Mo dao zu shi: Onshoot

Jin Ling ❤ Wen Ning

Kérésre:Nighttraveler10

Wen Ning pov.
Veszettül futok, nehogy elkapjanak. Már órák óta üldöznek és lassan talán le is rázom őket, de hirtelen beleesek valamibe, ami felránt, majd lesek a földre. Az emberek elfutnak mellettem, de akkor ez mi volt? Jaj, ne! Ez egy istenfogó háló. Rángatózni kezdek, de nem tudom elszakítani. Ekkor egy alak ugrik le elém majd mellém sétál. Ahogy pedig felnézek azonnal ráismerek. Ez Jin Ling, Jin Zixuan fia, akinek a halálat azóta is bánom.
- Úrfi... - nézek fel rá, de csak a fejembe rúg.
- Hozzám te ne szólj! Te alávaló Wen kutya!! - ordítja miközben megállás nélkül ott rúg ahol csak ér. Hagyom magam, hisz megérdemlem. Mikor abbahagyta a püffölésem előhúzta a kardját.
- Most megöllek te nyomorult, aztán pedig elégetem a tested és a fejedet elviszem a bácsikámnak! - mondja és emeli a kardját. Nem harcolok vele, ha valakinek, hat neki van a legtöbb joga, hogy megöljön. Levágja a hálót és már épp készülne, hogy elkapjon, de nem futok el. Nem menekülök a halál elől.
- Jin úrfi... Sajnálom... - hajtom előre a fejem és várok a sorsomra, de nem történik semmi. Még mindig csak ülök és várok, hogy lesújtson, de helyette csak a földbe vágja előttem a kardot.
- Miért?! Miért adod meg magadat?! Miért nem küzdesz?! Az élet neked már csak luxuscikk?! - orditja miközben megragad és rázogat, de helyette nem csinálok mást, mint nézem őt és a szép barna szemeit. Az arcát biztos Jiang kisasszonytól örökölte, nagyon szép.
- Én nem félem a halált, amitől félek az az, hogy ismét bántok valakit, akit nem akarok. Így élni, hogy megöltem ártatlanokat... Így már nem ér semmit... - folyik le egy könnycsepp az arcomon. Hirtelen érzem, hogy elenged majd a földet bamulja és elteszi a kardját.
- Menj.
- Jin úrfi...
- Kotródj innét! - mondja higgadtan mire gyorsan eltűnök onnét és keresek éjszakára valami menedéket, remélem ő is valami hasonlót tett.
Másnap kiosontam a romból, amit találtam és elindultam, hogy hová azt nem tudom. Ekkor megláttam őt, ugyanott ahol tegnap. Egy sziklán ült és mintha nagyon szomorú lett volna.
- Jin úrfi... - motyogom és leugrom a fáról mire kardot ránt.
- Hogy kerülsz te ide? Esélyed lett volna elmenekülni! Miért nem tetted, te agyatlan! - kiáltotta és eltette a kardját.
- Csak tudni akartam, hogy jól van e.
- Mit érdekel az téged? - kérdezte mérgesen majd visszaült a kőre.
- Jól van?
- Tűnj innen!! - kiáltotta, de hirtelen megcsúszott és beverte a fejét. Ájultan feküdt a földön és egy seb volt a fején. Felvettem a karomba és Yunmeng - ig futottam vele. Ott viszont észrevettek a katonák és elfogtak engem, őt pedig elvették a karomból.

Jin Ling pov.
Amikor magamhoz tértem az ágyamban voltam. A fejem iszonyatosan lüktetett. Az egyik szolga az ágyam mellett teát készített.
- Mi történt?
- Jin úrfi! Hàla istennek! A bácsikája elkapta Wen Ning - et a város szélén és hálát adott, hogy semmi baja magának. Ne aggódjon, a Wen kutya megkapja a magáét amiért megtámadta önt. - mondta. Megtámadott? A város szélén? De hiszen én az erdőben és... A szikla... Jaj ne! Felugrottam az ágyamból és futottam a terembe ahol iszonyatos látvány fogadott. A bácsikam a Zidian - nal a kezében verte a Went, aki csak feküdt a földön és meg se próbált ellenállni.
- Bácsikám! Állj! Megölöd őt!
- Az a célom! Azok után amiket tett... Kis híján téged is megölt!
- Nem támadott meg! Nem bántott engem! Semmit se csinált!
- Semmit? SEMMIT?! És amit a szüleiddel tett? Ez a nyomorult kutya most megkapja a magáét! - kiáltotta és ismét lesújtott, de az ostor mellé csapott és visszapattant egyenesen felém.
- A - Ling!!! - kiáltotta a bácsikám. Ekkor valaki meglökött és láttam, hogy ismét a Went érte a csapás, de ezúttal felszakadt a háta és a vére beterítette a falat.
- Wen Ning? - hajoltam hozzá és a vallára tettem a kezem. Nem mozdult és alig lélegzett. Megmentette az életemet, kétszer is. Az apám gyilkosának köszönhetem az életem. A bácsikám mellénk lépett és kirántva a kardját épp lesújtott volna, amikor elé álltam.
- Nee!!
- Állj félre!
- Nem! Megmentette az életemet! Sajnálom, de ez után nem hagyhatom, hogy megöld! - kiáltottam és addig ott álltam amíg fel nem adja. Aztán titokban átvittem Wen Ninget az istállóba és ott leápoltam a sebeit. Csoda, hogy nem szakadt szét a teste. Miután bekötöttem a sebeit óvatosan megsimogattam a fejét.
- Nővérem... - hallottam az élettelen hangját. Tegnap még le akartam vágni a fejét, most pedig meg akarom menteni. Annyira nevetséges.
- Jin úrfi? - nyitotta ki a szemeit.
- Wen Ning! Jól vagy? - kérdeztem ijedten.
- Igen, megvagyok. De miért élek még? Jiang klánvezető azt mondta megöl. Ő tényleg megtette volna.
- Te ennyire meg akarsz halni?
- A szüleim halottak, a nővérem halott, Wei úrfi halott, én miért ne lehetnék vègre az? - kérdezte. Én csak hallgattam amiket mondd és nagyon megsajnáltam őt. Rá hajoltam és megfogva a vállait megöleltem.
- Nagyon sajnálom.
- Ugyan, Wen vagyok. A rossz csillag alatt születtem. - mondta mosolyogva.
Pár napig ápoltam, aztán úgy döntött, hogy inkább elmegy mert nem akar több bajt hozni a fejemre. Mielőtt azonban elment nem bírtam tovább és megcsókoltam őt. Szánalmas vagyok, hogy beleszerettem az apám gyilkosába, de ha gyűlölöm Wen Ninget az nem hozza őt vissza. Megígérte, hogy egy nap megkeres, de addig várnom kell és én fogok is.