Élet a fertőzöttek világában

Második Fejezet

Üvöltő szirénahangra riadtam fel. Kinyitottam szemeim és körülnéztem. Zöldre festett szobában voltam, körülöttem üres, bevetetlen betegágyak. Mellettem egy szerkezet, amely a szívverésemet és a légzésemet ellenőrizte, másik oldalamon pedig egy kisszekrény rajta egy váza tele virággal, egy digitális óra, és egy...boríték.

-Mi történt? Hogy kerültem ide!? És ki írta ezt a levelet?- kérdeztem magamban kábultan.

Igen, egy kórház kórtermében tértem magamhoz. Ittam egy kis vizet, ami kitudja már hány napja lehetett mellettem, mert elég fura volt az íze, de kellett, hogy nagyjából magamhoz térjek. Leszedtem magamról a rajtam csüngő vezetékeket. Kis idő után kezembe vettem a borítékot, melynek ismerős illata volt. Épp ki akartam nyitni, mikor hatalmas csörömpölésre lettem figyelmes. Kinyitottam a kórtermem ajtaját és körülnéztem. Minden felé felborogatott tolószékek, hordágyak, rengeteg holmi szanaszét dobálva és... Vér mindenütt.

- Van itt valaki!? Hahóóó!!- kiabáltam. - Valaki hall engem!?

De hiába minden erőfeszítésem. Sehol senki. Elindultam kifelé a szobából, mert továbbra is hallottam a csörömpölést. A folyosókon sétálva is kiabáltam tovább:

- Van itt valaki?!

De még mindig semmi jele annak, hogy bárki felfigyelt volna rám.

- Vajon mi történhetett itt? Mi ez a sok vér mindenhol?- gondolkodtam magamban, miközben mentem tovább a hang irányába.

Elmentem egy kétszárnyú ajtó mellett, amely le volt láncolva és két deszkával leszögelték. Ez a felirat volt ráírva, na vajon mivel? Persze, hogy festékkel. „Ne menj be! Halottak vannak odaát!".

- Halottak?! Ez miért lehet olyan veszélyes, hogy így el kell őket különíteni?- kérdeztem magamban.

- A halottak nem lehetnek veszélyesek, hisz benne van a nevükben, hogy „halottak"-mosolyodtam el.

Ám ekkor megrázkódott az előttem levő ajtó.

- Mi a fasz !?- futott ki a számon.- Ha halottak vannak odabent, akkor... Lehetetlen! Biztos csak kóma utáni képzelődés.

De hirtelen a dörömbölés mellé hangos hörgésre hasonlító zaj is áthallatszott az ajtón, sőt, olyan volt, mintha nem is csak egy emberből jönne.

- Nem, az nem lehet! Élőhalottak? Ugyan már, ne legyél bolond. Azok csak a horror filmekben vannak - mondtam magamban, majd tovább mentem a folyosón.

Pár lépés után már közel hallottam a csörömpölést. Az egyik szobából jött, nem messze tőlem. Oda mentem a szobához. Az ajtó be volt törve, így minden nehézség nélkül be tudtam nézni. De amit bent láttam, azt nem kívánom senkinek. Minden ágy, kisszekrény és gép fel volt borítva és tiszta vér volt minden. Mikor kicsit beljebb mentem, láttam egy pár lábat az egyik felborított ágy mellett. Közelebb mentem. Gondoltam még él az illető.

- Hahó! Uram jól van?- kérdeztem.

Semmi vállasz.

- Uram?

Mikor odaértem az ágy mellé és átnéztem felette... Borzasztó látvány fogadott.

-U..ram? Mi a jó Isten!?- kiáltottam fel ilyedtemben.

Egy kórházi dolgozónak tűnő nő éppen az előbb említett férfiból szedte ki a belső szerveit és jóízűen ette azokat. Sajnos meghallotta kiáltásom és abbahagyta előbbi „elfoglaltságát", majd felállt és felém kezdett rohanni. Annyi időm volt, hogy megpillantottam a felsőjén, hogy Rose-nak hívták. Egyből az ajtó felé vettem az irányt szapora léptekkel, de nem futva. Az ajtónál valamiért hirtelen megálltam, nem tudom miért.