Magamnak Akarlak~

♧7♧

Október 17, csütörtök

Nincs is jobb dolog, mint AWS-től a X/0-ra kelni. Fáradtan nyomtam le a telómat, és indultam össze kaparni magam.

Ásítások közepette dobáltam ki a ruhákat az ágyamra, amiket ma fogok felvenni. Természetesen most is fekete minden. Egy AWS-es póló, sima pulcsi, farmer, és egy ujjatlan kesztyű.

Arc- fogmosás, a hajamba párszor bele turtam, és késznek nyilvánítottam magam.

Táskámba be dobáltam a tankönyveimet. Kémia, matek, angol, tesi, töri, lyukas óra, és rajz. Kicsit békésebb nap.

Felkapva a tatyómat, megragadva a telefonomat battyogtam ki a konyhába. Szokásos Hell-t kivettem a hűtőből, és a bakancsomhoz nyúltam. Felhúztam a lábamra, felvettem a dzsekim, és egy hangos 'elmentem' kiáltás után indultam ki az ajtón.

Sokkal rosszabb idő volt mint tegnap. Eh.. sötét felhők kúsztak az ég bolton, egyeltalán nem láthatóvá téve a napot. Remélem eső tényleg nem lesz. Nem örülnék neki.

Ekkor eszembe jutott valami. Francba! Nem vártam meg Zack-et. Megtorppantam a járdán, és hátam mögé néztem. Zack lazán a kerítésnek dőlve bámult engem vigyorogva. Ellökve magát, indult meg felém. Kínosan ácsorogva vártam meg, míg mellém érkezik. Hogy lehetek ilyen hülye? Én barom..

- Már azt hittem fel sem tűnik valami.- kuncogta el magát.

- Haha. Nevess ki nyugodtan.- fortyogtam.

- Na inkább mesélj. Milyen volt a bátyáddal találkozni?

- Jó volt. Habár ma már kora reggel el kellett ugrania valahova.- válaszoltam.- És képzeld el, hogy elhozta az egyik haverját. Tökre jó fej. Ú, és tud dobolni. Azt mondta, hogy majd megmutatja hogyan dobol.- magyaráztam neki mosolyogva, de amikor rá néztem, arcomra fagyott a mosoly. Dühös tekintettel nézett maga elé.

- Aham. Roppant érdekes.- morogta.

- Uhm.. Mi-minden rendben?- kérdeztem aggódva.

- Aha.- bólintott.

- Ó, oké. És.. veled mi volt tegnap?- próbáltam terelni témát.

- Semmi érdekes. Gyakoroltam még egy kicsit, meg elkértem anyámtól az igazolásokat.- vette le egyik válláról a táskáját, és belenyúlva, nyomott a kezembe egy papírt.

- Köszi.- mosolyogtam rá félénken, mire csak halványan eleresztett egy mosolyt. Csak tudnám mi baja lett. Semmi olyat nem mondtam, amivel megbánthattam volna. Vagy haragszik a tegnapi dologért? Mert nem tudom viszonozni? Vagy.. képes lennék rá?

 
¤¤¤

A suli padban ülök a harmadik órámon. Megfogok halni. Angol az úgy ahogy megy, de nekem az agyam csak Zacken jár. Mivel bánthattam meg ennyire? Talán hogy nem vártam meg? De.. ezen csak nem akadna ki ennyire. Nem? Hajh.. Jól mondta Charlie. Én mindenkinek csak fájdalmat okozok. Csak probléma vagyok, és teher. Lehet hogy már Zack is így gondolja. Sőt.. Biztos. Jobban jár, ha elkerül. Ahogy eddig mindenki tette..

Tesi után, haldokolva kezdtem mászni a második emeletre, Zack pedig mellettem kullogott. Nem sokat beszélgettünk ma, ami nem lenne gond, ha nem tudnám hogy én vagyok a probléma, amiért nem szól hozzám.