Élet a fertőzöttek világában

Első Fejezet

Május 25-e egy átlagos napsütéses hétköznapnak indult, mint mindig. Másfél órára laktam a családomtól. Josh-tól, Melany-tól és öcsémtől Jason-től. A város ahol éltem New Wood, egy aprócska ki városnak számított nagyjából 2000 lakosával. Ma is, mint mindig korán keltem. Felöltöztem, megmosakodtam és már éppen a reggelimet akartam csinálni mikor megcsörrent a telefonom.

-Derek, testvérem, ugye nem felejtetted el, amit tegnap beszéltünk?- szólalt meg öcsém Jason hangja.

-Nem, Jason nem! Tudom, hogy megbeszéltük, hogy ma együtt ebédel a család. És hidd el, ott leszek.

Ma volt édesanyánk 45. születésnapja. Megbeszéltük Jason-nel, hogy meglepjük anyát valami széppel.

-És a meglepetés!?

-Ó... az majdnem kiment a fejemből.

- Jellemző rád!- mondta Jason lenézően –Na de mindegy is. Fél óra és indulok a városba. Találkozunk a pláza parkolójánál!

- Nem kell. Csak vicceltem!- mondtam elégedetten.- Már a kocsimban van.

- Te köcsög. Már rendesen megijesztettél!- kiabált Jason a telefonba.- Akkor várunk az ebédre, és ne késs!

Ezután a „kedves" beszélgetés után elköszöntünk, majd visszatérhettem a reggelim elkészítéséhez. Reggeli közben bekapcsoltam a TV-met, amin véletlenül pont a hírek mentek. Valami olyasmiről volt szó, hogy egyre többen kapnak el valamilyen fertőzést, de aggodalomra semmi ok. Unom már a híreket. Mindig ugyan az. Erőszak, politika, és így tovább. Na de mindegy is. Megettem szépen lassan a reggelimet és elmentem bevásárolni itthonra a közeli szupermarketbe. Odaérve elgondolkoztam, hogy vegyek-e valamilyen alkoholt. Hisz anya is szereti a likőröket, mi meg az öcsémmel a sört. Na, mindegy, majd bent eldöntöm- gondoltam és bementem a bevásárlókocsival. Végül csak vettem egy rekesz sört és anyának egy cherry likőrt. Elindultam a pénztárhoz.

-Uram, jól érzi magát?- kérdezte a pultos az előttem álló vásárlót.

-Igen. Csak kicsit megszédültem - válaszolt a férfi.

Fizetés után elindult a kijárat felé, de pár lépés után összeesett. A pultos miután kifizettem a cuccaimat egyből hívta a mentőket. Alig értem ki az ajtón, a mentők már ott is voltak. Na meg persze a rendőrség is. De már késő volt. Legalábbis úgy láttam, mikor kinéztem a kocsimból, hogy már tolják is ki az előbb említett embert. Mikor kiparkoltam, még visszanéztem és azt hittem hallucinálok, mert még pont beláttam a mentőbe, és láttam megmozdulni a zsákot, amiben az a férfi volt.

-Lehetetlen! Tuti hallucinálok!- gondoltam magamba és továbbhajtottam.

Rápillantottam az órámra.

-Basszus...Már ennyi az idő!?- ijedten döbbentem rá, hogy már késében vagyok a partiról.

Cseppet jobban rátapostan a gázra, hogy lefaragjak az késésemből. Útközben azon gondolkoztam, hogy mi van, ha ez férfi egy volt azok közül, akik elkapták azt a járványt, amiről a hírekben beszéltek!?

-Ááá.. ugyan már! biztos más betegsége volt - nyugtattam magam, de az agyam csak ezen kattogott.

Na meg persze azon, hogy hogyan fogom mindezt elmagyarázni anyáméknak.

-Vajon mi baja lehetett annak a férfinak? Láttam már pár rosszullétet, de ez más volt. Olyan hírtelen történt. Szinte egyik pillanatról a másikra esett össze. Na meg, hogy szinte egyből meghalt - gondolkoztam el.- Na de mindegy, ne is gondolkozz ezen. Oda kell érned anyudékhoz - mondtam magamban.

Inkább bekapcsoltam a rádiót, hogy eltereljem a gondolataimat, és vártam, hogy mielőbb oda érjek a partira. Már két hónapja nem láttam a családom, annyira elfoglalt voltam. Már pont itt volt az ideje, hogy újra találkozzak velük.

Alig hagytam el a táblát, amin ez állt: „Üdvözöljük Oak Village-ben". Igen, itt élt az én kis családom. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Azt hittem, hogy Jason az, de meglepetésemre nem ő volt. Apám volt a vonalban.

-Merre jársz fiam? Már itt kellene lenned!- mondta viszonylag halkan, gondolom, hogy anya ne haljon semmit.

- Pár perc és ott vagyok!

Annyira igyekeztem, hogy véletlenül áthajtottam egy piros lámpán. És ekkor egy másik személygépkocsi már nem tudott lefékezni, és belém hajtott. A járókelők közül páran egyből oda siettek hozzánk. Igaz, ezt már csak homályosan láttam.

-Uram, minden rendben!? Hívjanak gyorsan egy mentőt!- hallatszott viszonylag közel hozzám.

Majd elájultam és képszakadás...