Huaisang pov. Most is olyan erőszakos, ahogy ordibál a fiúkkal, hogy legyenek ilyenek meg olyanok. Csináljanak ezt, csináljanak azt. Itt tényleg senki sem lehet önmaga? A bátyám annyira erőszakos és makacs, de ha valaki, hát én ismerem őt. Lelke mélyén ő is fél és mindenkire vigyáz. Csak úgy véli, hogy erősnek és kegyetlennek kell látszania különben elbukik, mint klánvezető. Viszont most nem gondolhattam ezekre, ugyanis... - Nie Huaisang!! Hol a kardod?! - már harmadjára kérdezi meg tőlem, szóval már tiszta ideg. - Az... Az edző teremben... Ne... Ne... Nem! A sz... Szobamban... Azt hiszem... - hebegek pánikolva. Idegesen elém áll és a tenyerével akkorát csap a fejemre, hogy az arcom a márványpadlónak csapódik és beverem az orrom, ami persze vérezni kezd.- Töröld fel és indíts a szobádba!- üvöltötte majd elviharzott. Futottam be a szobámba. Egy rongyot gyorsan hideg vízbe áztattam és az orromra nyomtam. A szívem azonban jobban fájt, mint az orrom. Miért nem tud engem olyannak szeretni, amilyen vagyok? A lelkem valóját nem láthatja meg soha, ha azt egyszer is látná, biztos, hogy gyűlölne, akár... Meg is tagadna. Pedig nekem már csak ő van. Talán ez az egyik oka, hogy nem puszta testvérként gondolok rá. Este elmentem volna lefeküdni mikor kopogtak az ajtómon. Ahogy kinyitottam ijedten láttam, hogy a bátyám áll előttem. Kicsit mintha zavart lett volna. - Szervusz. - Bátyám? - hajolok meg előtte. A tekintete erőltetett szigort mutat, de a hangjában mintha aggódást fedeztem volna fel. - Hogy... Hogy van az orrod? Nagyon fájt? - kérdezte mire megráztam a fejem. - Sokáig vérzett, de aztán elállt. Elvileg nem tört el. Ja, és megtaláltam a kardomat. Az udvaron volt. - mondtam lehajtott fejjel mire mintha kucogott volna. - Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom... Amiert megütöttelek. Elragadott az indulat. Azt akartam még, hogy nem akarsz e inni valamit? - kérdezte mire döbbenten meredtem rá. Ritkán kér, hogy csináljak vele valamit közösen. Pár perc múlva ő már a második csészét döntötte míg én még mindig csak a második kortynál tartok. Nem vagyok nagy alkoholista. Többnyire egy csésze után kidőlök. - Jaj, az istenedet! Még inni sem tudsz? - morogta majd ezzel a lendülettel szó szerint leöntötte a torkomon az italt. Fulldokolva köhögtem, de pár perc múlva hatni kezdett. Éreztem, hogy a testem lángol, bizsereg és alig tudok megmaradni. Ő még bírta és ismét lehúzott egyet. - Ne mondd, hogy ennyitől kidőlsz, öcsém! - nevetett, de nekem alig jött át valami.
Mingjue pov. Ezt nem hiszem el! Rosszabbul bírja, mint a Lanok, pedig azok talán a halálukig nem isznak alkoholt. Pár percig még csak bámult maga elé majd felállt és kibontotta a haját. Én apánk termetét örököltem, de ő az anyjára hasonlít. A nőre, aki elrabolta apánk szívét anyám halála után. Nem haragudtam rá soha ezért, hisz ő is szerette apánkat, aztán megszületett Huaisang. Amikor először a karomba adták aranyosnak találtam, mint egy kis gombóc. Akkor döntöttem el, hogy meg fogom védeni. - Minden rendben? - Nem. Nincs. - motyogta mire felkaptam a fejem. - Mi a baj? - Mondd csak, fivérem! Mit vársz egy másik ember életétől? Hogy olyan lesz amilyennek te akarod? - nézett rám mosolyogva. Egy pillanatra rá sem ismertem az öcsémre. Ez biztos az alkohol műve! - Azt várod talán, hogy egyet csettintesz és én is olyan leszek mint te? Hát nyisd ki a füledet! Adhatsz kardot a kezembe! Kényszeríthetsz, hogy, gyakoroljak akár egész nap, de ettől még nem fog változni a tény, hogy legyzőt festeni jobban szeretek, mint kardozni és szerintem ezt te is tudod. - indul meg felém. Leült előttem majd szinte rámmászott. Ez nem kicsit lepett meg, hát még mikor egyszeribe kibontotta a kimonóhát és a ruhaja leesett a válláról. - Mondd ki minek tartasz most engem! Még mindig az a kis félénk "Nemtudomka" vagyok, aki a legyezője mögé bújik? - Ki vagy te? Mert te nem Huaisang vagy! Az én öcsém ilyet nem... - Ja és meg valami! Én nem testvérként tekintek rád, én férfiként tekintek rád! Szeretlek téged, de felszínem és a józan eszem nem hagyja, hogy ez mind kitörjön belőlem! Csinalj velem, amit akarsz! Holnap ha nagamhoz térek nyílván nem fogok emlèkezni semmire és megint a régi leszek! Akkor vajon, hogy fogsz rám gondolni? Minden bizonnyal összetörsz majd, ahogy állandóan teszed! - és ezzel a számra tapadt. Először el akartam lökni, de még mindig sokkban voltam ettől az egésztől. Ez lenne Huaisang valódi, elfolytott énje? Az éjszaka valóban csodás volt, hisz megadtam neki amire vágyott, de vigyaztam rá, ahogy régen megígértem. Igaza volt. Márnap semmire sem emlékezett és sosem mondtam el neki az igazat. Azt, hogy mit láttam, hallottam. Ez talan örökre az én titkom marad majd.
