Kék parázs [[Dabi x Reader]]

Prológus

-Touyaaa! Gyere játszunk orvososaaat!!-kérleltem legjobb barátom.

Ekkor 5 évesek voltunk.

-Nem mehetek. Apával megint edzenem kell-ahogy ezt kimondta, könnyek gyűltek mindkettőnk szemében.

Fájt nézni a legjobb barátom szenvedését.

Shoto, a kisebb testvére (akivel egy idősek vagyunk, mégis Touya-val mindig jobban kijöttem) szerint az apja túlságosan kemény vele. Látszik is. Nagyon sajnáltam szegényt. Így sajnos lassan több időt töltöttem Shotoval mint vele, az edzései miatt.

Pedig a legjobb barátom volt!

Mindig csodáltam a képességét. Amikor teásat játszottunk és igazi teát akartunk csinálni, de egyikőnknek sem voltak a szülei otthon, a kék tűzével melegítettük fel a vizet. Mindig bele egyezett minden béna játékomba. Nagyon aranyos volt velem még a családja is.

De amikor én a hiraganákat és kanjikat tanultam, őt egyre kevesebbszer láttam, de ha mégis találkoztunk, kötésekkel teli karjait és lábait néztem.

-Bocsáss meg Y/N. De apa szerint nincs szükségem barátokra míg nem vagyok elég erős-addigra már sok edzésen és sérülésen volt túl.

Tudtam hogy egyszer ez lesz úgyhogy megöleltem és neki adtam a kedvenc teáscsészémet. Az után egyszer, kétszer láttam de teljesen magába fordultnak tűnt. Egy idő után már a házuk körül se. Feladtam.

Viszont az idő, csak telt. Én pedig elhatároztam a régi barátom által, hogy hős leszek. Így jelentkeztem a UA-be. Ahol természetesen gyökeresen megváltozott az életem.

((És IGEN harmadjára is bele kezdek egy bnha irományba! Őszintén nem tetszettek ennek a regénynek az ősei, de remélhetőleg ez már nem lesz a delete gomb áldozata. Ha van valami építő jellegű kritikátok, tudjátok hogy lehet commentet írni! ╰(＾3＾)╯ ))