Burning Inside [dramione] [BEFEJEZETT]

6. fejezet

Draco sosem aludt még senkivel, habár most sem volt tudatában, hogy ezt teszi. Végre valahára álomtalan alvásba zuhant és igazán kipihenhette magát; sem a Nagyúr, sem a mellette alvó Hermione nem kísértette, ami felüdülés volt hosszú hónapok után.

Az eddig mellette szuszogó lány ébredezni kezdett, szemét kinyitva nem tudta értelmezni az elé táruló képet: csupasz bőr. Ki ez?

Merlinre, Draco Malfoyjal töltötte az éjszakát, az ő mellkasával néz farkasszemet! Hermione szeméből rögtön kipattant az álom, de a sokktól nem tudott megmozdulni, amit jól tett, mert a fiú keze még mindig a derekán pihent. Meg sem mozdultak egész este, olyan mély álomba zuhantak mind a ketten. Hermione felnézett Dracóra, figyelte a nyugodt, egyenletes légzését és meglepődve vizslatta az eddig olyannyira utált arcot. Belepirult, ahogy visszagondolt az előző estére és összeszorult a mellkasa; furcsán kellemetlen érzés volt ez, mégis pozitívnak kellett mondania. Maga is meglepődött azon, hogy szívesen hozzáért volna a fiúhoz, beletúrt volna a hajába vagy akár egy csókkal keltette volna fel.

Ez az, amit azonnal ki kell törölnie a fejéből. Nem álltatta magát, Draco Malfoy minden bizonnyal egy éjszakás kalandnak szánta, de Hermione nem bánta meg. Jó élmény volt az előző este, érezni, hogy valaki őt akarja és kívánja úgy, ahogy van.

Óvatosan levette magáról Draco karját és a fiú mellé fektette, majd kibújt az ágyból. Nem esett neki jól a takaró melege után a hűvös levegő, és az sem, hogy meztelen, de gyorsan megtalálta a ruháit a közelben a padlón, felkapkodta magára őket és már ott sem volt. Ugyanilyen gyorsan fog túllépni ezen az estén, ahogy távozott, ígérte magának.

×~×~×

Draco végre kipihenten ébredt. Forgolódott egy darabig, nyújtózkodott és szétterült a franciaágyon, mielőtt rájött volna, hogy hol is van. De merre van a kis Granger? Felült, hogy szétnézzen a szobában, de nem látta a nyomát a lánynak. Hát szép... pedig igazán megismételhették volna az estit most reggel.

Nagy nehezen kikelt az ágyból és elkezdett felöltözni. Ez a jó az iskolai egyenruhában, senki nem veszi észre általa, hogy nem a körletben töltötte az éjszakát. A mardekáros nyakkendőjét még hiányolta a nyakából, aztán eszébe jutott, hogy azt még a kanapén dobta le. Féloldalas mosoly kúszott az arcára, majd egész széles vigyorba fordult, amikor meglátta, hogy a kanapén az övé mellett Hermione nyakkendője is ott van, a pulcsijával együtt. Ha vissza akarja őket kapni, meg kell majd dolgoznia értük.

Draco újra nyeregben érezte magát, miközben egy mozdulattal megigazította az ágyat és a párnák alá dugta a griffendéles holmikat.

×~×~×

Hermione örömmel konstatálta, hogy nem aludtak el, legalábbis ő nem; volt ideje visszaszaladni a szinte üres hálótermébe, felfrissíteni magát, és bár a reggelit ki kellett hagynia, de az első órájára pontosan odaért.

Draco ezzel szemben kis késéssel esett be az övére, de a tanárok úgysem igazán mertek rászólni, bár ebben az évben amúgy is meghúzta magát, így levágódott egy hátsó üres padba és megpróbált odafigyelni, miről is van szó. Viszont fejben már azt forralta, hogyan is környékezze meg a lányt, hogy mindenképp nála maradjon a gyeplő. Úgy rémlett neki, mintha aznap lenne egy közös órájuk, bár nem volt benne biztos, de jó lehetőségnek tűnt.

Első óra után a folyosó tömegében akaratlanul is összeakadt a tekintetük. Draco pimaszul a lányra kacsintott, ahogy sétáltak egymás felé. Hermione remélte, hogy nem pirult el, mindenesetre szorosan összezárta az állkapcsát és igyekezett felszegett fejjel elmenni a fiú mellett, mint aki észre sem veszi. Azt viszont még a szeme sarkából is látta, hogy Draco bámulja őt, és ahogy elhaladt mellette, a kettejük között lévő kezével érezhetően végigsimított az oldalán. Hermione hátraperdült, de a fiú nem állt meg, magabiztosan vágta magának az utat a tömegben. A szemétláda!