💦🍍🌴Az első versenynap💦🍍🌴

971 27 4
                                    


💦🍍🌴

Minden úgy indult mint egy átlagos reggel, de ez így is más volt. Ma fogunk kiutazni Dominikára. Ott pedig versenyezünk. Már alig vártam hogy megmérettessem magamat a Bajnokokkal. Mikor kiértem a reptérre már a többiek ott voltak: Dorci, Timi, Alexa, Zalán, Adu, Flóri és Peti. Mielőtt odamentem hozzájuk búcsút vettem a szüleimtől. Mikor ez megvolt odamentem a csapattársaimhoz.

-Sziasztok-köszöntem.

-Szia-köszöntek a többiek, egy embert kivéve.

-Köszöntem, Dorci.

-Ja, szia.-köszönt vissza. Már a fotózáson sem volt túl szimpatikus, viszont majd a versenyben megmutatkozik.

-A Bajnokok hol vannak?-kérdeztem Timitől.

-Nem tudom. Alexa, hol vannak a Bajnokok?

-Másik géppel jönnek-mosolygott.

-Ja, értem-mondtam. Már alig vártam az indulást.

Mikor megjöttek a stábtagok felszálltunk a gépre. Mivel karácsony van, elég sokan voltunk, de végül befértünk. Én Timi mellett foglaltam helyet és vártam az indulást. Kinéztem az ablakon, hátha esik a hó, mivel alig havazott 2019-ben. De tévedtem, nem esett. Pedig reménykedtem benne, hogy utoljára láthatok egy kicsit, de nem. Mikor bejelentették hogy kapcsoljuk be az öveinket mert felszállunk, én már be voltam zsongva. Annyira hogy visszanéztem pár tavalyi adást. Megnéztem újra a Bajnok csapatot: Kótai Mihály, Poór Brigitta, Csollány Szilveszter, Korok Fatima, Tóth Dávid, dr. Busa Gabriella, Kempf Zozo és Kocsis Alexandra. Mindenkire jobban rákerestem az interneten, de megint csak ugyanazokat a videókat meg képeket adta be amiket már láttam. Majd letettem a telefonom és kerestem egy filmet. A választásom a Reszkessetek Betörőkre esett, mivel most karácsonykor már amúgy sem láthatom. Mikor az első 2 részt végignéztem elaludtam. Az időeltolódás keresztbetett. Nem tudom mennyi idő telt el, de már Timi és Alexa keltett.

-Bogi, megérkeztünk!-szólt Alexa.

Hallottam hogy Timi a fülemhez tette a telefonját, amiből a Call Me Maybe szólt. Gyorsan felkeltem és még félálmomban, de elkezdtem gyorsan összepakolni a cuccaimat. Láttam hogy már a fiúk leszálltak Dorcival és hogy már Alexa és Timi is összeszedték a cuccaikat. Szuper, rám kell várni. Gyorsan összeszedtem magam, felvettem a kabátomat, ellenőriztem hogy minden megvan-e és a bőröndömmel elindultam. Mikor leszálltunk és ismét egy reptéren voltunk, este 18:00 volt. Felsóhajtottam és elindultunk Alexával és Timihez a fiúkhoz és Dorcihoz. Ők is az időeltolódásról beszéltek.

-Fáradt vagyok.-mondta Dorci

-Hidd el, hogy mi is.-vitatkozott vele Peti

-Csak én még gimis vagyok.

-Az jó-látszott Petin hogy már nem akar vitatkozni, amit Dorci is észrevett mivel már nem szólalt meg többször. Mikor megjöttek a stábtagok, csináltunk egy képet és már mentünk is el a reptérről a szállásra. Holnap indul a verseny. Nem bírtam ki, hogy megint megnézzem a Bajnok csapat képét. Lecsekkolteam a Bajnokok Instáját és mindenkit bekövettem.

~1 nap múlva~

Timivel a szoba-csapattársammal felvettük a díszesebb pólónkat és a nadrágunkat majd vártuk az indulást. A szálloda elé jöttek a stábtagok, akik kis ideig egy busszal vittek minket, majd hajókba ültünk. Dorcival beszélgettem egész úton. Elmondta hogy egy kicsit feszült volt, mivel először lesz ilyen távol a szeretteitől, amit teljesen megértek. Az út közepe fele megláttunk egy pont ugyanolyan fehér hajót mint ami minket szállított.

Never Leave My Side /Bozo/Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon