Burning Inside [dramione] [BEFEJEZETT]

4. fejezet

Hermione Granger úgy gondolta, ennél nagyobb slamasztikába nem is kerülhetett volna, ráadásul saját magának köszönhette a helyzetet, mivel a második alkalommal egyértelműen ő is belement a játékba, ezt nem tagadhatta. Azóta pedig Draco Malfoy lopott pillantásai kísérik a mindennapjait, amitől egyrészt a háta borsódzik, másrészt a gyomra szorul össze. Már csak ez hiányzott. Merlinre, miért, de miért akarta ő is ezt?

Még ha túl is lépett volna Malfoy személyén, akkor sem hitt benne, hogy ilyen viszonyt szeretne, titkos légyottokat a Szükség Szobájában. Hermione vágyott a szerelemre, randevúkra, felvállalt érzelmekre és igazi kapcsolatra. Nem úgy képzelte az első ilyen típusú élményeit, mint amikről ne beszélhetne a barátnőivel, vagy akár Harryékkel. Márpedig Draco Malfoy nem az a személy, akit a baráti körében akármikor is szóbahozhatna. Annak idején Viktor Krum is kicsapta a biztosítékot, de Hermione biztos volt benne, hogy ez azon is túltenne.

És mégis, logikus észjárás ide vagy oda, az a fránya mardekáros megmozdított benne valamit. De ha Ronon túl tudja tenni magát, akkor Malfoyon pláne. Csak megvárja, amíg leül a testében és a fejében ez a vihar.

Már ha Draco hagyná leülni.

A folyosón sétált, kezében a könyveivel órára menet, amikor szembejött a fiú. Akármekkora tömeg is volt körülöttük, ő csak Hermionét nézte, amitől a lány zavarba jött. Már a tény, hogy nem undorral vagy gyűlölettel néz rá is ezt váltotta volna ki belőle, de a fiú szemében mást is látott. Az ebben az évben szokásossá vált fáradtság és gyötrelem mellett valami érdekes kifejezés ült Malfoy arcán és csillant meg a szemében; mintha vágyna valamire. Hermione, bár még mindig képtelenségnek tartotta, nem tudta elnémítani magában a hangot, ami azt mondta neki, hogy ő az, amire a fiú vágyik.

Nevetséges, hisz gyűlöl, hessegette el a gondolatot. És nem mellesleg én is gyűlölöm.

Ekkor viszont valami apró, mint egy bogár, beleszállt a hajába. A lány odakapott, és kiderült, hogy egy apró papírrepülő alakú kis mágikus üzenet az.

Sz. Sz. 6?

Hermione hátranézett a válla felett, és még éppen összetalálkozott a tekintete Malfoyéval, mielőtt az befordult volna a sarkon. Nem várt választ, amilyen öntelt.

- Hermione! – csendült Ginny Weasley hangja, akivel a lány figyelmetlenségéből adódóan összeütközött.

- Jaj, ne haragudj Ginny – mentegetőzött, miközben a kis üzenetet az öklébe szorította.

- Akartalak már kérdezni, hogy nem tudnál esetleg ma délután tanulni velem egy kicsit? A vendégem vagy egy vajsörre ha majd kimegyünk az egyik hétvégén! – mosolygott rá, igyekezvén meggyőzni. – Tudom, hogy nem jó az időzítés, csak Dean és az edzések miatt az utóbbi időben úgy érzem lemaradtam, és valljuk be nálad jobb tanárt nem tudnék találni.

- Ne viccelj, szívesen segítek – fogta meg Ginny kezét. – Viszont... mit szólnál inkább a holnaphoz? A ma nem biztos, hogy jó lenne, és ha megmondod miben maradtál el kicsit én is át tudom nézni előre.

Ahogy kimondta ezeket, már ütötte volna a fejét. Mégis mit csinál? Most komolyan azért nem segít ma Ginnynek mert fontolgatja, hogy találkozik Dracóval? Merlinre, nincs ki mind a négy kereke.

- Persze, az is jó. Annyira köszönöm, előre is! – puszilta meg Hermionét, miközben ő még mindig a fejében kavargó gondolatokkal vívódott. – Este majd találkozunk úgyis a klubhelységben. De most sietek mert elkésünk mind a ketten.

Azzal Hermione magára maradt az apadó diákáradatban, és a töprengés helyett inkább Ginny példáján ő is szedte a lábát, el ne késsen óráról. Délutánig még bőven lesz ideje átgondolni, akar e találkozni Draco Malfoyjal.