Magamnak Akarlak~

♧16♧

- Na jó.- motyogta Zack az ágyamon ülve, mi közben millió rajzommal volt körül véve.- Én most asszem ledöbbentem...

- Uhm.. van még hova fejlődnöm. Nem nagyon jók, és hát..

- Te hülye vagy? Kibaszottul szépen rajzolsz!- fakadt ki. A székemen ülve, mosolyogtam halványan.

- Hát, köszi.- motyogtam zavartan.

- Ezen nincs mit köszönni. Ez az igazság.- fogta meg a papirokat, és egymásra kezdte pakolni.- Mióta is rajzolsz?

- Szerintem már ceruzával és papírral a kezemben születtem meg. De egyébként amióta az eszemet tudom.- vonogattam a vállamat. Rajz kötegemmel felállt, majd hozzám sétált. Letette az asztalra a sok lapot, majd kezét a fejemre helyezve borzolta össze a hajamat.- Ne már..

- Bocs, hogy túl aranyos vagy. Én kérek elnézést.- mondta gúnyolódva.

- Nem vagy vicces.- dünnyögtem.

- Tudom, hogy így szeretsz.

- Elhitted.

- Tudom, hogy így van.

- Mondtam már, hogy idegesítő vagy?- kérdeztem sóhajtva.

- Egy párszor talán.

- Akkor úgy tűnik nem elégszer.- morogtam.

- Olyan morcos vagy.- sóhajtott fel.

- Miért, milyen legyek?

- Boldog. Örülj a társaságomnak.- nevetett fel, mire rosszallóan megráztam a fejemet.

- Uhm.. Zack. Kérdezhetek valamit?- vezettem fel feszülten.

- Persze. Akármit.- mosolygott rám.

- Izé. A kérdés egy kicsit.. szóval. Hát..- próbáltam össze nyögni a mondandóm, amit szórakozottan figyelt.

- Nyugalom Markie. Csak higgadtan.

- Miért viselkedtél úgy velem az első napodon, ahogy?..- tettem fel a kérdésemet kínosan. Zavartan tördeltem az ujjaimat, és csendben vártam a választ.

- Ez nyomja a kicsi szíved mi? Jajj, Marky. Amikor legelőször megláttam a kis antiszoc énedet, már akkor elhatároztam, hogy bizony az enyém leszel. És nem akartam sokat tökölni.- válaszolta higgadtan.

- Komolyan? Ezért rontottál meg majdnem a wc-be? Kedves vagy, had ne mondjam.- fortyogtam idegesen.

- Ott van az a majd és a nem.- lépett mögém, és pihe mozdulattal felemelt. Magabiztos léptekkel indult az ágy felé, és lehuppant rá. Engem pedig az ölébe tett.

- Megint kezded?- kalimpáltam kezei közt.

- Igen.- mosolygott a dühös aromát nézve.

- Jól szórakozol, mi?

- El sem hiszed mennyire.- vigyorgott rám, mire bele ütöttem a mellkasába.

- Utállak..

- Én is szeretlek.- húzott magához, és szorosan megölelt.

- Egyszer kinyírlak.

- Addig nem, amíg, a szavaiddal élve, meg nem rontalak.- kuncogta el magát.

- Addig élsz! Fel is jelentelek!- háborodtam fel. Ekkor hirtelen mozdulattal ledöntött az ágyra, és felem mászott. Zavartan néztem a mosolygó fiúra.- Mit csinálsz, Zack?- kérdeztem picit félve.

- Szóval. Azt állítod, hogy ha történne köztünk bármi több. Nem tetszene?- hajolt vészesen közelebb.

- Pontosan.- bólogattam remegő testtel.

- Hm.. Ez érdekes.- hajolt a nyakamra.- Múltkor amikor egy pici dolog történt. Mi is volt? Jah igen. Élvezted.- harapta meg finoman a bőrömet, mire ugrottam egy kicsit ijedten. Ekkor meg is szívta.

- Zack.. Sz-szállj le rólam.

- Ugyan miért tenném?- éreztem ahogy mosolyog. Élvezte, hogy simán leteperhet.- Anyukád nincs itthon. És tudom, hogy még egy ideig nem is fog haza érni. Az a gyökér sincs itt. Akadálya lenne annak, hogy bármit is tegyek veled?- közben a keze a felsőm alá nyúlt, és simogatni kezdett. Bűn, de valahol élveztem.

- Ne-nem.- nyöszörögtem.

- Na ugye.- nézett rám, és éreztem ahogy az összes vér az arcomba vonul. Mosolyogva nézte az arcomat, majd ajkaimra hajolva lágyan megcsókolt. Hehe. Én tiszta hülye vagyok. Zack teljesen elveszi az eszemet. Ez nem normális....

Haliii.. meghoztam ezt a részt is. A kövi rész 18+-lesz, szóval nem mindenkinek fogom ajánlani. Remélem tetszik ez a rövid (amiért bocsánat) rész.😅🥺