Never Leave My Side /Bozo/

✈👻🎒Párbaj🎒👻✈

Bogi szemszöge

Ma medáljáték. Nem tudom hogy ma Dorka játszhat-e vagy sem. Akkor hárman lennénk lányok a medáljátékon mert Viki megsérült. Bár..úgy viselkedik mint egy férfi. Reggel lementem a konyhába hogy csináljak magamnak kávét. De valaki már megelőzött: Dorci. Megforgattam a szemem és nem törődtem vele.

-Na, beláttad hogy igazam van?-nézett rám az asztal mögül. Én a pult mögül ránéztem és nem válaszoltam, hanem készítettem tovább a kávémat. Szerencsére nem voltak még itt a kamerások.

-A hallgatás az egyetértés-mondta büszkén Dorci.

-Egyántalán nem értek veled egyet. Csak nem akarok veszekedni-válaszoltam.

-Aha. Tegnap megmutattad az igazi oldalad. Talán emiatt is hagyott el téged Zozo.-vigyorgott.

-Mi?

-Tudok mindenről. Hallottam még a Nemzetek Kupája végén.

-Te hallgatózol? Jesszus. Neked elment az eszed.

-Irigy vagy rám mert Zozo velem több információt oszt meg magáról.

-Amúgy csak szólok hogy nem Zozon veszekedtünk tegnap.

-Tudom.

-Akkor?

-Csak elmondom neked Bogika, hogy Zozo VELEM, egy gimnazistával előbb oszt meg dolgokat, mint VELED, egy egyetemistával-ezzel el ment.

Bevallom, azért feltépte bennem régi sebeket. Szerettem Zozot. SzereTTem. De megmutatta hogy Dorcival egy szinten van. Előre is sok boldogságot kívánok nekik és Yilunak vagy kinek. Megint elfelejtettem a nevét. Mindegy.

A medáljátékon most kivételesen nem sorsoltunk. Legalábbis mi, lányok. Életeket kaptunk, statisztika szerint. Gabinak öt élete volt, nekem négy és Dorcinak pedig három. A futóspályán voltunk, szerencsére nekem volt egy előnyöm: atlétikáztam.
Ezért ez a pálya nem jelentett nekem nagy gondot.

Zozo már a selejtezőben kiesett. Szerencsére.

-Hál' Istennek!-mondtam halkan a mellettem ülő Ádinak, hogy csak ő hallja.

-A harag beszél belőled, Bogi. Bár, én is örülök neki-nevetett-de te nem ilyen vagy. Haragszol rá. Egyébként szomorú lennél.

-Aha, persze-mondtam flegmán Ádinak, akinek egyébként igaza volt, de ezt nem akartam hangosan kimondani.

A medált végül Dorci és Dave nyerte. Davenek örültem, Dorcinak már kevésbé. Gyorsan összepakoltam és már indultam is a pódiumokhoz. Nem volt kedvem beszélni Zozoval. Már napok óta próbálkozik. De mindig leráztam.

Ma a Bajnokokra még vár egy párbaj, mi pedig nyugodtan és boldogan tértünk vissza a villába. Ettől függetlenül köztem és Dorci között még mindig van egy konfliktus.

Délután a szobámba ültem és gondolkoztam, mikor bejött Ádi.

-Sziaa-köszönt.

-Szia.

-Hogy vagy?

-Hát, nem tudom. Nagyon szerettem volna megnyerni a medált de Dorci nagyon felidegesített.

-Nem így értettem.

-Hát akkor?

-Mi van most közted és Zozo között?

-Részemről semmi. Haragszom rá. Igazából engem mostmár nem érdekel. Ő issza meg a levét ennek a dolognak.

-Most is csak a harag beszél belőled.