Wei Ying pov. Jiang Chenggel lementünk a vásárba és egész nap kint lófráltunk a bódék között. - Ne rohanj már ennyire! A végén még belerohansz valamibe! - hord le már megint Jiang Cheng. - Ne szapulj már annyit! Amúgy is... Áú! - hirtelen neki csapodtam valakinek és hallottam, hogy a fejünk egymásnak koccanva koppan, majd mind a ketten földre esünk. - Áu! Üldöz valaki vagy hova rohansz ennyire? - kérdezte valaki felháborodva. Ez egy nő hangja volt. Ha egy lány akkor könnyű dolgom lesz. - Elnézést, de tudja nap sütött a szemembe. - Borus az ég. - De maga még mindig úgy ragyog, mint a nap. - nyitottam mi a szemem, de a vigyor ott helyben leolvadt az arcomról es egy ámuló pofává változott. A lány csodaszép volt. Kék kultivátor ruhát viselt és a hosszú fekete haját egy cseresznyevirágos szallaggal fogta össze. A hajából egy zöld hajtű kandikált ki. A szemei azonban barnán csillogtak, mint a fa kérge. A hátán pedig egy hangszertok ékeskedett, az oldalán pedig egy kard.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Ez melyik lánynak szokott bejönni? - kérdezte semlegesen. - Álltalában bejön. - vakartam meg kínosan a tarkómat. Felsegítettem a földről. - Wei Wuxian vagyok, a Yunmeng Jiang klánból. - A nevem Lung Hua. Sharen vagyok. - hajolt meg. Ahogy meghallottam, hogy sharen felkaptam a fejem. - Az én édesanyám is sharen volt. - Óh, hogy hívták? Talán ismertem! - Changse sharen. - mondtam mire elkerekedett a szeme. - Te a kultivátor néném fia vagy? Az én apám is Baoshen sharen tanítványa volt. A neve Lung Dao volt. - Volt? - Már meghalt! A kultivátor nagybátyáim Xiao Xicheng és Song Lan neveltek fel, de már a magam útjat járom. - mesélte. Hihetetlen. Engem apám régi barátja fogadott be, letelepedtem és még nem is vagyok igazi kultivátor. - Wei Wuxian! Egy örökkévalósag mire megkerülsz! - jelent meg Jiang Cheng. Ahogy észrevette az előttem alló szép hölgyet meghajolt. - Üdv, kisasszony! Jiang Wanyin vagyok. A Jiang klánvezető fia. Önben kit tisztelhetünk? - Lung Hua vagyok, sharen kultivátor, Lung Dao lánya. Azért vagyok itt mert a közeli hegyekben zombikat észleltek ezért jöttem ide. A városba azért jöttem mert elfogyott az élemem. - mondta, mint valami gépezet. - Nos, épp ebédelni készültünk. Velünk tart? - kérdezte Jiang Cheng. Így történt, hogy Lung kisasszony velünk jött a Jiang házba. Megkínáltuk ebéddel és marasztaltuk éjszakára. Este velem sétált kint a mólón. - Szóval, Wei Wuxian, ismered Baoshen sharent? - Nem, de sokat hallottam róla. Ön talán ismeri? - Xiao bácsikámnak hála kisgyerek koromban sokat látogattuk. Szegény bácsikám, már majdnem fél éve nem láttam, sem őt sem Song bácsikámat. Olyanok nekem, mint két apa. - Önt a világ két, egyik legnagyobb kultivátora nevelte fel. Feltételezem ez csak jó hatással volt önre. - Túl kedves, Wei Wuxian. - Szerintem tegeződjünk. - nevettem el magam. - A - Xian! - hallottam egy hangot mögülünk. Jiang bácsikám volt az. - Ki a vendegünk, A - Xian? - Jiang bácsikám, ő itt Lung Hua kisasszony. Sharen kultivátor és Jiang Chenggel meghívtuk, hogy itt maradjon éjszakára. - magyaráztam. Mosolyogva bólintott egyet és elköszönve tovább ment. - Kedves ember. - Az! - mondtam és tovább mentem, de ekkor utánam kapott és elkapta a kezem. Fülig vörösödtem. Ez a lány annyira szép és annyira menő. Kicsit talán az anyámra emlékeztet. Átkaroltam a derekát és megálltunk és néztük a csillagokat. Annyira meghitt volt a pillanat és annyira jó volt, hogy nem bírtam tovább és megcsókoltam őt. Nem lökött el és nem próbált ellenkezni, tehát nyert ügyem volt.
