◇9◇

2K 103 9
                                    

- Ne már, Zack. Én komolyan tanulni jöttem be!- próbáltam szabadulni tőle. Miután bejöttünk a szobámba, fogta magát lehuppant török ülésbe az ágyamra, engem pedig az ölébe rántott. Kellemes, ugye? Hát nagyon nem az! Hasamnál át karolt mind két kezével, így nem engedett el. Én pedig vad csapkolódásba kezdtem.- Engedj már el!- hisztiztem.

- Nem.- adott rövid de tömör választ, míg vállamra hajtotta fejét.

- Utállak, te idióta.

- Mondtad már párszor.- mosolygott kisfiúsan.

- És fogom is.

- Én is szeretlek ám.- nevette el magát.

- Ény nyemm.- mondtam gyerekesen, és ki nyújtottam rá a nyelvem.

- Ne csináld ezt, mert megrahaplak.

- Te csak bántalmazni akarsz. Elakarod törni az ujjam, megakarsz harapni. A végén távoltartási végzést kell íratnom.- motyogtam.- Viszont engedj már el. Tényleg tanulni akarok.- nyújtóztam a táskámért, de továbbra sem engedett el.

- Egy csókért elengedlek.- kuncogott fel, mire nyugton maradtam. Egy ideig gondolom várta a csodát, de én továbbra sem csináltam semmit. Ez a gyerek hülye. Idióta. Barom. Idegesítő. Argh..- Szóval inkább ülsz továbbra is az ölembe. Értem.

- Utál..

- Utálsz. Tudom.- vigyorgott, mire jobban felé fordultam. Össze szűkített szemekkel néztem rá. Majd gyerekesen újra kinyújtottam a nyelvem. Ekkor közelebb hajolt, és mivel menekülni vagy ellenkezni nem tudtam, így lazán megcsókolt. Kinyírom! És magamat is! Hagytam megint magam. Kezdek meghülyülni. Begolyóztam. Ez egyértelmű. Szerintem rendelek magamnak egy normális agyat. Ekkor megbökte az oldalamat, mire egy apró nevetés hagyta el számat. Ezt kihasználva nyelvét át csúsztatta a számba, és nyelves csókba hívott. Hol a tévé kábel? Szerintem szép plafon dísz lennék. Szerintem a lámpa mellett tökéletes leszek. Gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy Zack rá harapott a nyelvemre. Mire feljajdultam.

- Áucs! Ez fájt!- nyafogtam neki. Megint éreztem hogy az arcomba szállt az össze vér, de most jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé.

- Mondtam hogy megharaplak.- mosolygott rám.

- De ez tényleg fáj.- motyogtam.- Na most már had tanuljak. Ha már bántalmazol.- hunyorogtam rá.

- Ez még semmi.- legyintett, és elengedett. Egyből ugrottam ki az öléből és a tasimért mentem. Levágódtam az író asztalhoz, és neki álltam a lenyomnak.

¤¤¤

Zack az ablakban ül, és cigizik, mi közben én a matekkal szenvedek. Nem egészen értem, és már unom is. Ez a hülyeség felett görnyedek már vagy 20 perce. Végül is kész lennék, ha nem lenne ilyen kicseszett bonyolult a matek. De Zack miért nem csinálja meg? Jó, mondjuk ő nem az a típus akit érdekelne holmi házifeladat. Persze. Ő túl menő ahhoz. Ch..

Feladooooooom. Nyekergek magamban, majd nemes egyszerűséggel lefejelem az asztalomat, amit hangos koppanás kísér.

Halk nevetés. Zack kinevet. Köszi az együtt érzést. Majd ha ő sem tud valamit, kinevetem. Bunkó.

Ekkor egy kezet érzek a sajátomon, mire óvatosan felpillantok. Zack mosolygó tekintetét találom magam előtt.

Magamnak Akarlak~Where stories live. Discover now