The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

17

"Harag virága háborúban nyílik."

/Aurora/

Fájó fejjel nyitottam ki a szemeimet. Homályos látásom pár perc után kiélesedett. Egy gyönyörű fehér szobában voltam. Hűvös kéz simogatta a karomat. Oldalra fordultam. Lilith nézett rám kedves mosollyal.
– Hol vagyok?
– Edomban kicsim!
– Hogy kerültem ide?
– Majdnem meghaltál, ezért ide hoztalak!
Fájdalom nyilallt a mellkasomba. Oda kaptam a kezem.
– Egy démon rúna az! – mondta. – Muszáj volt a lelkem egy szilánkját át adnom!
– Mióta vagyok itt?
– Pár napja!
– Végig mellettem voltál?
– Igen hisz a lányom vagy!
– Köszönöm!
– Ez természetes! Jobban érzed magad?
– Igen!
Egy poharat vett a kezébe. Óvatosan felültem és a kezembe vettem. Vörös vér volt a pohárban. Most éreztem, hogy iszonyat éhes vagyok. Gyorsan kiittam az egészet. Furcsa érzés volt.
– Az én vérem van benne! – válaszolta meg a fel nem tett kérdést.
Aprót bólintottam. Elvette tőlem a poharat és letette a komódra.
– Hoztam neked egy ruhát! -mondta mosolyogva majd nehezen felállt.
Figyeltem ahogy a szekrényhez lépett, amin egy hófehér ruha lógott.
– Minden rendben?
– Persze csak kicsit még gyenge vagyok!
Felkeltem az ágyból és elé léptem. Segített rám adni a ruhát. A hajamat bonyolult fonatba megcsinálta majd kontyba tekerte. Fehér magassarkút vettem fel a ruha mellé. Belém karolt majd kivezetett a folyosóra. A palota folyosói és termei egy csomó emléket felidéztek. Kimentünk a kertbe, ami teli volt fekete rózsákkal.
– Emlékszel arra az időre amikor itt edzettünk kint? – szólalt meg hosszas hallgatás után.
– Igen! Arra is emlékszem, hogy démonokkal erősítettél!
– Csak is miattad tettem kislányom! Ettől lettél ilyen erős!
– Igen!
Hatalmas szél kerekedett. Az ég beborult és egy fekete alak rajzolódott ki előttünk.
– Asmodeus...
Döbbenten ejtettem ki a nevét. Lilith maga mögé terelt és dühösen méregette a férfit.
– Mit keresel itt? – kérdezte Lilith.
– Megkaptad a levelem? – kérdezett vissza a férfi.
– Igen és a válaszom nem! – válaszolta határozottan az előttem álló nő.
– Kár! – mondta vigyorogva Asmodeus.
Sárga macska szemei megjelentek majd koppintott egyet a botjával. Lilith hátra lökött ujjai körül vörös energia jelent meg. A földből fekete indák törtek fel. Több démon ugrott körbe megvéve őt. Majd Asmodeus-ra támadtak. Sorjában ölte meg őket ezzel fájdalmat okozva Lilith-nek. A fekete hajú nő térdre rogyott. Asmodeus közel lépett hozzá és nyakánál fogva felemelte.
– Le vagy gyengülve Lilith! – mondta önelégülten a férfi. – Mi a válaszod?
– M....még...m....mindig...n..nem.. – válaszolta nehezén.
Felemelte a botját és át szúrta a nő testén. Fájdalom nyilallt a mellkasomban. A testem pulzálni kezdett. Különös energia lengett körbe.
– Asmodeus!
Felém kapta a tekintetét.
– Engedd el az anyám!!
Felemeltem a bal kezem és egy energia hullámot küldtem felé. Hátra vágódott, de megtudta magát tartani. Lilith a karjaimba omlott. Könnyes szemekkel nézett fel rám. A mellkasához érintettem a kezem, ami vörösen izzani kezdett. A seb eltűnt a testéről. Fel segítettem és Asmodeus-ra pillantottam.
– Nocsak érdekesebb vagy Aurora, mint gondoltam volna! Elképesztő vagy! Vámpír, vérfarkas és démon is egyben! Ezért kellesz nekem mindenképp! – mondta lenyűgözve.
– Álmodozz csak!
Újra támadtam, amit nem tudott kivédeni. A földre zuhant. Vámpír gyorsasággal oda mentem hozzá majd az erőmmel felemeltem. Levegővel küszködve pillantott a szemembe.
– Ha még egyszer a közelembe jössz vagy akár az anyám közelébe végzek veled!
Nehezen bólintott. Letettem amire azonnal elteleportált. Anya a karjaiba vont.   

Victoria ♡