Burning Inside [dramione] [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Hermione felzokogott, ahogy becsapta maga mögött az egyik tanterem ajtaját, és végre engedte, hogy kiszakadjon belőle az a szívszorító fájdalom, ami akkor fogta el, amikor megpillantotta Lavender Brownt Ron ölelő karjai között. Miért ő? Ki ő Ronnak? Hermione évek óta mellette van jóban rosszban; annyi mindenen átmentek már együtt, ennek a libának fogalma sincs, őket milyen emlékek kötik össze.

A lányból újabb fájdalmas zokogás tört ki, ahogy a terem végébe sétált és lerogyott a hátsó padba. Utolsó erejével még egy bűbáj segítségével az ajtó elé helyezte a tanári asztalt, mielőtt az ifjú gerlepár, vagy bárki más ezt a termet akarná választani fészkéül. Ma este ez az ő terme.

Könnyeit törölgetve felsője ujjával igyekezett elterelni gondolatait, szétnézett a tanteremben. Nem igazán volt rá alkalom, hogy ilyen szögből, innen az utolsó padból szemügyre vegye eddig, hiszen mindig inkább elől szeretett helyet foglalni. Ő nem a hátsó pados nemtörődöm laza lány volt. És lám, ő nem is a Ronnal csókolózó lány lett. Vajon van összefüggés? Lavender olyan... lányos és kelekótya, a szabadidejét amennyire Hermione eddig látta a barátnőivel vihogva tölti, vagy a haját és a sminkjét igazgatja. Ron aztán lesheti, hogy ez a lány segít neki megírni a házi feladatait, vagy bármelyik beadandóját.

A holdfény eddig érdekes árnyékokat vetett, viszont most felhők húzódtak elé és szinte teljes sötétség lett úrrá. Hermione világíthatott volna a pálcájával, de úgy érezte, kell neki ez a sötétség most, legalább harmóniában volt azzal, amit a lelkében érzett.

A padra, az összekulcsolt karjaira hajtotta a fejét, és igyekezett rendezni a gondolatait, habár nehezen ment. Harry sokkal jobb volt az érzelmei leplezésében, ő nem omlott úgy össze Ginnyt Deannel látva, mint amit ő produkál itt most. Elhatározta, hogy példát vesz barátjáról, és nem hagyja, hogy Ron döntése hatással legyen az ő testi és lelki egészségére. Ha holnap felkel, nem fog búslakodni és pityeregni tovább. Elvégre, ha Ron eddig nem látta meg benne, amit Hermione szerint meg kellett volna és nem viszonozza az érzéseit, akkor ideje továbblépni. Idővel majd talál magának olyan fiút, aki nőként tekint rá, nem pedig a házija megírójaként. Addig pedig koncentrálhat a tanulmányaira, még szorgalmasabb lehet, mivel többet nem kell Ronnak segítenie, ez ezentúl nem az ő hatásköre.

Ahogy a lelke épp megnyugodott kissé, valaki megpróbált benyitni a terembe. Szerencsére az asztal hatásosnak bizonyult, legalábbis addig, amíg az illető vagy a testével, vagy egy bűbájjal, de a tanári asztalt is elmozdítva belökte az ajtót.

- Van itt valaki? – kérdezte a sötétben egy ismerősen gúnyos hang. Hermione továbbra is a padon lapított. Draco Malfoy volt az utolsó, akire jelen pillanatban vágyott. Vagyis mégse, csak a harmadik utolsó, hiszen megelőzte őt Lavender és Ron. Ettől függetlenül a megszeppenéstől, hogy pont Draco tört rá benneakadt a szó. – Mocskos griffendélesek – mormolta a fiú az orra alatt, miközben szipogott.