Mo dao zu shi: Onshoot

Jin Ling ❤ Lan Sizhui

Kérésre:Roszkopf

Sizhui pov.
Jin Ling annyira aranyos. Ahogy simogatja Tündért és a hasát vakargatja, mint egy kisgyerek, engem is megmosolyogtat.
- Miért nem hívod már el randizni? - kérdezte Jingyi mire fülig vörösödtem és elfordultam.
- Ugyan már! Biztos visszautasítana! - motyogtam zavartan.

Jingyi pov.
Ez már kezd nevetségessé válni. A vak is látja, hogy odáig vannak egymásért, de egyik sem mer kezdeményezni. Segítenem kell nekik, de egyedül nem fog menni. Felkerestem Jin Ling baráti körét, de egyik sem akart segíteni. Nem akartak bajba kerülni. Ezt meg is értem, de nekem fontos a barátom boldogsága.
- Én talán segithetek. - ült le mellém egy fiú. Velem egy idős volt.
- Quyang Zizhen vagyok.
- Igen, láttalak már Jin Ling barátai közt.
- Igazából én vagyok az egyetlen, aki a gyerekkori barátainak mondhatja magát. Te pedig Sizhui barátja vagy, Jingyi, igaz? - kérdezte kedvesen mire bólintottam.
- Szóval mi a terv? - kérdezte izgatottan.
Együtt megbeszéltük, hogy hogyan fogjuk összehozni a mi csodás kis párunkat.

Jin Ling pov.
Nagyon meglepett, hogy Quyan Zizhen most akart velem találkozni, hisz úgy volt, hogy vadászni megyünk, erre egy régi pincébe akar menni, hogy megnézzünk pár régi könyvet.
- Miért jöttünk ide?
- Csak, gondoltam megnézhetünk pár régi tekercset. - mondta és kinyitotta előttem az ajtót. Bementem és ekkor becsukódott mögöttem az ajtó.
- Quyan Zizhen!!! Azonnal engedj ki!!!! - üvöltöttem és dörömbölni kezdtem az ajtón. Hallottam, hogy elfut. Mi a franc baja lehet?
Már órak óta itt lehetek, mikor beszédet és lépteket hallok. Hiszen ez Lan Jingyi és Lan Sizhui. Na tessék, már csak ők hiányoztak. Pont ide jönnek. Jingyi kinyitja az ajtót.
- Szerintem viszont... Hé! - kiáltja Sizhui és a következő pillanatban ő is idebent végzi.
- Sok sikert! - mondja Jingyi és ismét ránk záródik az ajtó. Ez nem lehet igaz, pont vele ragadtam itt.
- Hát te? - vett észre engem.
- Egy barátom bezárt. - morogtam és felsegítettem.
- Ezt nem hiszem el! Miért csinálták ezt? - kérdezte miközben átölelt. Fülig vörösödtem és agyalni kezdtem, hogy mit tehetnénk.
- Annyira fura ez, nem? - kérdezte, mintha egy kicsit ideges lett volna, de én is az vagyok.
- Szerinted miért csinálták?
- Nem tudom. - motyogtam zavartan.
-  Jin úrfi, talán azért zartak be mert én... Nem mertem elmondani, amit érzek. - mondta mire döbbenten meredtem rá.
- Te miről beszélsz?
- Én... Te nagyon tetszel nekem Jin Ling! - kiáltotta zavartan mire nekem leesett az állam. Egy percig meredten bámultam rá majd a falhoz nyomtam és megcsókoltam őt.
- Ezek szerint?
- Én is szeretlek. - mondtam és ismét egy forró csókban forrtunk össze. Már csak arra kellett rájönnünk, hogy hogyan jutunk ki. Végül megtaláltuk a pótkulcsot egy óra kutatás után. Innen már kézenfogva sétáltunk el.

Jingyi pov.
Nevetve ültünk a vízesés mellett és elképzeltük, ahogy a barátaink épp összejönnek. Direkt benthagytuk a pótkulcsot, hogy megtalálják és kettesben legyenek.
- Jó ötlet volt a régi könyvtár! - mondtam.
- Az! Tőled pedig jó ötlet volt a pótkulcs! - mondta Quyan Zizhen. Annyira kedves volt és irtó helyes.
- De miért segítettél nekem?
- Nos, igazából csak közel akartam kerülni hozzád. - mondta és ezzel az ajkaimra tapadt. Először nagyon meglepődtem, de aztán inkább csak élveztem a csókját. Úgy tűnik ma mindenki nyert valamit. Jin Ling és Sizhui végre boldogok, én pedig találtam valakit, akit szerethetek.