The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

11

"A jónak egyszer vége szakad."

/Aurora/

Mosolyogva lépkedtem az Intézet folyosóján. Tegnap óta nem tudom abba hagyni annyira boldog vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy egy nephilim ilyen érzéseket vált ki belőlem akár a jelenlétével is. Tudom, hogy nehéz lesz, de Magnus is megbirkózott az akadályokkal, hogy szerelmével lehessen. Ahogy beléptem a csarnokba minden szempár rám szegeződött. Mindig vonzottam a tekinteteket. Mély vörös ruhám a térdemig ért. Sötét hajam elegáns kontyba volt kötve. Magnus ahogy észrevett hozzám sietett.
– Aurora kedves... – kezdte aggódva.
– Nem látunk itt szívesen! – csattant rajtam Alec hangja, mint egy ostor.
Fent állt egy lépcsőn és dühös tekintettel méregetett.
– Charlie-hoz jöttem!
– Nincs itt! Ahogy a többiek sem! Párizsba küldtem őket az ottani Intézet segítésére! – válaszolta Alec.
– Oh...
– Megtiltom, hogy találkozz a fiammal! A te fajtád csak a kihasználást és a manipulációt érti!
–  Alexander! – döbbent le Magnus.
– Ott van példának Camille vagy Heidi! Most pedig tűnj el az Intézetből míg szépen mondom! – nem törődve párja tekintetével Alec eltűnt az egyik folyosón.
– Sajnálom Aurora! Beszélek vele ígérem! – mondta Magnus.
– Nem szükséges! Igaza van! Szervusz Magnus!
Hátat fordítottam neki és elhagytam az épületet. Minden szava igaz és fájdalmas volt. Vámpír gyorsasággal a birtokra siettem. Travis az újakkal foglalkozott. A csarnokban nem várt vendég fogadott. Kedvesen rám mosolygott és intett, hogy foglalják helyet. Dühösen mértem végig, de kíváncsiságom győzött és leültem a székembe.
– Minek köszönhetem a tündér királynő látogatását?
– Alkut kötni jöttem!
– Hallgatlak!
Kényelmesen elhelyezkedtem.
- Mivel a te hatalmad egyre jobban nő Aurora és az enyém is össze kellene fognunk! Nephilimek előbb vagy utóbb ellenünk fognak fordulni! Fel kell készülnünk az esetleges háborúra! Mivel neked van szövetséged a vérfarkasokkal nekem pedig a sellőkkel megállíthatatlanok lennénk! – mondta mosolyogva.
–  Mi a hátsó szándék?
– Olyan nincs! A népem fontosabb, mint bármi más!
–  De ha átversz magam szedlek darabokra!
- Akkor megegyeztünk?
Elém nyújtott egy papírt, amin nagy betűkkel állt, hogy egyesség. Kezembe vettem a tollat és aláírtam.
– Jó veled mindig üzletelni Aurora Seyara Fallon! – állt fel kezében a papírral.
Én is követtem példáját és a kezemet nyújtottam.
– Ne bánjam meg!
– Nem fogod, kedves!
Kezet fogtunk majd ők elmentek. Utánuk néztem. Tündér királynő mindig is furcsa egyéniség volt, de a hatalom az hatalom. A szobámba mentem és átöltöztem edző ruhába. Korbácsomat a kezembe vettem majd a birtok hátsó részére mentem, ahol fa bábuk voltak. Kicsaptam a bőr szíjat majd forgatni kezdtem a kezemben. Emlékszem ezt is úgy tanították nekem még amikor nem tudtam az erőmet irányítani. Az ostor hatalmas erővel csattant az egyik bábun. Nem álltam meg gyorsan mozogva minél több helyen eltaláltam az ellenséget. Ami most nem a bábu volt, hanem az érzéseim. Nem szabadott volna közel engednem magamhoz. Főleg nem egy nephilim-t. Megálltam mivel egy tűz levél jelent meg előttem.
"Aurora Seyara Fallon
Ezennel meghívunk az Idrisben tartandó tanácsra, mint új tagunk. Reméljük nem okoz csalódást. Várjuk holnap 11-re. Senkit nem hozhat magával.
Inkvizítor"
Nem okozok csalódást. Ott leszek mindenképp. Én képviselem az összes vámpírt, mint a Seyara klán vezére. Visszaküldtem a levelet majd folytattam az edzést.  

Victoria ♡