A Lét Lovagjai - Draco Malfoy FF

XIII.

McGalagonynak hála a téli szünet előtti utolsó hétvégét Roxmortsban töltöttük. A korai indulás azonban a jókedvem ellenére is eléggé megviselt. Reggel hét órakor már az iskola előtt gyülekeztünk. A csípős hideg ellen, a barna magas szárú csizmámat és a zöld kordbársony kabátomat vettem fel. A bélelt ruhadarabokat fekete kesztyűvel és zöld kötött sapkával egészítettem ki, mely alól hosszú fürtökben ki lógtak a dús sötét tincseim. Mire mindenki megérkezett az udvarra az orrom már lefagyni készült a helyéről. Néhány perccel indulás előtt, utolsóként lépett ki az iskola ajtaján Draco nyomában pedig Crak, Monstro és Pansy masírozott. A fiú arcán egy halovány mosoly suhant át, amikor észrevett a tömegben. Tűegyenes tincsei a szokásosnál is kócosabban hullottak a szemébe. Térdig érő fekete kabátot viselt alatta szürke kötött pulcsival. A nyakában a mardekár egyenruhájához tartozó sál lógott, a kezében pedig egy usánkára emlékeztető sapkát szorongatott.

– Jó reggelt – köszönt, és közelről jól láthatóak voltak a szeme alatt ülő krikák.

– Jó reggelt – feleltem és elmosolyodtam.

Egymás mellett indultunk el a hófödte úton, követve a McGalagony vezette kígyózó sort.

– Mit terveztetek mára? - fordultam hátra Crakhoz és Monstrohoz.

A két fiú egymásra nézett és elmosolyodott.

– A Mézesfalásba megyünk – felelte büszkén Crak, mire a másik csak buzgón bólogatott.

A tekintetem akaratlanul is a mellettük sétáló lányra kúszott, aki ezt meglátva gonoszul elmosolyodott.

– Draco ugye akkor találkozunk a Dominic Maestro's lépcsőjénél? – szökkent rögtön a fiú mellé Pansy. – Tudod, ahogy korábban megbeszéltük – tette hozzá mézesmázos hangon.

A baloldalamon sétáló fiú rá sem nézett a lányra, helyette elgondolkodva kémlelte az előttünk vezető utat.

– Mindenképp – felelte aztán mégis, amitől görcsberándult a gyomrom.

Mindenki tudja, hogy mit csinálnak a fiatalok azon az elhagyatott lépcsősoron. Lehajtottam a fejemet és rugdosni kezdtem egy összetapadt hógolyót. A faluba érve úgy döntöttem elszakadok a kis társaságtól és inkább bevágtattam a Három Seprű ajtaján.

– Egy vajsört kérek, elvitelre – hadartam Madam Rosmertának, aki éppen a pult mögött sürgött forgott, és előkotortam néhány galleont a zsebemből.

A kesztyűmön keresztül is éreztem az ital forróságát. A gőz fölé hajolva indultam el kifelé az ajtón, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a Szellemszállás felé vettem az irányt. Az utcákon többen is hógolyóztak, énekeltek vagy fogócskáztak. Szörnyen kellett koncentrálnom ahhoz, hogy senkivel se ütközzek össze.

– Szia – köszönt mosolyogva a mellettem elhaladó Griffendéles évfolyamtársam, ha jól tudom valamiféle Amybeth.

Sajnos már túlkésőn kapcsoltam ahhoz, hogy válaszolhassak neki, úgyhogy némi szégyenérzettel haladtam tovább. A gondolataimba azonban még egy pillanatra beköltözött a lány. Ha jól hallottam Theo Bennettel jár, Draco egyik szobatársával. A Szellemszállás már feltűnt a láthatáron én pedig izgatottan kortyoltam bele a forró vajsörömbe. Neki támaszkodtam az út végét jelző fakerítésnek és töprengve szemléltem az ijesztő épületet. A falusiak azt pletykálták, hogy szellemek lakják ez pedig igencsak felkeltette az érdeklődésemet.

– Van kedved megnézni belülről is? – jött a hang a hátam mögül, mire ijedtemben kis híján félrenyeltem az italt.

Egy pillanat erejéig azt hittem Draco jött utánam, de tévedtem. Mikor megfordultam egy sötét hajú fiú állt tőlem néhány méternyire.