaa. Légyszi. A szüleim ma úgy sem lesznek otthon. Unatkoznék egyedül.- fetrengett az ágyon nyöszörögve.- Kérleeeeeeeeeek.

- A világért nem néznek horrort. Tudom hogy nem férfias, de akkor sem.

- AoT-t néztél!- akadt ki.

- De az nem történhet meg a valóságba.- érveltem.

- Ha most megnézel velem egy horrort, esküszöm hogy elkezdem nézni a Bnha-t.- sóhajtott megadóan. Na igen. Én azon voltam kiakadva hogy nem látott még belőle részt, ő pedig azon, hogy nem nézek horror filmeket.

- Akkor sem. A válaszom nem.

¤¤¤

- Még mindig nem értem, hogyan vettél erre rá..- motyogtam a takarómba bebábozódva, egy zacskó chips-et edve. Zack mellettem elnevette magát, majd vett a popcorn-ból.

- Meggyőző tudok lenni.- nézte mosolyogva a filmet.

- Hogy tudsz te nem félni?- néztem ijedve a képernyőre, amin az Annabell ment. Had ne mondjam már 80-szor össze fostam magam ijedtemben.

- Szinte gyerek korom óta ilyeneket nézek. Már meg sem kottyan.- legyintett.

- Jó, én ezt nem nézem tovább!- adtam fel sírós hangon, és elfordultam a filmtől. Ekkor Zack a hasamnál fogva magához húzott.

- Nem kell félni.- döntötte a fejemet a mellkasának.

- Könnyű azt mondani.- fortyogtam.

- Inkább nézd a filmet. Ha félnék is az ilyenektől, ezt a filmet már láttam.- morcosan pillantottam fel rá, és igyekeztem nyugodtan tovább nézni a filmet. Aham. Hát tényleg nem nekem találták ki a horrort. Ezt megnézem, és egy évig felni fogok szerintem.

Végre vége van. Amikor a stáblistát mutatták, megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Van még ennek folytatása. Megnézzük?- kérdezte vigyorogva.

- Kiheréllek ha be mered nyomni.- fenyegettem meg, mire kuncogni kezdett.

- Tul ijedős vagy.

- Ezt mondja egy pszichopata, aki rezzenéstelen arccal nézett végig egy horrort! Amúgy meg. Nekem még nem szabadott volna látnom. 18 karikás a film. 17 vagyok.- dünnyögtem bosszúsan.

- 12 éves voltam amikor láttam ezt a filmet.- mondta olyan 'miről is beszélünk?' hang nembe.

- Az a te bajod, hogy ilyenekkel kínzod magad!- löktem meg. Továbbra is bebábozódva a paplanomba ücsörgök.  Zack ekkor át ölelt, és elterült velem az ágyon.

- Ilyen lepke hernyóként még aranyosabb vagy.- szorított magához, mire elnevettem magam.

- Most kivételesen vissza ölelnék, de nincsen kedvem kivenni a kezeimet a paplanból.- motyogtam vörösödve.

- Nem baj. Az a lényeg, hogy én ölelhetlek. Az a mocsok gyerek után, még inkább muszáj.

- És el lett rontva a szép pillanat.- morogtam.- Nem is ismered. Ne ítélkezz addig.

- Pedig fogok.

- Meg kéne ismerned. Hidd el, meg változna a véleményed.

- Aha. Meg látnám, és a beleivel akasztanám fel.- morogta idegesen.

- Istenkém. Inkább nyugodj le. Feleslegesen idegeskedsz.

- Nem feleslegesen.- dünnyögte.

- Ilyenkor picit bosszantó vagy.

- De tudom, hogy szeretölsz.- vigyorgott.

- Tévhitekben élsz.

- Ha nem szeretnél, nem néztél volna velem olyat, amit szeretek.

- Idióta vagy.

- Tudom.- simított végig a hajamon, majd össze is borzolta.

- Erről igazán leszokhatnál.- forgattam a szemem.

- Nem fogok.- mosolygott rám. Idióta....