Magamnak Akarlak~

&14&

- Zack! Utoljára mondom, hogy nem!

- Már pedig de. Így lesz. Ha tetszik ha nem.- vigyorgott rám.

- Nem fogsz erre rá kényszeríteni!- fontam össze magam előtt dühösen a karjaimat.

- Nyugiii. Nem lesz baj.

- Pfffff. A végén álmomban megerőszakolsz! Szóval vagy nem alszom, vagy felkötöm magam. Válassz.- puffogtam. Zack-kel hajnali 2kor veszekszünk, mert ő velem akar aludni. Egy ágyban. Ő. Meg én. Ez hülye.

- Mondtam már, hogy az nem erőszaknak számít, amit a másik is élvez.- nevette el magát.

- Akkor sem.- ásítottam fel.

- Ha hamarabb bealszol mint én, akkor pedig együtt fogunk aludni.

- Várhatod. Nekem nincsen szükségem alvásra.- makacsoltam be magam.

- Fogadjunk. Ha hamarabb elalszol mint én, akkor... Egy hétvégén át nálam leszel, és szoknya lesz rajtad.- vigyorgott.

- Viszont ha én nyerek, akkor Noah-val megismerkedsz.

- Áll az alku?- nyújtott felém a kezét. Tényleg álmos vagyok, deee.. de nem akarok nála lenni, főleg nem szoknyába. A végén kaják megerőszakol.

- De meddig tart ez?

- Csak a mai éjszaka + nap.

- Legyen.- ráztam vele kezet. Életem legrosszabb döntése volt.

¤¤¤

Nem! Nem alszunk! Mark! Szedd össze magad! Hajnali 4 óra. Zack tökre ébren nyomogatja a telefonját, mi közben én kis híján aludva a laptopomat bámulom. 4. LoL meccsemet játszom, de annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok rá figyelni. Így mindig kikapok. Kémény néha bámul egy kicsit, és lemerem fogadni, hogy már elképzelt engem szoknyába. És abban is biztos vagyok, hogy gondolatban már az ágyában fekszek. Nem lepődnék meg.

- Én ezt nem bírom!- nyekeregtem fel.

- Akkor aludj.- mosolygott rám.

- Azt szeretnéd te...- morogtam.

- Csoda hogy pislogásnál nem alszol el. Nem fogsz bele halni 2 napba nálam.

- Dehogy nem.- dörzsöltem a szememet. Egy ideig ha az ember nagyon keveset alszik, elgyengül, és szüksége lesz már rá. Na.. most már ezt is tudom. Yeeeh...
- Te hogy nem vagy álmos?- néztem rá hitetlenül.

- Egy. Én szoktam aludni. Kettő. Jó a tűrő képességem.- vont vállat.

- Akkor cseszd meg.- dünnyögtem, mire felnevetett. Megragadott Kémény, és át karolva eldőlt velem.- Neeeee. Így elalszooooom. Engedj el!!- kalimpáltam a kezei közt.

- Nem.- húzott magához közelebb. A kalimpálással felhagytam, és éreztem hogy sokkal jobban álmosodok. Na bazd.

- Nem akarok egy hétvégét nálad tölteni, azzal a veszéllyel hogy megrontasz.- motyogtam ásítva.

- Inkább aludj.- simogatta a hajamat.

- Utállak.- dünnyögtem félálomban.

- Jó éjszakát.- hallottam az utolsó mondatot, majd elaludtam. Beeeeeeeehhh. Sírooooook. Én nyomorék! Nekem végem...

¤¤¤

Reggel arra ébredtem, hogy valakinek üzenete jött. Messenger. Nem akarok felkelni. Először ezt gondoltam. De amikor rá jöttem hogy ki van mellettem, flash módra nyíltak ki a szemeim.

Zack oldalán feküdtem, egyik kezemet át vetve rajta. Lábunk picit össze gabalyodott. Felpillantottam rá, már rég ébren volt.

- Neeeeeeeeee!- ríttam fel, mire kérdőn pillantott rám.- Elvesztettem a fogadást!- gurultam az ágyon oda- vissza siránkozva. Persze Kémény megint kiröhögött.

- Neked is jó reggelt.

- Nekem ne jó reggelt-ez itt! Te átkozott!- kezdtem el ütögetni.

- Nyugi van már.- nevetett fel, lefogva a kezeimet.

- Nincs nyugi! Én kinyírlak! Te!.. Te hulla jelölt tebayo!- folytattam volna a szitkozódást, ha nem ragasztja le a számat, a sajátjával. Khm, khm. És az év 'hülye vagyok ezért nem csak hagyom, de finoman viszonozom is' nobel dijját kérném. Köszönöm...

- Lenyugodtál?- kérdezte elhajolva tőlem.

- Gyűlöllek..- fordítottam el a fejemet vörösödve. Milyen jó hogy folyton paradicsom leszek. Yuhu.. Mosolyogva magára rántott, és szorosan magához ölelt.

- Nem kell folyton mondani. Tudom én azt.

- Mennyi az idő?- tereltem a témát.

- 12 óra.

- Na bazd... Anyum?

- Voltam már a konyhába, össze is találkoztam vele. Váltottunk pár szót, és most a szobájába van.

- Értem...- bólogattam. Remélem nem jött be a szobámba...

Nincsen át tekintve, szóval sorry uwu