Élet a fertőzöttek világában

Harmadik Fejezet

A kórházat hatalmas fal vette körül, és csak két kijárat volt. Az egyik a mentő behajtó, a másik a főbejárat. Tehát el kellett döntenünk, hogy az ablakon kijutva merre menjünk?

-Siess! Erre!- kiabált Pete.- A főbejárat felé tudunk csak kijutni!

El is indultunk arra. Ahogy futottunk, láttunk pár holttestet, már-már szétrágva. Néhány helyen már csak letépett kezek, lábak és kitépett belsőségek voltak. Itt is, mint bent, minden csupa vér volt.

-Mindjárt ott vagyunk!- szólt hátra a férfi.

Pár perc múlva tényleg a bejáratnál voltunk. A bejárati kapu már nem volt a helyén, mert valószínűleg valaki kocsival hajtott át rajta menekülés közben. Átérve a bejáraton, még szörnyűbb látvány tárult elénk. Az utcán lévő autók és házak ablakai betörve, szemetesek felborogatva, és még sorolhatnám tovább. Néhány autó szélvédője csurom vér volt, valószínű kirángatták belőlük az embereket.

-Azt hiszem ezt megúsztuk!- szólaltam meg miközben hátrapillantottam.-Itt meg mi történt? Mint ahol elszabadult a pokol. Biztos, hogy ez az egész egy hete kezdődött?- fordultam Pete felé.

-Nem tudom. Én csak azt mondtam el neked, amit én láttam.- válaszolt Pete csalódottan.

-Persze én elhiszem neked , de akkor is. Kizárt dolog, hogy mindez egy hét alatt történt.- mondtam, majd elindultunk az utcán.

Még nem tudtuk, hogy hová menjünk, de minél hamarabb egy biztonságos (vagy legalább is annak tűnő) helyett kellett keresnünk,mert már kezdett sötétedni. Ahogy sétáltunk, pont elhaladunk egy sikátor mellett, amikor véletlenül belerúgtam egy üres sörös dobozba.

-Picsába!- szólaltam meg halkan.

De ekkor már késő volt. A sikátorból elkezdett felénk rohanni pár élőhalott.

-Fussunk!- kiáltott fel Pete, majd elkezdtünk rohanni, ahogy csak bírtunk.

Az zombik persze üldöztek miket kb. negyed órán keresztül, amikor berontottunk egy üzletbe. Gyorsan eltorlaszoltuk az ajtót és hátrébb vonultuk. A zombik egy darabig próbáltak betörni, de mikor meghallottak egy sikoltást tovább álltak.

-Azt hiszem ezt megúsztuk.- szólaltam meg.

De ekkor csörömpölés szűrődött a helyiség végéből. Pete elindult a zaj felé, amikor az egyik polc mögül rávetette magát egy nagydarab zombi polccal együtt.

-Segíts Derek!- kiáltott fel Pete.

A zombi minden erejével próbálta elérni őt polcon keresztül.

-Mit csináljak most?- kérdeztem magamban.-Sohase öltem még embert, nem hogy zombit, mert  ez is csak egy ember volt ezelőtt.

Körbenéztem amilyen gyorsan csak tudtam, hogy vajon mivel tudnám leszedni Pete-ről. Tekintetem egy baseball ütőn állt meg. Gyorsan magamhoz vettem és elindultam a zombi felé. Mikor oda értem, a zombi felém fordította a fejét. Ekkor láttam meg hogy a fél arca hiányzott a szerencsétlennek. De nem volt gondolkodási időm, mert ekkorra már feltápászkodott és felém indult. Egy határozott suhintással földre kényszerítettem, de meglepetésemre ismét megpróbált felállni.

-Mi a fene!- szólaltam meg meglepődve.- Ettől meg kellett volna, hogy haljon!

Majd lesújtottam újra és újra. Csak akkor hagytam abba, mikor az ütő már teljesen belesüppedt a koponyájába. Ekkor már nem mozdult meg.

-Köszönöm, hogy megmentettél.- hálálkodott Pete, ahogy kimászott a ráborult polc alól.

-így most már kvittek vagyunk.- szóltam a férfihoz- De még nem végeztünk. Van még egy hátul!